A kutatás eredményeit ismertető két tanulmány az Amerikai Geofizikai Szövetség folyóiratában, a Water Resources Research legújabb számában látott napvilágot.

A 2002-ben indult GRACE (Gravity Recovery and Climate Experiment) projekt keretében két, egymástól körülbelül 220 kilométeres távolságban, 500 kilométeres magasságban keringő műholdat állítottak pályára. Az "ikerpár" közötti távolságot mikrohullámú mérésekkel, valamint GPS segítségével határozzák meg nagy pontossággal, és ebből következtetnek a gravitációs tér jellegzetességeire. A gravitációs mérések révén a felszíni és felszín alatti vízkészletek nagyságára, változásaira következtetnek.

A leginkább túlterheltek a világ legszárazabb régióiban lévő vízbázisok. Mint a Kaliforniai Egyetem kutatói rámutatnak, nem világos, mekkora készleteket rejtenek a leginkább kizsákmányolt bázisok, és a helyzet csak rosszabbodik a globális felmelegedés és a népesség növekedése nyomán.

A kutatók értékelése szerint a legnagyobb terhelésnek az Arab-félsziget vízbázisa van kitéve, amely több mint 60 millió ember ellátását biztosítja. A készletek tízezer évvel ezelőtt keletkeztek, jelenleg viszont a szárazabb klíma miatt gyakorlatilag nincs felszíni utánpótlásuk. A jövőben ez komoly problémát jelent, hiszen nem biztosított a kitermelés természetes pótlódása.

A második legtúlterheltebb az Indus vízbázisa, amely az észak-nyugati indiai régiók és Pakisztán lakosságát látja el.

"Annak fényében, hogy milyen gyorsan használjuk el a felszín alatti vizeinket, összehangolt cselekvési programra van szükség, hogy felmérjük, mekkora készletekkel rendelkezünk" - hangsúlyozta Jay Famiglietti, a UCI professzora, a NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion Laboratory vízügyi szakembere, a tanulmány vezető szerzője.