Shane Tusup saját bevallása szerint, meglehetősen stresszes volt számára a járvány miatti helyzettel eleinte megbirkóznia, tervezni képtelenség volt, miután az napról napra, óráról órára változott. Amit külön megnehezített, hogy míg ő Magyarországon él, a családja a világ túl felén, egy teljesen más időzónában.
„Jó döntéseket nem igazán lehetett hozni, a relatív legjobbat kellett választani.
Kihozni a lehető legjobbat a legrosszabb helyzetből” – fogalmazott a Nemzeti Sport Online-nak.
Nagyon pozitívnak nevezte azonban, hogy az úszói – Szilágyi Liliána mellett a lengyel Wojciech Wojdak és a brazil Naná Almeida – mennyire figyeltek és támogatták egymást. A két külföldi sportoló egyébként már visszautazott hazájába. Amíg a NOB azonban kitartott amellett, hogy megrendezi idén az olimpiát, keményen készültek. Kiemelte azt is, hogy a magyar szövetség remek munkát végzett azzal, hogy uszodai edzhetőséget biztosított a számukra „a teljes káosz közepette” is.
Szerencsésnek nevezte, hogy versenyzői
akkor sem pánikoltak, amikor ráébredtek, hogy szétesik a szokott edzésrutinjuk.
Szilágyi Liliánára kitérve megjegyezte, hogy ő nagyon jól kezelte a helyzetet és remek formában, mentálisan is jó állapotban készült a magyar bajnokságra, majd „egyszer csak bumm”, mintha egy pöröllyel sújtottak volna le erre a burokra. Nincs országos bajnokság, olimpia sem lesz, sorra dőltek el a dominók. Így szerinte érthető, ha frusztráltabbá vált a magyar úszónő is.
Úgy véli, a járvány lecsengése után valamennyi sportág szövetségének nagyon nehéz dolga lesz, de mint fogalmazott:
a sport mindent kibír és túlél. Gazdasági válságokat, háborúkat.
Szerinte az olimpia elhalasztása drasztikusan megváltoztat mindent, azonban ha jól kezelik, még a hasznukra is válhat, ugyanakkor egy óriási mentális akadályt fog jelenteni az a plusz egy év, amivel meg kell küzdenie az úszóinak.
