Az utolsó két percben. Hiába volt korábban 9 gólos vezetésünk, de akkor sok idő volt még hátra, és láttunk már csodát. Akkor jöttek a kiállítások is. Én az utolsó két-három percben, Görbicz Anita gólja után éreztem, hogy ez már megvan.

Mert remélni ennyire jó játékot?

Ez benne volt a csapatban, hiszen Norvégiával is remekül játszottunk, és néha az edzésen is mutattak a lányok olyan produkciót, ami feltételezte, hogy ez így fog összejönni: ilyen morállal, ilyen hozzáállással, ilyen szakmai színvonalon játszanak majd. És van hat-hét játékos, akik életük csúcsformáját hozták.

A dél-koreai meccs után még nagyon keserűen nyilatkozott. Azóta megnyugodott már?

Engem minden vereség nagyon megvisel, olyankor beszélek hülyeségeket is. Rendkívül el tudok keseredni, és minden vereség után legszívesebben lemondanék. Főleg azokat a vereségeket tudom nehezen megemészteni, amiről mi is tehetünk.

Kitarthat-e a csúcsforma az oroszokkal szemben?

Kétszeri hosszabbítás után nyertek az oroszok, óriási szerencsével. Majdnem a franciákkal kellett volna játszanunk, ez egészen picin múlott. Bízom benne, hogy megmarad a lányok csúcsformája. Ez egy második meccs, egy visszavágó, a lányok élete nagy lehetősége, remélem, hogy megmarad bennük az akarat. Ha jobbak az oroszok, akkor fejet hajtunk, de meccs közben biztos, hogy nem.

Hogyan fogja fel: ez innentől egy jutalomjáték? Korábban azt mondta, hogy nagy bravúr lenne a négy közé kerülés.

Most is ezt mondom, de ha már itt tartunk, akkor nem állunk meg. Próbálkozni kell, hátha lesz egy kis szerencsénk.