eur:
409.21
usd:
389.71
bux:
79471.58
2024. november 25. hétfő Katalin

1987: a világ legismertebb sarkazása

Ötven év, ötven mérkőzés – az Infostart.hu összeállította az elmúlt fél évszázad legfantasztikusabb futballmeccseit, minden évből egyet. Ezúttal egy BEK-döntőt választottunk, amely már rég a feldésbe merült volna, ha nincs Rabah Madjer.

Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

Az angol klubok kizárásával mintha „kicsit” kiürült volna a nemzetközi kupák mezőnye. Mint azt már emlegettük, 1986 tavaszán a bukaresti Steauát és a Dinamo Kijevet is európai kupagyőztessé avatták a Real Madrid mellett. Egy évvel később az FC Porto, a játékerejével a Cruyff-féle nagy generációt meg sem közelítő, noha, elsősorban Marco van Basten és Frank Rijkaard személyében kiválóságokat felvonultató AFC Ajax és a svéd IFK Göteborg nyerte meg a három nagy európai trófeát. Persze, okkal kérdezheti bárki: ugyanezt a konklúziót vonnák le, ha a BEK bécsi döntőjében a Bayern München megveri a portugálokat?

Őszintén? Igen… S így is, úgy is hozzátesszük: a hat finalista közé mindkét évben befért egy-egy óriás, 1986-ban ez volt a Real Madrid, 1987-ben pedig a Bayern. Mert a KEK és az UEFA-kupa fináléjának vesztese, az 1. FC Lokomotiv Leipzig és a Dundee United semmiképpen sem nevezhető annak. Amúgy tekintsünk még egy évet előre: 1988-ban is igazolt a fenti képlet, s csak 1989-ben kezdődött új korszak, amikor az AC Milan, a Barcelona és Maradona Napolija nyert, majd jött 1990 totális olasz tarolása. 1988-ben a BEK és a KEK serlege is Németalföldre került, hiszen nyert a PSV és a KV Mechelen, míg az UEFA-kupa a Bayer Leverkusené lett.

Mindezzel nem az akkori győzteseket szándékoztunk lebecsülni, sokkal inkább rávilágítunk inkább arra, hogy abban az idényben a döntők nem korszakos csapatokról, hanem emlékezetes mozdulatokról maradtak meg agyunkban. A KEK-döntő, például, a sérülése miatt alig harmincszázalékos állapotban játszó, ezzel a góljával az Ajaxtól búcsúzó Marco van Basten fejeséről, a Bajnokcsapatok Európa-kupája végjátéka pedig, természetesen, Rabah Madjer ravasz-pimasz-szemfülés-hidegvérű-extra sarkalásáról. (Az algériai csatár nevét helyesen Madzsernek kellene átírnunk, maradjunk mégis a nemzetközi és a magyaros sajtóban is meghonosodott, az észak-afrikai futballisták esetében jellemző, a francia nyelvet követő írásmódnál.)

Az algériai futball a nyolcvanas években élte virágkorát, noha korábban is akadt világklasszis képességű játékosa, mint a Saint-Étienne-ben legnagyobb sikereit elérő Rachid Mekhloufi, az aranygeneráció világbajnokságra is el tudja juttatni az ország válogatottját. Mi több, a Lakhdar Belloumi, Ali Fergani és nem utolsósorban Rabah Madjer köré épített gárda Gijónban, világbajnoki bemutatkozásán 2-1-re megverte a torna későbbi ezüstérmesét, az Európa-bajnok nyugatnémet válogatottat, s csak a vb-történelem egyik legátlátszóbb és ezért legszégyenteljesebb bundájával ejtette ki az osztrák és a nyugatnémet válogatott. A teljesség kedvéért: 1986-ban is vb-szereplő volt az abban az évtizedben az Afrikai Nemzetek Kupáján öt kiírásból négyben legalább elődöntős gárda. Mindezt csak azért elevenítettük fel, hogy méltassuk a generáció Európában legismertebb alakjának, Rabah Madjernek válogatottbeli pályafutását. A csatár 1983 óta játszott Európában, természetesen először ő is Franciaországba került, a Racing Paris játékosa volt. Méltatlan nívón, a második ligában játszott egy évet, majd egyet az elsőben is, utóbbi végén klubja kölcsönadta az FC Toursnak.

Madjer 1985-ben klubot váltott, huszonhét évesen szinte újrakezdődött európai karrierje. Új csapata, az FC Porto egy évvel korábban bukta el – a portugálok, sőt a semlegesek egy része szerint is – bírói tévedéseknek tulajdoníthatóan, a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Juventus ellen. Akkor már Jorge Nuno de Lima Pinto da Costa ült az elnöki székben, aki 82 évesen még ma is az egyesület első embere, állítólag világrekorder ebben a pozíciójában a megnyert titulusok számát tekintve. 1982-tól 1984-ig a korábbi játékos, Pedroto vezette edzőként, sőt, amolyan sportigazgatóként a klubot, de a KEK-döntő után lemondott, egy évvel később, mindössze 56 évesen elhunyt rákbetegségben. Pinto da Costa akkor Artur Jorge-ot kérte fel edzőnek, aki ugyan profi pályafutását az FC Portóban kezdte, de nagy sikereit a Benfica csatáraként érte el.

Az elveszített bázeli KEK-döntó és a megnyert bécsi BEK-döntő között csupán három esztendő telt el, de Artur Jorge mégis alaposan átalakította a csapatot. Részben kényszerből, részben az erősítésekkel. Öten, João Pinto, Eduardo Luís, Antonio Sousa, Jaime Magalhães és Antonio Frasco mindkét meccsen játszottak, az elsőn védő Zé Beto volt a másodikon Józef Mlynarczik tartalékja. Régi bútordarab volt Inácio. Az újak?

Maradjunk a lengyel válogatott kapusnál, aki 31 évesen lett légiós, előbb Franciaországban, a Bastiában védett, majd átigazolt Portóba. Meg kellett vívnia az első számú kapus posztjáért Zé Betóval, s győzött. Nem úgy, mint az évtized végén, amikor a még tizenéves Vítor Baiával szemben viszont alulmaradt. Quim 1984-ben a Rio Avéből, Antonio André ugyanakkor a Varzimból érkezett. Szintén 1984-es szerzemény volt a szikrázóan tehetséges balszélső, az akkor még csupán 18 éves, de már válogatott Paulo Futre, akiért két játékost, Jaime Pachecót és Antonio Sousát is adott a Porto. (Sousa 1986-ban visszatért.)

Külön „csoport” a braziloké, akik akkoriban (is) szívesen szerződtek a portugál élvonalba. Ilyen volt Celso, aki kétségtelenül jó játékosnak számított, a londoni World Soccer 1987-ben beválasztotta a világ legjobbjainak tizenegyébe – de a brazil válogatottba soha nem kellett. Juary más, ő 1979-ben kétszer játszott az arany-zöld mezesek között, majd 1980-tól öt évet Olaszországban, a Serie A-ban játszott. 1985 és 1988 között viselte a Porto mezét. Különös módon a brazil légió leghíresebb tagja nem játszott a BEK-döntőben. Casagrande a mexikói Mundial után került Portóba, de ott alig játszott Madjer és a nagy portugál sztár, Fernando Gomes mögött.

Utóbbi volt a kor leggólerősebb portugál csatára, 1982 és 1989 között 183 meccsen 164 gólt lőtt vagy fejelt a Portóban, de Bécsben hiányzott, miután néhány nappal korábban eltörte a lábát. Jellemző, hogy Portugáliában Bi-Botának (kétszeres cipősnek) becézték, mert kétszer is elnyerte az európai Aranycipőt.

Ezzel a Portóval állt szemben a Bayern München, amely kitűnő szezont tudhatott maga mögött és sokkal nehezeb ágon jutott el a BEK-döntőbe, mint portugál riválisa. A bajorok ellenfele a PSV, a bécsi Austria, az Anderlecht és a Real Madrid volt, ezzel szemben a portugáloké a máltai Rabat Ajax, a csehszlovák TJ Vitkovice, a dán Bröndby és a Dinamo Kijev volt.

A Bayern München azon a tavaszon sorozatban harmadszor diadalmaskodott a német Bundesligában. Játékosai ezzel lemásolták az elődök 1972 és 1974 közötti produkcióját. Egészen elképesztő, hogy mindkét, tehát a hetvenes és a nyolcvanas évekbeli triplázás is ugyanannak az edzőnek a nevéhez fűződött: Udo Lattekéhoz. A Bundesliga-történet legsikeresebb edzője 1971 és 1987 között nyolc bajnoki címet szerzett. A bajnokcsapat mindössze egy vereséget szenvedett a bajnoki idényben, ez akkor csúcsot jelentett, most is az, csak az utódok a 2012–2013-as idényben ezt megismételték.

A fentiekből nyilvánvaló: a Bayern München számított az 1987-es BEK-döntő esélyesének.

A két kulcsemberüket, Klaus Augenthalert és Roland Wohlfarth-ot nélkülöző bajorok, ezt igazolva, a 25. percben vezetést is szereztek, Ludwig Kögl góljával. Nem feltétlenül rímelt a gól a játék képére, de vezetéshez jutottak. Ám a portugálok egyáltalán nem ijedtek meg. Artur Jorge nagyon jót húzott azzal, hogy Quim helyére beküldte a második félidőre az öntörvényű, de virtuóz technikájú Juaryt. A Porto fölénybe került, Futre óriási helyzetet hagyott ki. A nyugatnémetek egyre többször néztek az órára, reménykedve, elfogy a hátralévő idő.

Aztán a 77. percben Frasco estében Juary elé rúgta a labdát, a brazil Pflüglerrel hadakozva is begyötörte középre, Madjer pedig, négy lépésről, a kapunak háttal állva, a gólvonalon menteni igyekvő Flick mellett a jobb sarokba sarkalt. Elképesztő gól volt, elképesztő helyzetfelismeréssel.

S még nem volt vége: három perccel később megfordult a szereposztás, az algériai szolgálta ki a brazilt. Madjer megkeverte Winklhofert a bal oldalon, bár elveszítette az egyensúlyát, de beadott, s mivel Pfaff bennragadt a kapuban, az érkező Juary három lépésről a léc alá lőtt.

Éppen huszonöt évvel a Benfica második BEK-győzelme után, ismét portugál csapaté lett a legtekintélyesebb európai klubtrófea. Nem akármilyen gólokkal.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.26. kedd, 18:00
Nógrádi György
biztonságpolitikai szakértő
Menesztettek egy vezető orosz tábornokot, nagy kéréssel fordult Zelenszkij a Nyugathoz – Háborús híreink hétfőn

Menesztettek egy vezető orosz tábornokot, nagy kéréssel fordult Zelenszkij a Nyugathoz – Háborús híreink hétfőn

Az orosz hadsereg vezetésében jelentős változások történtek az ukrajnai fronton: a hírek szerint egy magas rangú tábornokot eltávolítottak pozíciójából, miután félrevezető jelentéseket adott a harcok alakulásáról. Az orosz média és háborús bloggerek beszámolói szerint Gennagyij Anascsin vezérezredest, a déli csoportosulás parancsnokát váltották le tisztségéből. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap esti videóüzenetében hatékonyabb légvédelmi rendszereket kért szövetségeseitől. Megjegyezte, már elemzik az Ukrajnára néhány napja kilőtt Oresnyik orosz rakétát. Cikkünk folyamatosan frissül az ukrajnai háború legújabb eseményeivel.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×