Kultúrsokk – ezt nem mi mondjuk, hanem Ancsin Gábor, a magyar férfi kézilabda-válogatott tagja, aki szinte az első, akibe belebotlottunk az olimpiai faluban tett látogatáson, és első élményeiről kérdezzük. Monumentális létesítmény, sportolók hömpölygő tömegével, és mindenhol sztárok jönnek szembe, erre még az egyébként sokat látott magyar játékosok is rácsodálkoznak.

„Ezt az élményt valóban át kell élni, de tudjuk, hogy miért vagyunk itt, egy-két nap alatt megtapasztaljuk a hangulatot, és csak a játékra fókuszálunk” – tette hozzá az átlövő.

A magyar kézilabdázók a szobákat dicsérték, az ágyakról megoszlottak a vélemények – van, aki a keményebb, van, aki a puhább matrac híve –, de magasságuknak megfelelően kaptak hosszított fekvőhelyeket, így a kényelemmel sem volt gond. Ezek kartonpapírból készültek a fenntarthatóság jegyében, de rendkívül stabilak, és elbírják a testesebb olimpikonokat is. Arra is van lehetőség a faluban, hogy a matracokat a versenyzők egyéni igényeire szabják: egy szkenner pásztázza végig a testüket, és annak alapján állítja össze, hogy melyik részen milyen puhaságú az ideális – ez sportonként is eltérő. Az ágyakat a szervezők a fegyveres erők minisztériumának és a párizsi operabalett-iskolának, valamint az Emmaus nevű jótékonysági szervezetnek adományozzák a játékok után.

A falu gigantikus étkezőjében mindig nagy az élet, hiszen az eltérő edzés- vagy versenyidőpontok miatt máskor érkeznek a sportolók. Hely van bőven: 3500-an férnek el egyszerre az étteremben, ahol a sportolók rendelkezésére áll salátabár, gyümölcsbódé, sajt- és tejtermékes stand, desszertek, levesek, grillezett ételek, pizzák, tészták és pékáruk is. Az éttermi kínálatot négy részre osztották a konyhák szerint: francia, ázsiai, afrikai és karibi, valamint világ. Aki különlegességekre vágyik, annak van lehetősége megkóstolni Michelin-csillagos séfek fogásait is. Az étlapot sporttáplálkozási szakértők bevonásával alakították ki.

A felhozatalról a megkérdezett magyar sportolók visszafogottabban nyilatkoztak: Sipos Adrián azt mondta, ő mindenevő, megtalálja a kedvelt falatokat, Bánhidi Bence viszont hozzátette, hogy amikor szerda este leültek vacsorázni, néhány ételből éppen hiány volt. Korábban már mások is szóvá tették, hogy a tojások fogytak ki a pultból, ám a szervezők gyorsan reagáltak, és következő napra többet rendeltek.

A magyar csapatirodán is lázas munka folyt, éppen akkor érkezett meg egy újabb küldöttség a női vízilabdázókkal, dzsúdósokkal és vívókkal, de ilyenkor elő vannak készítve a szobák, mindenki gyorsan elfoglalhatja a sajátját. A magyar olimpikonok a falu bejáratához viszonylag közel laknak, a portugálok és a kolumbiaiak szomszédságában, szemben a japánok és a szlovákok, valamint nincs messze az ausztrálok főhadiszállása sem, akik egy kengurut és egy kivit tettek ki a bejárathoz. Mindenki igyekezett otthonossá tenni a lakrészét, a hollandok például pingpongasztalt is felállították, máshol nagy kivetítők és babzsákfotelek álltak, segítve a sportolók kényelmét.

A kényelemre egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek a faluban, megvannak azok a terek, ahol pihenni, feltöltődni lehet a versenyek között. Játékzónát alakítottak ki léghokival, csocsóasztallal és videojátékokkal, és a sportolók versenyszelleméről mindent elmond, hogy ilyenkor, az egymás közötti versengésben is nyerni akarnak: két német kézilabdázó vad minikosárlabda-csatába kezdett.

Aki más jellegű kikapcsolódásra vágyik, az választhatja a hangfürdőt – hárman terültek ki a foglalkozás során, szinte transzba esve –, vagy a bárt, ahol csak alkoholmentes italokat szolgálnak fel, de mégis napágyakon lehet pihenni. Emellett van szépségszalon is, fodrászattal és manikűrössel – itt azért még nem volt nagy sor. A mosodában viszont igen, 600 mosógép dolgozik az igények kielégítésén.

Akik nem akarnak gyalogolni az 54 hektáros területen, azokat golfkocsikkal szállítják körbe folyamatosan, de népszerűek a kerékpárok is: vannak szabadon bérelhető biciklik, és néhány csapat hozott magával sajátot,

a magyarok tűzpiros Csepeleken száguldozhatnak.

Posta és ajándékbolt is várja az olimpikonokat, és sokan már az első napokban beszerezték a szuveníreket. Szintén kedvelt pont az ötkarika, itt mindenki akar egy fotót emlékként – az olimpiai összetartás jegyében átadja a telefonját a mögötte állónak, így készít képet a brazil úszó a kazah súlyemelőről, majd az a japán dzsúdósról. Ez a nyitottság, segítőkészség és kapcsolatépítés adja a játékok szellemiségének egyik lényegét.