Sokkal több olyan termékpályánk van, akinek a helyzetértékelése inkább tart az erős negatív, mint a semleges, pozitív irányába. Ez azt jelenti, hogy a 2026-os évben nemcsak a szántóföldi növénytermesztés és az aszály voltak a leginkább negatív tényezők, hanem két másik ágazat, a tejipar és a sertéstenyésztés is hosszan elhúzódó válságot éltek meg – mondta az InfoRádióban Héjja Csaba, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának stratégiai ügyfelekért felelős központjának vezetője.

A teljes agráriumot, élelmiszer-gazdaságot reprezentálni hivatott AgrárTrend indexünk egyre inkább távolodik az egyensúlyi helyzettől – jelentette ki a szakember. Hozzátette, emellett azt is el kell mondani, hogy természetesen vannak olyan termékpályák is, amik képesek voltak jól teljesíteni és pozitív irányba mozdulni 2026-ba. Ilyen volt az üvegházi kertészet és a baromfi ágazat is, utóbbin belül az étkezési tojástermelés. Ezek a területek jövedelmezőnek és stabil termelőnek bizonyultak, jó keresleti viszonyokkal.

Az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának stratégiai ügyfelekért felelős központjának vezetője elmondta, a hazai kukoricatermeléssel van a legnagyobb probléma. A kukorica ugyanis, túl azon, hogy kiemelten fontos az élelmezésben, a feldolgozóipar számára is nagyon fontos.

2026-ban a szokásos 7-8 millió tonna helyett mindössze 1,5 millió tonna kukorica termett, ez pedig kevesebb, mint a fele annak, amennyit csak az ipar egy évben felvesz

– szögezte le a szakember. Héjja Csaba két kritikus pontot emelt ki: a takarmányozást és az etanol-előállítást. Az állati takarmányozás terén a sertés- és baromfi-ágazatok a legnagyobb kukoricafogyasztók, bár az állattartás és a takarmányipar egészen jól alkalmazkodott a gyengébb termésátlagokhoz, vannak a kukoricának alternatívái.

Az etanolgyártás viszont már egy teljesen más eset, ott sokkal kevésbé váltható ki. Ez azt jelenti, hogy idén a magyar mezőgazdaság nem volt képes biztosítani az ország önellátását, ismét importra szorultunk ahhoz, hogy működőképes maradjon az ipar és az élelmezésbiztonság, mindezt jelentős logisztikai fennakadások mellett.

A Duna hajózhatósága erősen lecsökkent, így a vasúti szállítmányozási kapacitások igen telítettek, azaz, hogyha lehet is szállítani, akkor csak nagyon drágán

– fűzte hozzá a szakértő. 2020-tól kezdődően nem csak a magyar élelmiszer-gazdaságban, de globálisan is rendkívüli módon felerősödtek az időjárási szélsőségek. Az MBH AgrárTrend elemzésében a szakértők egy hosszú távú, egységes agrárstratégiát sürgetnek, ami a nagyobb hozzáadott érték előállítására és az alkalmazkodóképesség javítására épül. Héjja Csaba megjegyezte, az ágazat szinte „kiabál” egy új stratégiáért.

A szakértő elmondta, erre azért van szükség, mert a pénzügyi intézmények, befektetők részéről jelentősen csökkenne a kockázat. 2020 előtt a mezőgazdaság még egy igen vonzó befektetési forma volt, mostanra viszont már sokkal kevésbé az, holott maga az élelmezés a pénzintézet szerint egy stratégiai, nemzetbiztonsági és versenyképességi kérdés is.

Az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának stratégiai ügyfelekért felelős központjának vezetője aláhúzta:

Magyarországnak nagyon jó adottságai vannak, viszont kevés a hozzáadott érték.

Ez alatt nem azt érti, hogy helyben kellene mindent feldolgozni, sokkal inkább azt, hogy jobb pozícióra lenne szükség az értékláncban. Vagyis nem újabb és újabb üzemeket kell nyitni, hanem humán tőkefejlesztésre, például specializált agrárlogisztikai fejlesztésekre kellene koncentrálni.

A szakember kijelentette, a magyar élelmiszert meg tudjuk termelni helyben, magyar alapanyagból, versenyképesen viszont csak az Európai Unió többi országába tudunk szállítani, szárazföldön, hiányoznak ugyanis az elosztó központok. Véleménye szerint a már említett hozzáadott értéket, teljes értékláncban gondolkodva akár humántőke-fejlesztéssel, logisztikai fejlesztésekkel, informatikai beruházásokkal, kutatás-fejlesztéssel lehetne növelni, nem kizárólag a volumen növelésével.

A cikk alapjául szolgáló interjút Barkóczi Bence készítette.