Cymru-Wales v Hwungari. A cardiffi belváros legfőbb sétálóutcáján, a Capitol bevásárlóközpont tetején óriási fényreklám informál Wales mai legnagyobb eseményéről, a magyarok elleni labdarúgó-mérkőzésről. Természetesen, legalábbis részben két nyelven, hiszen itt minden fontos kiírás ilyen.

Amúgy a walesi nyelvet nagyjából a három év feletti helyiek közül minden ötödik beszéli csak, a könyvesboltokban még ennél is lényegesen kisebb a megjelent kötetek között az arányszám, de mint mondják, számukra ez nagyon fontos, a nemzeti identitás jelképe.

Alkalmasint hasonló okból emlegették-emlegetik a hét első két napján azt is, hogy a brit válogatottak közül, a nagyszerű eredménysorral záró angolon kívül egyedül a walesinek maradt esélye az egyenes kijutásra a 2020-as Eb selejtezőin. A skótok és az északírek már elvéreztek, igaz, a Nemzetek Ligája kínál javítási lehetőséget. Kínálna a walesieknek is, akik sok tekintetben hasonló helyzetben vannak a magyarokhoz. (És fordítva, a felfedezés nem új keletű, Arany János már bő százötven éve megénekelte.)

Mind a két válogatott számára biztos tehát a pótvizsga, s mind a kettő elmondhatja magáról: egyszerű a képlet, ha nyerünk, továbbjutunk. Döntetlen esetén a szlovákok örülhetnek, legalábbis, ha megverik Azerbajdzsánt Nagyszombatban.

Abban is hasonló a két gárda helyzete, hogy az utóbbi napokban egyaránt az emlegették, hogy a 2016-os Európa-bajnokság lezárt egy nagyon hosszú, várakozással teli, rossz korszakot, ők 1958, mi 1986 után jutottunk ki nagy tornára. A 2018-as világbajnokságról mindkét válogatott lemaradt, de most újra át akarják élni azt az élményt, amit a franciaországi tornára való kijutás, illetve az ottani szereplés jelentett.

Kicsit fura volt olvasni azokat a walesi információkat, melyek szerint ők úgy tartják, a feladatok nehezén túl vannak azzal, hogy nyertek Bakuban, tartottak attól a mérkőzéstől, miután a horvátok sem nyertek ott. Ám úgy vélik, az utóbbi idők egyik legjobb teljesítményével tudtak nyerni, s ez biztató a ma estére nézve is.

A lapok (és a szurkolók) szerint két változtatás lesz az azeriek elleni meccshez képest, az eltiltását letöltő Joe Allen, valamint a cserejátékosként nagyon jó teljesítményt nyújtó Aaron Ramsey is beszáll majd. Az itteniek szerint a walesiek feltétlenül erősödtek a júniusi mérkőzéshez képest (hallottam itt olyan véleményt, hogy azt is meg kellett volna nyerniük, ha Gareth Bale belövi a helyzetét, s akkor már a mai csak egy gálameccs lenne a számukra), mivel azon Ramsey, aki Bakuban nagyjából egy év után tért vissza a válogatottba, nem játszott. Sőt nem szerepelt a a bakui Bakcellar Arénában (is) gólt szerző Kieffer Moore sem.

Ő az új sztár, az a csatár, akiben megtalálta Ryan Giggs kapitány Hal Robson-Kanu vagy Sam Vokes utódát. Moore, a walesi nemzeti napilap, a Western Paper szerint nagyon éhes a sikerre, nem is hagyta ki a lap a viszonylag kézenfekvő Hungry (éhes) és Hungary szójátékot.

Nyilván éhesek ugyanakkor a magyarok is, ahogyan hangoztatják már napok óta.

Beszélgettem Londonból érkező magyarokkal, akik elmélyülten elemezték azt a reményt adó tényt, hogy a Rossi-érában eddig sikeres volt a magyar válogatott idegenben, ha nem követett el valaki súlyos egyéni hibát, s nem ijedt meg az ellenfelétől.

Ezt kellene este elkerülni.