Dalnoki Bence szerint a legnagyobb kihívást mindig a versenyételnek a kitalálása jelenti. Megítélése szerint tehát egyik téma sem volt extrém nehéz, a kihívást inkább az étel „megálmodása”, a kreatív rész okozta.

A budapesti verseny idei tányértémájának alapja három kézműves módon termesztett magyar burgonyafajta, a Coronada, az Anuschka és a Madison volt, a hústál témája pedig a magyar konyha egy másik jellegzetes alapanyaga, az őzhús.

A séf elmondta, az őzhús meglehetősen érzékeny, kényes alapanyag, és tudni kell vele bánni. Sokat is próbálkoztak a hőfokokkal, ugyanis ha túlhőkezelik a húst, akkor kellemetlen májas ízt kap, ami egyébként minden vadhúsra jellemző. „Meg kell állni 48-50 fok környékén, hogy olyan húsrészt kapjunk, ami élvezhető. Ha túlmegy, az viszont nagyon kellemetlen tud lenn, erre kellett nagyon vigyázni” – magyarázta.

Dalnoki Bence még az idő fontosságát is kiemelte, mert minden „centiméterre és másodpercre” ki van számolva. A csütörtöki versenyen sikerült szinte percre pontosan úgy végezniük minden feladattal, ahogyan a felkészülés során, tehát ebből a szempontból nagyon elégedettek lehettek – jegyezte meg. A helyezéseket illetően pedig azt mondta, nem gondolná, hogy egy laikus szem különbséget tudna tenni az első és második helyezett között, annyira nüansznyi az eltérés, így aztán inkább szubjektív, hogy kinek melyik tetszik.

Végül azt is elárulta, hogy a januári lyoni világdöntőre igyekeznek Nyikos Patrikkal jól rápihenni azzal, hogy visszazökkennek a hétköznapokba, és egy kicsit éttermi szinten főznek majd. A komolyabb felkészülés pedig szeptemberben veheti kezdetét.