A bejegyzés szerint Karsay Orsolya 1968-ban, eredetileg néhány hétre érkezett a Széchényi könyvtár kézirattárába, ám ebből kis megszakítással 38 év lett. Klasszika-filológus végzettsége mellé bizánci tanulmányokból szerzett tudományos fokozatot, hivatali munkája a modern hagyatékok feldolgozása lett – tették hozzá.

Az intézmény kiemelte, mire egykori vezető munkatársa 1985-ben átvette a kézirattár vezetését, fölényes anyagismeretre, az irodalomra és a művészetekre is kiterjedő széles körű műveltségre tett szert, érzékeny és nyitott volt a kortárs kultúra új jelenségeire.

Mindent megmozgatott, hogy az emigrációba kényszerült szerzők munkái a gyűjteménybe kerüljenek, megmentve azokat a szétszóródástól, megsemmisüléstől, és friss látásmódjának köszönhetően hangsúlyossá tette első ránézésre értéktelennek tűnő dokumentumok begyűjtését, melyek az esetek jó részében később kapták meg igazi súlyukat - jegyezték meg.

Kitértek arra, hogy a magyar könyvtári muzeológia világában az elsők között ismerte föl a kiállítások jelentőségét: irányításával 1990 és 2002 között négy olyan nagykiállítás készült el, melyek a Könyvtár utóbbi évtizedeinek legjelentősebb mozzanatai közé tartoznak. Az intézmény példaként a 2002-es Uralkodók és corvinák című tárlatot említette.

Felidézték, hogy bár elsősorban a 20. századi hagyatékokkal foglalkozott, ő mozdította el a corvina-kutatást arról a pályáról, amely a korábban indokolt és kihagyhatatlan, de idővel egyre inkább "terméketlenséggel fenyegető" rekonstrukciót tekintette az elsődleges feladatnak. E helyett az interpretációt helyezte előtérbe.

Karsay Orsolya az ideák embere volt, életének egyik meghatározó ideája a Széchényi Könyvtár mint egy gazdag, tágas kultúra őrzője és gyarapítója – olvasható a bejegyzésben.