A világszerte elismert színésznő és énekesnő úgy döntött, feladja fényes karrierjét, hogy életét és energiáját az állatok védelmének és alapítványának szentelje - emlékeztet a közlemény, amely nem részletezi a halál napját. A filmdíva a múlt hónapban kórházba került.

Az "isteni BB", az 1950-60-as évek szexszimbóluma több mint ötven évvel ezelőtt intett búcsút a filmezésnek, hátrahagyva mintegy ötven filmet. Szeptember 28-án töltötte be 91. életévét.

A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának összeállítása szerint Brigitte Anne-Marie Bardot Párizsban született, jómódú, konzervatív katolikus családban nevelkedett. Szülei megkövetelték a jó modort, az illő ruhaviseletet, ügyeltek a megfelelő barátok kiválasztására és a taníttatására. Ötéves korától járatták zene- és táncórákra, anyja a jövendő kecses balerinát látta benne, Brigitte pedig a kitörés lehetőségét.

Tizenhat éves korában már az Elle magazin címlapjáról mosolygott bájos, kicsit szemtelen kamaszarcával. Így fedezte fel a film számára a rendező Roger Vadim, aki - a szülők heves ellenzése dacára - 1952-ben feleségül vette, és sztárt faragott belőle. Tőle tudta meg, hogy ajakbiggyesztése ellenállhatatlan, szűk farmerbe és merész bikinibe bújtatott teste izgató, ő pedig tökéletesen domborított a felvevőgép előtt. Kilenc közös filmet forgattak, együttélésük öt évig tartott.

Az ifjú szépség 1952-ben, A normandiai odú című film forgatásán állt először a felvevőgép elé, majd rövid tengerentúli kiruccanás után (1953-ban Hollywoodban Kirk Douglas partnereként játszott A szerelem törvényében) ismét hazájában forgatott. Néhány felejthető filmben nyújtott felejthető alakítás után, 1956-ban férje rendezésében készült el az első igazi Bardot-film, az És Isten megteremté a nőt, amelyben partnerével, Jean-Louis Trintignant-nal mindketten sztárrá emelkedtek.

A film kezdő jelenetében a hason fekvő, anyaszült meztelen Brigitte Bardot maga volt a csábítás, az asztalon mezítláb lejtett tánca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete. A szexuális forradalom megtestesítőjévé váló Bardot pimasz pucérkodása alaposan feldühítette az erkölcscsőszöket, a lesújtó kritikák nyomán a film otthon megbukott, az amerikai közönség azonban özönlött a mozikba.

A Life magazin így írt róla: "a Szabadság-szobor 1886-os megérkezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaiakat."

A női szexualitást a maga természetes, erotikus módján megmutató hamvasszőke Bardot nagyban növelte a francia film reputációját, így végül prűdebb honfitársai is megenyhültek, és 1970-ben elsőként az ő vonásai alapján mintázták meg a Franciaországot szimbolizáló, minden közintézményben elhelyezett Marianne mellszobrát.

Pályafutása során 21 év alatt közel félszáz filmet forgatott. A bájaira épülő 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet (Marcello Mastroiannival) nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozásokat. Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta. A róla szóló Kedves Brigitte című amerikai film felvételeire házhoz jött a forgatócsoport, mert ő nem akart Amerikába menni. 1965-ben készült Louis Malle rendezésében a Viva Maria (Jeanne Moreau-val), amelyet a Hímnem, nőnem, egy újabb nagyszerű Godard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben.

Énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt adott ki, leghíresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társaságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból. (Klasszikus dalukat 2011-ben Gainsbourg fiával Scarlett Johansson énekelte lemezre.)

A színésznő magánéletében is szenvedélyes volt. Sok férfi élvezhette bájait, és még többel hozták hírbe. Férjei sorában Vadimot a színész Jacques Charrier követte, akitől 1960-ban fia született. Később három évre Günter Sachs német milliomos playboy hitvese lett, 1992 óta Bernard d'Ormale politikus felesége.

Utolsó filmjét, a Don Juant 1973-ban forgatta, azóta minden idejét az állatvédelemnek szentelgd. Gyermekkora óta voltak állatai, szavai szerint az állatok szeretete mentette meg, ha mélyponton volt, és állatvédőként ezt az odaadást akarta viszonozni. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Állatvédő Alapítványt, amelynek fáradhatatlan aktivistája volt.

Az állatok védelmében nem ismert lehetetlent, ezreket mozgósított a bikaviadalok ellen, eutanáziától mentett meg elefántokat, tiltakozott az amerikai medve- és a japán bálnavadászat, az állatkísérletek, a kegyetlen vágóhídi módszerek, a franciaországi rókák kilövése ellen. Jelentős előrelépésként értékelte a vadon élő állatok cirkuszi szerepeltetését tiltó 2021-es francia állatjogi törvényt.

Csípős nyelvvel bírált politikusokat és pályatársakat egyaránt.

Egy 2018-as nyilatkozatában a mai színésznőket csúnyának, rosszul öltözöttnek tartotta, hiányzik belőlük az elegancia, nem ébresztenek álmokat.

Visszavonulása után közéleti szereplésével borzolta a kedélyeket: támogatta az eutanázia legalizálását és az öngyilkossághoz való jog elismerését. Rasszista nyilatkozatai miatt vádolták fajgyűlölettel és idegenellenességgel, emiatt többször is elítélték, rokonszenvezett a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörüléssel.

Brigitte Bardot neve mítosz, dalokban énekelték meg, hajót neveztek el, könyvet írtak róla. Saint-Tropez-ben élt, ahol szobra is áll. Memoárja magyar nyelven 2018-ban jelent meg A küzdelem könnyei címmel.

Ahogy fiatal korában tette, úgy idősen is vállalta önmagát, sosem plasztikáztatott, mondván: "Miért teszel úgy, mintha fiatal lennél, ha nem vagy az?"