A paleocén korból származó lábcsontokról a The Science of Nature című tudományos lapban számoltak be a szakértők.
Gerald Mayr, a frankfurti Senckenberg Intézet kutatója elmondta, a leletet egy hobbigyűjtő találta Új-Zéland Déli-szigetén, a Waipara folyó tengeri üledékében. Ezen a területen találták az eddig ismert legrégebbi pingvinfosszíliákat, a Waimanu nevű primitív faj egyedeit, melyekben kevés a közös vonás a ma élő pingvinekkel.
Az újonnan felfedezett faj érdekessége, hogy jóval nagyobb rokonságot mutat a mai modern pingvinekkel, mint a Waimanu-kövületek.
A 150 centiméteres óriáspingvinek már a mai rokonaikra jellemző, felegyenesedett, kacsázó járással közlekedtek - vélik a szakértők a lábcsontok vizsgálata alapján.
"Ez arra utal, hogy a pingvinfajok közti különbségek lényegesen nagyobbak voltak, mint azt eddig hittük" - mondta Mayr.
A lelet nagy jelentőségű mind a pingvinkutatás, mind a madarak evolúciótörténete szempontjából. "Az egyik legvitatottabb kérdés, hogy mikor jelentek meg a modern madarak ősei és vajon léteztek-e már a dinoszauruszok korában, vagy csak a kréta kori tömeges kihalás után keletkeztek" - fejtette ki a tudós.
A 61 millió éves lábcsontok a mai óriás-, más néven királypingvinekéhez (Aptenodytes patagonicus) hasonlatosak. Másfél méterével az ősi állat azonban jóval magasabb lehetett a jelenlegi egyedeknél, melyek átlagosan 95 centiméterre nőnek.
Ez az óriáspingvinek jelenlétének legrégebbi bizonyítéka, az első lelet a paleocén korból.
Mivel az őshüllők kihalása és a most megtalált lelet között mindössze négymillió év a különbség, a kutatók úgy vélik, hogy a pingvinek már a dinoszauruszok korában kifejlődtek.
A lelet mérete csaknem eléri az eddigi rekordtartó, az Anthropornis nordenskjoeldi nevű fajét: ez a jóval fiatalabb, 45-33 millió éve élt állat 180 centiméteresre is megnőtt.