Az öt kilométer hosszú Vida-tó az antarktiszi McMurdo-szárazvölgyek "jéglencse-tavainak" a legnagyobbika. A vastag jég alatt folyékony vízréteg rejtőzik, amely rendkívül magas sótartalma miatt mínusz 13,5 Celsius fokon sem fagy meg - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

A hideg, a sötétség, az oxigénhiány és a tengervíznél hatszor nagyobb sótartalom ellenére a jég alatt meglepően sokszínű baktériumközösségek léteznek, amelyek körülbelül háromezer éve élnek elszigetelten a felszíntől.

"Ez a tanulmány betekintést enged a Föld egyik legsajátságosabb ökorendszerébe" - hangsúlyozta Alison Murray molekuláris mikrobiális ökológus, a tanulmány vezető szerzője, aki az elmúlt 17 évben tizennégy expedícióban vett részt az Antarktiszon és a Déli-óceán térségében.

Mint elmondta, mostanáig a tudósok keveset tudtak arról, hogy milyen geokémiai és mikrobiális folyamatok zajlanak a fagypont alatti hőmérsékletű, sötét környezetekben.

"Kezdjük megismerni, hogy milyen életformák miként képesek létezni ezekben a fagyos ökorendszerekben" - fogalmazott Murray, aki munkatársaival a 2005-ös és 2010-es expedíció során a tó jegén felállított steril sátrakban igen szigorú mintavételi protokoll szerint dolgozott, hogy ne szennyezze a mikrobiális ősközösségeket.

A vízminták geokémiai elemzése kimutatta, hogy a sós víz vegyi reakcióba lép a tófenék vasban gazdag üledékes kőzeteivel, dinitrogén-oxidot és hidrogént állítva elő. Utóbbi biztosíthatja a feltételezések szerint az antarktiszi tó mikrobiális közösségének létfenntartásához szükséges energiát.

"Valószínűsíthető, hogy az energiaforrást az oxigénhiányos környezetben a sós víz és az üledékes kőzet közötti vegyi reakciók biztosítják. Amennyiben ez bebizonyosodik, egészen más szemszögből vizsgáljuk majd a fagyos környezetben életformák létezésének a lehetőségét a Földön, valamint az univerzum jeges világain" - hangsúlyozta Christian Fritzen, a Nevadai Sivatagkutató Intézet professzora.