Ma ott tartunk, hogy a társadalom jelentős része gyakorlatilag meg van győződve róla, hogy a Velencei-tó kiszáradt. De nem száradt ki, mind a mai napig találkozhatunk egy-másfél méteres mélységű területekkel – hangsúlyozta Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója, hozzátéve: a klímaváltozás nagyon súlyosan érinti az egészen sekély Velencei-tavat.

Szokás mondani, hogy alatta vagyunk annak a kritikus szintnek, amit a mindenkori mérések óta ismerünk. De a Velencei-tó több esetben is kiszáradt már – mondta, majd úgy fogalmazott: „ami nekem több mint furcsa, hogy egy visszahúzódó vízszint, vagy akár egy kiszáradás-közeli víztér esetében is a víznek nem feltétlenül így kellene kinéznie.”

Most egy algavirágzás zajlik a Velencei-tavon, ahol komplex változás történt:

egy olyan élőlényközösség-váltás, egy rezsimváltás, aminek következtében most például a szikes betöményedett tavakra jellemző apró cianobaktérium szaporodott el tömeges mennyiségben. Az adja ezt a nagyon furcsa, érdekes, okkersárga, narancssárgás, enyhe karamellszínt, és ennél sokkal kellemetlenebb hasonlatokat is tudnék hozni, és ez nem éppen bizalomgerjesztő – mondta Vasas Gábor.

Hangsúlyozta: nem feltétlenül így kellene kinéznie egy ilyen víznek, ami visszahúzódik. Mint fogalmazott, szélsőségesen visszahúzódott, és

a társadalomnak szembe kell néznie a Velencei-tó még szélsőségesebb hidrológiai változásaival, de ezt meg kell tanulni kezelni. Szerinte az is katasztrófa, ahogy most hozzáállunk,

és ez az ottani lakosságot és társadalmat is elég komolyan érinti – fogalmazott.

A figyelemfelhívásra láthatóan szükség van, ez nem kérdés. A döntéshozók nem, vagy nem feltétlenül hallották meg azokat a segélykiáltó szavakat, amelyeket akár a helyi civil szervezetek, akár a kutatók, tudósok is hallattak az elmúlt időszakban a Velencei-tó esetében – tette hozzá a kutató.

A tó vízgyűjtő területén más hidrológiai paraméterek vannak. Magának a Velencei-tónak a vizére azt szokták mondani a szakemberek, hogy 22-24 négyzetkilométer körül van, míg a vízgyűjtő aránya nagyobb, de összességében nagyjából akkora, mint a Balaton felszíni területe. Az egy nagyon jó irány, hogy ott, a vízgyűjtőn kell valamilyen szinten változtatni és rendet rakni, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű víz jusson a tóba – vélekedik, hozzátéve: ezzel foglalkozni kell, és az elsődleges, a természetes vízgyűjtő területre lehulló csapadékából lenne ideális táplálni a tavat.

De emellett egy nagyon fontos és átgondolandó döntést kell hozni, amire majdnem biztos vagyok, hogy nem a nyár a legalkalmasabb. Ha vízpótlásról beszélünk, és mondjuk ki, sokkal drasztikusabb az, amiről beszélnünk kell, hogy

ha egy másik vízgyűjtő területéről akarunk vizet vinni, ez azt jelenti, hogy más típusú élőlényközösség vizét akarjuk bevinni erre a vízgyűjtőre. Ebben rengeteg hidrológiai, kémiai, biokémiai, biokémiai kockázat van, ami miatt sokkal komolyabb megfontolásokat és hatástanulmányokat érdemel.

Nem olyan egyszerű, hogy elővesszük a fiókból 10-20 évvel ezelőtti méréseket, mert például azokon a helyeken, ahonnan vizet akarunk hozni valahova, azokon is megváltoztak nemcsak a minőségi, hanem a mennyiségi paraméterek is – mondta Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában..

Az interjút Farkas Dávid készítette, a teljes beszélgetést megnézheti, meghallgathatja alább.