Trócsányi László igazságügyi miniszter a Gaullizmus: az állam, a jog és a nemzeti szuverenitás szerepe a modern európai demokráciákban című fórumon azt mondta: Charles de Gaulle azért lehet politikai példakép, mert erkölcsi példakép is volt. Hozzáfűzte: a de Gaulle-i példa közel áll nem egy mai európai vezetőhöz, aki erős nemzetállamokban gondolkodik. Ez is legitim nézet, még ha nem is az egyetlen - jegyezte meg.

Felidézte: a de Gaulle által megálmodott francia ötödik köztársaságban egy embernek van meghatározó szerepe, az ország pedig akkor lehet sikeres, ha van karizmatikus vezetője. Hozzátette: általános igény lenne de Gaulle-hoz hasonló jó karizmájú vezetőkre Európában és a világban. Azt mondta, de Gaulle nem annyira az erős kéz, mint az erős demokratikus legitimáció híve volt, ennek forrását pedig a francia népben kereste és találta meg.

Patyi András, az egyetem rektora arról beszélt, hogy Charles de Gaulle élete, döntései, megoldásai és célkitűzései sok szempontból a NKE-vel, az intézmény létrehozása mögött meghúzódó magyar államreform-folyamattal kapcsolhatók össze. Azt mondta: de Gaulle-t - aki hazájában katonai gondolkodóként messze megelőzte korát - végtelen hazaszeretete vezette, és ezt a politikai gyakorlatba, a politikai reformokba is átvezette.

Szólt arról is, hogy a válsághelyzetre reagáló szokatlan újítás, amely a parlamentáris kormányforma és az amerikai prezidenciális rendszer sajátos keverékét jelentette, nemcsak sikeresnek bizonyult a francia nemzet érdekében, de világszerte követőkre, másolókra talált.

A Ludovika campuson megrendezett konferencián Stumpf István alkotmánybíró arról beszélt, hogy az Alkotmánybíróság a nemzeti szuverenitás védelmének fontos intézménye, és ebben a kormány stratégiai partnere. Kifejtette: a nemzetközi jog bizonyos értelemben alkotmányosodik, a különböző nemzetközi intézmények korlátozni akarják a nemzeti szuverenitással bíró alkotmánybíróságok tevékenységét is.

Ebben a helyzetben az Alkotmánybíróságnak az alaptörvényből fakadóan a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosítása a feladata, ugyanakkor az alaptörvény védelme a legfontosabb szempont - mondta Stumpf István.

Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke a konferencia szervezőjeként de Gaulle-t méltatva a politikus háborús emlékirataiból idézett. A tábornok Franciaország jövőjéről azt írta: csak akkor talál igazán magára, amikor az élre kerül, mert csak a nagy vállalkozások képesek ellensúlyozni azokat a bomlasztó csírákat, amelyeket Franciaország népe magában hordoz.

Granasztói György miniszterelnöki főtanácsadó előadásában arról beszélt, hogy a gaullista gondolkodás a politikát felfelé, egy transzcendens irányba próbálja eltolni, miközben a pártharcok, a rendkívül erős küzdelmek, amelyeket a pártok folytatnak a hatalomért, lefelé húzzák a gondolkodást. Emlékeztetett arra: a de Gaulle-i gondolatok lényege az összefogás, az, hogy nem elkülönülésre van szükség.

Hervé Ferrage, a budapesti Francia Intézet igazgatója arról beszélt, de Gaulle államelnökként is szigorú, római erények szerint dolgozott nemzete és a hatalom szolgálatában, legfontosabb jellemzője a morális tartás volt. Úgy fogalmazott, nemzeti hős volt, aki az eltiprás, a megaláztatás elleni ellenállásban, illetve a háború utáni helyreállításban emelkedett ki.

Charles de Gaulle (1890-1970) a 20. század második felének meghatározó francia politikusa volt. A katonatiszt a második világháború idején Londonból irányította a felszabadításért küzdő Szabad Francia Erőket. Az ország felszabadításakor, 1945-ben ő került a nemzeti kormány élére, de 1946 elején - nem tudván összebékíteni a pártok véleményét - lemondott. Az 1950-es évek második felére egyre jobban kiéleződő algériai válság nyomán egyre többen gondolták úgy, hogy a rendkívül népszerű de Gaulle vezetheti ki a válságból Franciaországot. 1958-ban előbb kormányfő lett, majd az új alkotmány kidolgozása után az Ötödik Köztársaság első elnökévé választották.

De Gaulle hitte, hogy Franciaországnak "monarchiára, de nem isteni jogból eredő örökletes, hanem választási monarchiára" van szüksége. Az 1968-as diákmozgalmakon még úrrá lett, de 1969-ben a szenátus reformjáról tartott népszavazáson vereséget szenvedett és lemondott.

Hazájában ma is igen erős a gaullizmus, az a sajátos jobboldali áramlat, amely a nemzeti függetlenséget, az intézmények stabilitását, Franciaország "nagyságát" állítja a középpontba. A franciák túlnyomó többsége pozitívan értékeli szerepét a második világháborúban és államfőként is. Számos közterület és intézmény viseli nevét.