Minden ember életében vannak úgynevezett mérföldkövek. A tegnapi nap egy mérföldkő volt az én életemben, hiszen 1965. április 15-étől dolgoztam tegnapig, ezt az időszakot teljes egészében a sport szolgálatába állítottam – mondta az InfoRádiónak adott exkluzív interjúban Aján Tamás, aki szerdán jelentette be, hogy visszalép annak a Nemzetközi Súlyemelő Szövetségnek az elnöki posztjáról, amelyben 1970 óta dolgozott először mint alelnök, 1976-tól mint főtitkár és 2000 óta mint elnök. – Nagyon szép időszak volt, de tekintettel arra, hogy az alapszabályunk is kimondja, hogy a négyévenkénti választás olimpiától olimpiáig tart, és most lényegében eltoltuk az olimpia megrendezését jövőre, úgy éreztem, hogy ezt az egy évet már nem kívánom kitölteni, és ezért bejelentettem a nemzetközi szövetség elnökségi ülésén, hogy visszalépek. Egy megállapodást írunk alá, amelyet még nem kaptam meg aláírva, de az elnökségi tagok megerősítették, hogy aláírási jogot adnak az elnöknek és a főtitkárnak. A kéréseimet elfogadták, az aláírás, ha megvan, akkor ez érvénybe lép, és én befejeztem a nemzetközi szövetségben a munkámat. Azzal, hogy a nemzetközi szövetség tiszteletbeli nagykövete vagyok, így versenyeken, ha részt veszek, akkor örömmel fogadnak.

Az elmúlt időszakban nagyon szigorú szabályokat hoztak, hogy megfeleljenek a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség elvárásainak is, ugyanakkor ez az országok egy részében ez nem aratott osztatlan tetszést, hiszen többen kikerültek bizonyos világeseményekről és nem indulhatnak majd a tokiói olimpián sem. Ennek a folyamatnak mennyire volt része abban, hogy az elmúlt időszakban, ahogy arról ön is beszámolt, az elnökségi üléseken egyre feszültebb lett a légkör?

2017-ben nagyon komoly ultimátumot kaptunk a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, ezért olyan szabályokat fogadtunk el, hogy nemcsak a jelenlegi NOB-elnök, Thomas Bach, de a korábbi Jacques Rogge vagy Juan Antonio Samaranch példaképpen hozta föl a súlyemelésben zajló doppingellenes harcot. Sajnálatos, hogy néhány ország, amelynek a nemzetközi szövetség elnökségében vannak képviselői, oly mértékben próbálja és próbálta akadályozni a szabályainkat, hogy ez feszültséget váltott ki. Az elmúlt nyolc évben az elnökségben hat olyan személy foglal helyet, akinek az országai 165 pozitív esetet produkáltak. Nagyon nehéz olyan szabályokat elfogadtatni, amelyek a versenyzőik eredményességét gátolják. Ez a hat ember majdnem az egyharmada az elnökségnek, természetes, hogy nem jó szemmel nézte, hogy esetleg az országaik nem vehetnek részt az olimpián. Ezek a személyek az én vállamra tették ennek a felelősségnek súlyát, és nem szívesen támogatták az elképzeléseket. Ez belső vitákat és hátam mögötti szervezkedést jelentett, ezért úgy éreztem, jobb, ha visszalépek, hagyom, hogy oldják meg ezeket a problémákat. Remélem, hogy mindent elfogadnak és a sportág megtisztul, és a jövőben segíteni fogja a sportág olimpiai részvételi lehetőségét és a sportág tisztaságát.

Döntöttek-e arról, hogy mikor lesz a tisztújító kongresszus? Illetve addig kinek milyen felelőssége marad a jelenlegi vezetésben?

Lényegében azzal, hogy visszaléptem, a január 22-én kinevezett, úgynevezett ügyvezető elnök, Ursula Papandrea irányítja az elnökséget. A kongresszusra valószínűleg november végén, decemberben kerül sor, ami teljes tisztújítást jelent, tehát nem az olimpia után lesz, hanem még előtte. Dolgozhattam volna továbbra is, de nem kívánom azt, hogy bármilyen problémát vagy feszültséget okozzak.

Hogyan néz ki az átadás-átvétel folyamata?

Én már sem a pénzügyekkel, sem a szabályok kidolgozásával nem foglalkozom. A titkárság dolgozik, ott megvan mindenkinek a területe, és az átadás-átvétel lényegében az én munkatársaim és Ursula Papandreu között történik.

Az év elején a német közszolgálati televízió, az ARD bemutatott egy filmet, amely több váddal is illette a szövetséget, illetve önt is. Aztán alakult egy vizsgálóbizottság Richard McLaren vezetésével. Bármilyen eredményt vagy részeredményt vagy információt kaptak-e ettől a testülettől eddig? A mostani döntésének van közvetlen köze ehhez a vizsgálathoz?

Az ARD megkezdett egy oknyomozó doppingsorozatot a múlt év szeptemberében. Így került a súlyemelés is napirendre. A doppingvizsgálatok kérdését vizsgálta, de a német szövetség elnöke közben tett egy megjegyzést arról, hogy milyen pénzügyi korrupció folyik a nemzetközi súlyemelésben. Ezt ő azzal magyarázta, hogy 2009-ben rájött arra, hogy a nemzetközi szövetség a fő bevételi pénzeket svájci bankszámlán tartja, ami egy teljesen természetes dolog, és teljesen ismert volt az elnökség és a számvizsgáló bizottság előtt is. A német szövetség elnöke akkor ezt a tisztújításnál akarta felhasználni elleneme, mert az ellenjelöltet, az olasz szövetség elnökét támogatta. Akkor ezt az elnökség megtárgyalta, természetesen visszaadta, mert az elnökség tudott mindenről. Utána feljelentést tett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál, de a NOB is visszaadta, akkor beperelte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, de a sportbíróság is visszaadta az ügyet, és ezt az aktát lezárták. Most, hogy az ARD vizsgálta a súlyemelésben a dopping kérdését, ő mint német ezt újra bedobta, az ARD erre nagyon rákapott, és végül is a dopping másod-harmadrangúvá vált. Teljes egészében ellenem fókuszálták a vizsgálatot, felkérték ezt a kanadai jogi irodát, hogy vizsgálja ki a tevékenységemet visszamenőleg évtizedekre. Egymillió dollárt kért McLaren, ki is fizettük ezt, és a vizsgálat folyik. Azért léptem vissza attól, hogy én vezessem az elnökséget, hogy tszabad kezet adjak a vizsgálóbizottságnak, ezért léptem vissza a NOB tiszteletbeli tagságától is, hogy a NOB-ot ne keverjék bele. Az én tudomásom szerint a McLaren-bizottságnak június 19-ig kell letennie a végleges jelentést. Ha egy szervezetnek egymillió dollárt fizetnek, akkor kell hogy produkáljon valamit. Ezzel nem azt mondom most előre, hogy valamit találnak, de száz százalék, hogy valamit keresnek. Föl vagyok készülve rá. Azt viszont először mondom el, hogy a német kolléga ellen, aki egyébként egy intelligens, művelt ember, a kijelentései miatt Németországban, német jogászokkal feljelentést tettem és bepereltem.

A McLaren-bizottságtól eddig még nem kaptak semmiféle jelentést?

Semmit. Mindent elvittek, március 3-án hét kanadai, amerikai és angol szakértő minden bejelentés nélkül megszállta az irodát, a szervert elvitték, valamennyi munkatársamnak a számítógépéről másolatokat csináltak, a legmélyebb vizsgálatot végzik. Nem gördítünk akadályt a vizsgálatok elé, nehogy az legyen az indok, hogy akadályoztuk a vizsgálatokat. Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen jelentést tesznek le.

Ha az elmúlt ötven évet mérlegre teszi, melyeket tartja ebből az időszakból a legemlékezetesebb momentumoknak?

Az életemet erre a sportágra tettem rá, és büszke vagyok, mert sok olyan dolgot tudtam végigvinni, ami még a hetvenes évek elején kuriózumnak számított. A Kínai Népköztársaság nem volt a nemzetközi szövetség tagja, én tárgyaltam le, hogy visszatérjen a nemzetközi szövetségbe, de ugyanakkor Tajvant ki kellett zárni. A hetvenes évek második felében úgy rendeztem el, hogy egy szálloda hosszú folyosójának egyik végében a Kínai Népköztársaság súlyemelő-szövetségének elnöke volt, a másik felében a tajvani elnök, és egész éjszaka ingáztam. Ők egymással nem kívántak tárgyalni, kezet sem fogtak, mégis sikerült egy olyan megállapodást létrehoznom, hogy reggel már együtt kávéztunk, és így mind Kína, mind Tajvan tagja a nemzetközi szövetségnek. 1974-ben a Fülöp-szigeteken volt a világbajnokság, ahova Kuba nem kapott beutazási engedélyt. Marcos Fülöp-szigeteki elnökkel személyes tárgyalást kellett folytatnom, és nem fenyegetésként, de azt mondtam, ha Kubát nem engedik elindulni, akkor nem rendezünk világbajnokságot és mindenki hazautazik. Végül is megkapta Kuba a beutazási engedélyt. Ezek csak apróságok az elmúlt évtizedekből. Nyilván többen dolgoztunk, nem én egyedül. Vagy először voltam magyar emberként és szocialista országbeli állampolgárként Dél-Koreában 1977 elején, és nemcsak a sportbeli, hanem magyar–dél-koreai kapcsolatokat alakítottuk ki. De mondhatom, amikor Egyiptom kitette a szovjet hadiflottát az egyiptomi kikötőkből, csak sportban volt együttműködés, és én voltam az a közvetítő Egyiptom és Magyarország között. Sok ilyen volt, ezek szép és irgalmas emlékek, és remélem, hogy ezekkel hozzá tudtam járulni Magyarország diplomáciai sikereihez és Magyarország presztízséhez.