Adódna a párhuzam, hogy ő Messi mellett az „új Burruchaga”, azt a szerepet tölti be, amit az 1986-os vb-t eldöntő gól szerzője Diego Armando Maradona mellett. Igaz, „Burru” magasabb, 177 centis, Álvarez csak 170. De az argentinoknál nem ritka az ilyen termetű csatársztár, Saviola még alacsonyabb volt, Tévez egy, „Kun” Agüero három centivel magasabb. Nem szólva Messiről.
Álvarez 2000-ben született, a mostani argentin keretből csak ketten fiatalabbak nála, az Arsenal és a Manchester United által kinézett Enzo Fernandez és az Egyesült Államokból behívott epizodista, Thiago Almada.
Két fiútestvére van, a szülei sem nem voltak szegények, sem nem voltak gazdagok, egy óvónő és egy teherautósofőr közepes életszínvonalat biztosított a Córdobától nem túl távoli kis faluban, Calchínban a családnak. Mindig van abban valami megható, ha valaki egy kis faluból indulva világsztár lesz.
Többnyire az anyagiakat tekintve is, de leginkább azért, mert nagy szerencse kell ahhoz, hogy ne kallódjon el, hogy észrevegyék. Julián Álvarez, akit gyerekkorában Póknak becéztek, jó kezekbe került egy helyi edző – s egyben pizzériás – Hugo Rafael Varas személyében.
Az ifjú futballrajongó a helyi csapatban kezdett játszani, meg járt Varashoz a Futura Estrellita, a Jövő Csillagocska futballiskolába. Aztán már csak a helyi csapat edzésein vett részt, ezért is szerepel első klubjaként a CA Calchín. Julián Álvarez mindmáig nagyon hálás egykori mentorának,
amikor húszévesen befutott futballista lett, vett neki egy Renault Kangoo Van típusú autót.
Az egykori edző elsírta magát, amikor megkapta az autót – nem is a nemes ajándékozó, hanem az édesapja adta át a kulcsot –, s csak annyit mondott: „Soha nem álmodtam ilyenről, soha nem kértem ilyenre. Már azzal is boldoggá tett, amikor küldött egy dedikált River Plate-mezt.”
Julián Álvarez útja ugyanis a szülőfalutól nagyjából hétszáz kilométernyire lévő fővárosba, a River Plate-hez vezetett. Kis kerülővel érkezett gyermekkori kedvenc csapatához. Addigra túljutott egy csalódáson: Madridban járt a Realnál, jól is futballozott, de nem igazolták le bizonyos a fiatal korra vonatkozó tiltások miatt.
Hazatért, járt a Bocánál, aztán hívta a River Plate, s attól kezdve sínre került a pályafutása. A 2018–2019-es idényben játszott először az első csapatban, de 2020-ig, húszéves koráig csak alig-alig jutott neki játéklehetőség. Így is például a nagy presztízsű Libertadores-kupa győztese lett.
Aztán 2021-től minden megváltozott. Julián Álvarez berobbant a futballelitbe.
Tavaly argentin gólkirály lett, megnyerte a válogatottal a Copa Américát, aztán az esztendő végén megválasztották Dél-Amerika legjobb futballistájának.
Felhívta magára a Manchester City figyelmét, már januárban öt és féléves szerződést írt alá, igaz, ennek ellenére a tavaszt még a Rivernél töltötte. A nyáron megnyerte az argentin válogatottal az olaszok elleni Finalissimát, majd a Cityhez költözött.
Nem volt könnyű a beilleszkedés, Erling Haaland kapta a legnagyobb figyelmet, leginkább őt kellett, őt lehetett kiszolgálni. Az argentin csatár 12 bajnokin három gólt szerzett eddig a Premier League-ben. De azért az sokat elárul, hogy novemberben őt választották a klubnál a hónap játékosának.
S ezt most még tetézte a katari formájával.