A leggazdagabb országok sem képesek kielégíteni az orvostudomány gyors fejlődése miatt fellépő igényeket, miközben gyökeresen átalakul az elöregedő népesség egészségfogalma. Magyarországon is égető szükség van egy új, átfogó népegészségügyi programra. Ennek megalkotását szeretné elősegíteni a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek 187. közgyűlésén a 21. század globális egészségügyi válságát és a hazai vonatkozásokat is elemezték.

Az egészségügyi tanácsok ellentmondásosak lehetnek: a véleményeket politikai és üzleti szempontok befolyásolhatják, de a szakemberek is ellentétes álláspontokat képviselhetnek - olvasható az MTA honlapján. Világszerte nagy szükség van olyan hiteles szervezetekre, intézményekre, amelyek eligazítják az egészségügyi szakembereket és a laikusokat. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya és Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya egészségügyi fórumot indított annak érdekében, hogy – kérdések megfogalmazásával, viták szervezésével, kutatási tevékenységek összpontosításával – helyes válaszok, megoldások, cselekvési modellek születhessenek az egészségüggyel kapcsolatos legégetőbb kérdésekre.

 Ennek a hosszú távra tervezett, az MTA vezetői által is támogatott folyamatnak az első lépése volt a 187. közgyűlésen megtartott konferencia Egészségügy a XXI. század társadalmaiban címmel. Az alábbiakban az első négy előadás szöveges összefoglalóját olvashatják. Az összeállításból elérhetők az előadások teljes hosszúságú videofelvételei. Az összes előadás írott változata a Magyar Tudományban jelenik majd meg.

Ezt a konferenciát a világ számos országában megrendezhetnék ugyanezzel a programmal – mondta elsőként Lovász László, az MTA elnöke. Az előadások ugyanis olyan kérdésekre keresik a választ, hogy miért nem alakultak ki általánosan elfogadott társadalmi formák az orvostudomány egyre bővülő lehetőségeinek megvalósításához, hogy miért nincsenek összhangban a szükségletek az egészségügyre fordított forrásokkal, vagy hogy miért van szükség új társadalmi megállapodásra a 21. század egészségügyéről az egész világon, így Magyarországon sem. Az MTA elnöke elmondta: a konferencia elindíthat egy széles körű, de tudományosan megalapozott gondolkodást és vitát az egészségügyről. A konferencia eredményeit, a tudósok javaslatait felhasználva a döntéshozók hozzájárulhatnak egy színvonalas egészségügyi rendszer megteremtéséhez.

A nyitó előadást Kosztolányi György, az MTA rendes tagja, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézetének professzor emeritusa tartotta. Bemutatta, hogy az előrejelzések szerint 2050-ig az országok egészségügyi kiadásai minden más szektor igényeinél jobban növekednek majd, olyannyira, hogy akár az egész nemzeti jövedelmet erre lehetne költeni. Ennek egyik oka az orvosi technológiák robbanásszerű fejlődése (műszerek, gyógyszerek, új gyógymódok stb.). Ez olyan gyors, hogy sehol a világon nem tudják követni, és például nem tudják mindig a legkorszerűbbre cserélni az eszközöket. Az új technológiák, a kezelhető betegségek körének folyamatos bővülése újabb és újabb költségigényeket jelent, és hiába csökken egy-egy új módszer ára, ha közben tömegméretűvé válik az alkalmazása.

A költségek növekedésének másik oka az, hogy az orvostudománynak köszönhetően ma már olyanok is életben maradnak, akik pár évtizede még meghaltak volna. A fejlett világban alapvető probléma a népesség elöregedése is, hiszen az egészségügyi kiadások zömét az utolsó két életévben veszik igénybe a társadalom legtöbb tagja.

Alapvető változás az is, hogy az egészségfogalom a technológiai fejlődés miatt új értelmet nyert: lehetőség van jövőbeli betegségek előrejelzésére, genetikai vizsgálatokkal (jósló jelleg). Másrészt lehetőség van a reprodukciós elégtelenség kimutatására (meddőség, rendellenes utód). Mindezek miatt egyre több szűrőprogram létezik, megszületett a személyre szabott gyógyászat fogalma, az asszisztált reprodukciós technológiák pedig ma már az orvosi gyakorlat részei. A mai egészségfogalomban tehát benne van, hogy mi van velünk, mi lesz velünk, és mi lesz az utódainkkal (idődimenzióval való kiegészülés). Az egészség és betegség közötti határ elmosódott, és az egészséges ember is fogyasztja az egészségügyi kasszát.

A technológiai fejlődésnek az egészségügyi szükségletekre való hatásáról Kosztolányi professzor elmondta: fokozódik az igény a szakmai-etikai standardokra. Ilyen a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a klinikai hasznosság, az ésszerűség iránti felelősség elve (utóbbi azt jelenti, hogy a genetikai tesztek között legyen ésszerűségi sorrend: mi az, ami valóban klinikai hasznot hoz?). Kosztolányi elmondta: az orvosok sokszor kemény etikai problémákba ütköznek a véges erőforrások miatt, vagy éppen felesleges eljárásokat, kezeléseket végeznek a jogászoktól, perektől való félelem miatt. A laikusokban túlzott remények jelennek meg az új technológiák iránt, ezt még a szakma is tudja gerjeszteni, és rendszerint elmaradnak a józanságra intő mondatok. Egyes hirdetések állításai pedig nem csupán áltudományosak, hanem a büntetőjogi felelősség kérdését is felvetik.

Mindezek miatt szükség van egy átfogó szakmapolitikai koncepcióra, és az ahhoz rendelt erőforrásokra. Mindenekelőtt növelni kell a társadalom minden rétegének (fogyasztók, szolgáltatók, döntéshozók) tájékozottságát az egészségügyről. Nyílt társadalmi vita során új társadalmi megállapodásra van szükség. A hazai egészségügy egyébként halaszthatatlan, mélyreható átalakítását csak ezeknek az univerzális szempontoknak a figyelembevételével érdemes elkezdeni – mondta Kosztolányi György.

További részletek az MTA honlapján.