A landolás előtt mintegy órával kapcsolták be az űreszköz fékezőmotorjait, amelyek óránkénti 27 ezer kilométeres sebességről 250 kilométer/órára lassították le az Atlantist, ami lehetővé tette, hogy az űrsikló letérjen Föld körüli pályájáról, és belépve a sűrű légkörbe megkezdje leszállási manőverét.

Az Atlantis 13 napos küldetése során a Nemzetközi Űrállomást (ISS) látogatta meg, amelyre eljuttatta a Columbus európai gyártmányú kutatómodult. Az Európai Űrügynökség (ESA) eddigi legjelentősebb hozzájárulását az ISS építéséhez az Atlantis űrhajósai a Harmony nevű összekötő modulhoz illesztették.

A 10 tonna tömegű, hét méter hosszú és négy és fél méter széles henger alakú kutatómodulban három űrhajós fér el, s így elvileg megnövelhető az ISS-en huzamosabb időn át dolgozó asztronauták száma.

A Columbus élettartamát 10 évre tervezték, s ez idő alatt mindegy 500 tudományos kísérletet végeznek majd a modulban. Ezek között szerepel a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézete Űrkutató Csoportja által kifejlesztett kísérletsorozat is, amely feladata az űrhajósokat érintő agyi területi zavarok vizsgálata, valamint a térbeli tájékozódás súlytalanságbeli változásának megfigyelése lesz.

Azzal, hogy a Columbus a helyére került, az európai űrkutatás is az űrbázis társtulajdonosává vált, vagyis az ESA immár az amerikai és az orosz űrhivatalok egyenrangú partnere az ISS építése, üzemeltetése, illetve az űrállomás tudományos és gazdasági felhasználása terén.

Az Atlantis asztronautái három alkalommal végeztek külső űrszerelési munkát, és azon kívül, hogy a Columbust a helyére illesztették, illetve beüzemelték, felszereltek az ISS külső burkára egy nitrogéntartályt is, amely az űrállomás hűtőrendszeréhez szükséges.

Az Atlantison utazott a Föld körül mintegy 350 kilométer magasságban keringő űrbázisra Léopold Eyharts francia űrhajós is, aki az amerikai Daniel Tanit váltva fog huzamosabb időn át az ISS-en dolgozni.