Decemberben lett a sportág elnöke, elégedetten tekint vissza 2017-re?
Alapvetően igen, bár nem volt könnyű évünk. Az elmúlt két év depressziós hangulatából kellett felráznunk a sportágat, de szerencsére magunk mögött tudtuk hagyni azokat a botrányokat, amelyek ránk ragadtak. Úgy érzem, sikerült megállítani és visszafordítani egy lefelé tartó pályáról a felnőtt válogatott eredményességét is.
A világbajnokságon idén is három olimpiai számban szerzett érmet a válogatott, ugyanúgy, ahogy tavaly Rióban...
Nincs miért magyarázkodni, a magyar válogatott ezzel az eredménnyel is elhozta a legjobb nemzetnek járó trófeát. Azt azonban látni kell, hogy

alapvető strukturális változáson ment keresztül a csapat.

Tavaly egyedül a női szakág tudott olimpiai érmet szerezni, idén férfi kajakban és a Tokióban először olimpiai programra kerülő női kenuban is dobogóra tudtunk állni. Az Európa-bajnokság egyértelműen, de a világbajnokság is megmutatta, hogy felnőtt egy új generáció, amely a szárnyait bontogatja. Olyan fiatal versenyzőkről beszélünk, akiktől még nem elvárható, hogy mindig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsanak. A magyar válogatott minden idők egyik legjobb szereplését produkálva 10 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzéremmel zárta a felnőtt Európa-bajnokságot. A csapat ezen belül öt aranyérmet és összesen 8 dobogós helyezést szerzett az olimpiai számokban. Ettől eredményességben kissé elmaradtunk a világbajnokságon, de az látszott, hogy

férfi kajakban ismét ott vagyunk a világ élvonalában,

ezt Horváth Bence és a sérülten versenyző Kopasz Bálint, valamint a dobogóról éppen csak lemaradó Hufnágel, Ilyés páros bebizonyította. Női kenuban bár a Balla Virág, Takács Kincső egység a vébén kicsit maga alatt teljesített, a páros egész éves teljesítménye, valamint Kincső egyesben szerzett érme azt jelzi: az új szakágban is éremesélyesként megyünk Tokióba. A női kajak négyes pedig annak ellenére tudott a csúcson maradni, hogy a tavalyi olimpia négy bajnokából három kihagyta a szezont, de még Kozák Danuta, Szabó Gabriella és Csipes Tamara hiánya sem zilálta szét a szakág eredményességét.
Mi a helyzet a férfi kenusokkal? Az a szakág a dobogó közelébe se jutott az olimpia számokban....
Egyértelmű, hogy a férfi kenu szakágban erős szemléletváltásra van szükség mind edzői, mind versenyzői oldalról. Úgy gondolom, hogy itt sem feltétlenül a képességekkel van a probléma, hanem

a fejekben kell elsősorban rendet raknunk.

Nehéz lesz, de hiszem, hogy szisztematikus a jelenleginél keményebb és tudatosabb munkával fel lehet zárkózni a világ élvonalához a következő években.
Ez az egyetlen komoly tanulsága a lezárult felnőtt gyorsasági szezonnak?
Természetesen nem. A világbajnokságon látottak abban is megerősítenek, hogy Hüttner Csaba szövetségi kapitány törekvése helyes, a magyar válogatottnak továbbra is négy lábon kell állnia, lehet ugyan priorizálni és kell is, de

nem mondhatunk le egyetlen számról, vagy szakágról sem,

mert csak így tarthatjuk meg vezető pozíciónkat a világ előtt. Racicében jól látszott, hogy az országok nagy része csak bizonyos versenyszámokra koncentrál, még a legnagyobb riválisunk, Németország is elengedte a női kenut és a sprintszámokat is. A mienk tulajdonképpen az egyetlen olyan csapat, amelyik kemény munkával minden szakágban eredményes lehet 2020-ban.
A felnőtt vb-hez hasonlóan az utánpótlás világbajnokságon is a magyar csapat volt a legeredményesebb, ebben a korosztályban hogyan kellene még előrébb lépni?
Az utánpótlás-nevelő műhelyek és az edzők munkája minden dicséretet megérdemel, hiszen az utóbbi évek legjobbjai már idén be tudtak kerülni a felnőtt válogatottba, és a fiatalok megállták a helyüket. Mögöttük itt dübörög már egy újabb aranygeneráció, amely kiválóan szerepelt az ifik között. Gazsó Dorka, Orosz Adrienn és Varga Ádám egyesben mutatta meg klasszisát, de fantasztikus volt az Eb- és vb-győztes Slihoczki Ádám, Szőke Attila kenupáros szezonja, valamint női kajakban az 500 páros és a négyes szereplése is. Az igazi felelőssége a sportágnak és a szakmai vezetésnek abban van, hogy végre ne csak beszéljünk a tudatos mérésekkel és rendszeres kontrollokkal megalapozott tehetségmenedzselésről, hanem azt a napi munkába átültetve, az edzőkkel és a most kialakuló orvos-egészségügyi stábbal együttműködve a lehető legmagasabb szintre fejlesszük. Csak ez a munka és a közös gondolkodás biztosíthatja, hogy azokban a szakágban, ahol esetleg lemaradásban vagyunk, a következő két évben, az olimpiai kvalifikációig előre lépjünk. Akár azokkal az előbb említett eredményes fiatalokkal, akik hamarosan már a felnőttek között is szerepelnek majd.
A vízitúra-hálózat fejlesztése is új sebességbe kapcsolt az idén. Hogy haladnak a beruházások a legnépszerűbb vízi turisztikai útvonalak mentén?
Az ebben az évben elindult beruházások közül több még idén ősszel lezárul, több átadás lesz a következő hetekben, és jövőre is sorra készülnek majd el a korszerű megállóhelyek. A legfontosabb, hogy ezek a bázisok megfelelő színvonalú hozzáférést biztosítanak majd mindenki számára, aki bekapcsolódna a sportág vérkeringésébe. Klubjainkra – a szolgáltatási rendszerünk, a tehetségkiválasztás hatékony működtetése érdekében – helyi szinteken egyre több feladat vár. Ezeket a folyamatokat segíti az ebben évben – Kadler Gusztáv alelnök vezetésével – elindított, regionális szinteken szervezett szakmai munka is. A legnagyobb örömet az adja, hogy a tagszervezetek a szövetség céljait megértve felismerték, mennyi tartalék van még a sportág kiszélesítésében, mindenki megérezte, hogy az egész ország lefedésére való törekvésünk helyi szinteken az egész közösség számára kínál kihívásokat, feladatokat és sikerélményt is. A célunk nem változott, szeretnénk rövidtávon elérni, hogy akik a szabadidejükről döntenek, azok minél nagyobb arányban a sportot és azon belül a vízi sportokat válasszák.
Ebben segíthet az idén először lebonyolított Vizivándor program is, milyen tapasztalatokkal zárta az iskolás csoportok táboroztatásának első nyarát a sportág?
Az idei program a visszajelzések alapján minden várakozásunkat felülmúlta. Sok év küzdelme után úgy érzem, hogy most megtaláltuk a kulcsot az iskolákhoz. A tanárok, a diákok és a mi edzőink együtt szereztek élményt a nyári táborokban, így a tanév során a pedagógusok könnyebben szót értenek majd a fiatalokkal az iskolában is, szakembereink pedig már mint ismerősök szólíthatják meg a srácokat és invitálhatják a kajak-kenus foglalkozásokra. A toborzást az is segítheti, hogy képzett túravezetőként egyre több tanár száll vízre, így már lesz kötődése a sportághoz, a diákok pedig igazolt versenyzőként, vagy szabadidejükben vízitúrázókként is megjelenhetnek később a tagszervezeteinknél.
Milyen teendői maradtak a szövetségnek még 2017-re?
Intenzív és pörgős ősz áll előttünk, hiszen ez az időszak egyértelműen a beszélgetések, a tapasztalatcserék és együttműködések ideje. Októberben Doma Gergő szakmai igazgató és stábja több regionális és tematikus beszélgetést tervez a versenyrendszerről, a tehetségmenedzselési rendszerről, a toborzások új tematikájáról és a klubok szolgáltatásfejlesztéséről is. Rendhagyó módon az őszi közgyűlést összekapcsoljuk a november 10-11-i országos szakmai fórummal, amely egyfajta szintézise lesz a regionális work shopoknak és ezen a két napos rendezvényen díjazzuk majd egy gálavacsora keretében az idei év legjobbjait is.
Sok szó esett a gyorsasági szakágról és a vízitúráról, a legaktuálisabb mégis a maratoni versenyzők kiváló szereplése. Mit szól a Dél-Afrikában elért eredményekhez?
A maratonisták az elmúlt hétvégén megmutatták a magyar kajak-kenu igazi erejét és azt, hogy mi a legfontosabb közös értékünk. Az a küzdeni tudás és akaraterő, amely jellemezte Kövér Márton, Csay Renáta, vagy az ismét fantasztikusan szereplő Boros Adrián és Solti László versenyzését, mindenki számára követendő, legyen akár a sárkányhajós, a síkvizes vagy éppen a para szakágunk sportolója.