Az Estuarine, Coastal and Shelf Science című folyóiratban közölt tanulmány szerint ennyi pénzből sikerülne annyira visszaszorítani a térségben a vízszennyezést, hogy a zátonynak esélye legyen a klímaváltozás hatásainak legyőzésére.

"Ez az utolsó lehetőség" - idézte a tanulmányt vezető Jon Brodiet, a James Cook Egyetem munkatársát a The Guardian című brit lap online kiadása. A klímaváltozás komoly hatással van a 2300 kilométer hosszan elnyúló korallzátonyra, amelynek jelenleg 93 százalékát érinti a melegedő óceánvíz okozta korallfehéredés. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak.

A világ legnagyobb koralltelepének regenerálódását nagyban hátráltatja a vízszennyezés, amelyért döntően a közelben zajló földtisztítási munkálatok, valamint a termőföldekről érkező vegyszerek a felelősek. A halászat is gyengíti a zátony ellenállóképességét, mivel károsítja az ökoszisztémát.

Brodie és kollégája, Richard Pearson a terület megóvására irányuló jelenlegi terveket elemezve állapították meg, hogy milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a zátony képes legyen felvenni a harcot a klímaváltozással.

A szakemberek szerint először is ki kellene bővíteni a kezelt területet, északon a Torres-szorosig, délen a Hervey-öbölig, és a vízszennyezéséért közvetlenül felelős térségekre is ki kellene terjeszteni az intézkedéseket.

A már hanyatló korallzátonyok helyett a még viszonylag jó állapotban lévő ökoszisztémákra kellene inkább összpontosítani, mint például a Torres-szoros és a Hervey-öböl térsége. Szigorúbb szabályozásokra van szükség, valamint a szárazföldön zajló környezetszennyező tevékenységek beszüntetésére.

A szakemberek szerint az évi egymilliárd dolláros ráfordítás elenyésző összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a korallzátony évente akár 20 milliárd dollárt is generál az ausztrál gazdaságnak.