Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

Adriano Galliani, a Milan ügyvezetője – a legnagyobb tisztelettel fogalmazva, de mégis csak a helyzetet pontosan leírva – ugrált, mint egy bakkecske. Silvio Berlusconi, a klub tulajdonosa, akinek éppen úgy a 2007-es volt az ötödik BEK-, illetve BL-győzelme, mint Paolo Maldininek, gyermeki örömmel emelgette a kupát, ölelgette játékosait, majd rövid légiutat tett a gyep fölött, miután futballistái előbb a vállukra vették, majd feldobálták. Kakà, akit az esztendő végén a France Football aranylabdájával tüntettek ki, ebből ítélve az idény legjobb játékosa volt, tiszteletköröket futott, vagy éppen a gyepre térdelve köszönte meg Jézusnak a segítséget. (Kaká volt az egyetlen Milan-játékos, aki mind a tizenkét BL-mérkőzésen játszott a szezonban, tíz góljával a sorozat gólkirálya lett.) Paolo Maldini és Sandro Nesta összekapaszkodva énekelt, Rino Gattuso a közönséget vezényelte, Pippo Inzaghi pedig egyszerűen önkívületben ünnepelt.

Az AC Milan különleges győzelmet aratott Athénben. Két esztendővel azt követően, hogy a csapat felejthetetlen mérkőzésen, háromgólos előnyét eltékozolva, tizenegyesekkel kikapott az isztambuli BL-döntőben, megadatott a visszavágás lehetősége.

Újra a Liverpool FC volt az ellenfél, de ezúttal az olaszok nyertek.

Mindkét csapat a selejtezőből jutott a fináléba, tehát az előző idénybeli teljesítményével nem kvalifikálta magát a főtáblára. Ilyen korábban sohasem történt a BL-ben. A Liverpool egyébként a Maccabi Haifa, az AC Milan a Crvena zvezda kiejtésével jutott a 32-es mezőnybe.

Ha a „Vörösök”, mint ellenfelek, nem is jelentettek jó óment a piros-feketéknek, a helyszín, Athén annál inkább. Fabio Capello irányításával ott nyert a Milan 1994-ben 4-0-ra a Barcelona ellen. Paolo Maldini azon a meccsen is játszott. A legendás hátvéd a nyolcadik BEK-, vagy Bajnokok Ligája döntőjében szerepelt, s ezzel utolérte az addigi egyedüli csúcstartót, a spanyol Francisco „Paco” Gentót.

A Milan kapitánya ötödször nyerte meg a trófeát, s ezzel beérte a Real Madrid két legendáját, Alfredo Di Stefanót és José María Zárragát. (Gento vezeti a sort, hat BEK-győzelemmel.) Mi több, világcsúcstartó is lett Athénben: tizenegy megszerzett nemzetközi trófeával az összesített lista élére ugrott (5 BEK/BL-, 2 Világkupa-, 4 európai Szuperkupa-győzelem szerepel a dicsőséglistáján), megelőzve az eddig vele holtversenyben álló Arie Haant (3 BEK-, 2 KEK-, 1 Világ-, 4 Szuperkupa-győzelem).

Az isztambuli döntő résztvevői közül tizenhárman léptek pályára Athénben is, s maradt a két „főnök” a 2007-es döntő idején egyaránt 47 éves Carlo Ancelotti és Rafa Benítez is.

A két edző közül – szokás szerint – Rafa Benítez húzott több váratlant az összeállítás kihirdetésekor. A Milannál csak az volt a kérdés, hogy Pippo Inzaghi vagy Alberto Gilardino kezd-e: a két világbajnok közül az edző Inzaghi mellett döntött. Egyébként: korábban még soha nem lépett pályára egy BEK- vagy BL-döntőben egy csapatban nyolc világbajnok. Carlo Ancelotti keretének hadra fogható világbajnokai (Dida, Oddo, Nesta, Gattuso, Pirlo, Kaká, Gilardino, Inzaghi és Cafù) közül a kétszeres vb-aranyérmes jobbhátvéd nem játszott. Egy tizedik, Ronaldo nem léphetett pályára a sorozatban, mivel csak januárban érkezett, s előtte már játszott a sorozatban a Real Madridban.

A Liverpool spanyol edzője egyetlen igazi csatárt küldött pályára: Crouch és Bellamy is a kispadra került. Gerrard átkerült a bal oldalra, Pennant lett a jobb oldali középpályás. Felépült, s így kezdhetett a holland Boudewijn Zenden. Szűk 45 percen keresztül úgy tűnt, bevált a nagy taktikus húzása. A Liverpool uralta a játékot, Jermain Pennant pedig a játékrész legaktívabb játékosának bizonyult. A „Vörösök” háromszor annyit lőttek kapura, mint a lombard „ördögök”, ám ezzel semmire sem mentek, miután a Milan szerzett gólt.

Pedig a 45. percig csak Kaká a bal sarokra tartó lövésével veszélyeztetett, a Liverpoolból Pennant, Kuyt, s főleg Xabi Alonso is közel járt a gólszerzéshez. Aztán az első félidő utolsó részében minden előjel megfordult: Kaká kiharcolt egy szabadrúgást a tizenhatos előterében. Andrea Pirlo a sorfal mellett elcsavart labdája az induló, s a kaputól tíz méterre tartó Pippo Inzaghiról bepattant Pepe Reina kapujába.

A második félidőben a Liverpool játszott mezőnyfölényben, de a Milan uralta a játékot. A védők kevesebb labdát szórtak el, mint az első félidőben, ráadásul a piros-feketék ellencsapásai mindig magukban hordozták a veszélyt. A ritka hibák egyike után (Gennaro Gattuso volt a „bűnös”) Steven Gerrard került helyzetbe, jobb lábas, közeli lövésére azonban Dida leért, s vetődve hárított. Alighanem ez volt a „vörösök” legnagyobb helyzete.

Rafa Benítez érthetetlen módon sokáig nem cserélt, akkor is a kevésbé gólerős Kewellt hozta, a középpályássor szélére. Végül beállt az idényben a liverpooliak közül a legtöbb BL-gólt szerző Peter Crouch, de csak a 77. percben. Öt perccel később pedig már két góllal vezetett a Milan!

Kaka mesteri labdával kiugratta a védők közül kibújó Inzaghit, s a döntő hőse hihetetlen hidegvérrel fejezte be az akciót. Elhúzta a labdát Reina mellett, majd jobbról, kisodródva, a kapu közepébe gurított.

A hajrában még egyszer feltámadt a Liverpool – Dirk Kuyt, kicsit lesgyanús helyzetből a hálóba fejelt –, de az angolok nem tudtak még egyszer gólig jutni.

A tekintélyes Guardian leosztályozta a játékosokat a meccs után. A Milanból hárman kaptak nyolcast, Oddo, Kaká és Inzaghi. Hetesre játszott Nesta, Maldini és Ambrosini. A Liverpoolból ugyancsak hárman kaptak nyolcast, Pennant, Mascherano és Gerrard. Hetest Reina, Finnan, Agger és Kuyt. Az angol sajtó egy részének szilárd meggyőződése volt, hogy Isztambulban a Milan nyert volna „pontozással”, de a Liverpool vihette haza a kupát. Athénben a képlet fordított volt.

Miért veszítettek mégis az angolok? Jan Mölby, a korábbi Liverpool-középpályás szerint azért, mert bár jó volt Rafa taktikája, nem akadt a csapatban egy olyan csatár, aki mindig, minden körülmények között szállítaná a gólokat. Meg azért, tette hozzá egy másik korábbi Liverpool-sztár, Alan Hansen, mert nem elég kialakítani a helyzeteket, be is kell lőni azokból néhányat.

Isztambulban, 2005-ben a Milan nyerte volna „pontozással” a 120 perces csatát – most lehet, hogy a Liverpool, ám a piros-feketék kétszer annyi gólt szereztek.

Igaza van Clarence Seedorfnak: „Nem ez volt a szezon legjobb mérkőzése. Nagyon óvatosan, végig koncentrálva játszottunk, tudtuk, nem hibázhatunk a Liverpool ellen. Tudtuk, hogy szorosan fognak őrizni minket, Kakát és engem, jól is játszottak, de nem tudtak helyzeteket kialakítani. A sok munka meghozta a gyümölcsét, de a legfontosabb a csapatszellem volt. Nagyon nehéz éven vagyunk túl, a létező legnagyobb sikerrel. A Liverpoolnak okkal legendás a küzdőszelleme, de mi még a vörösökön is túltettünk.”