A rangos Interallié irodalmi díjjal és a Francia Akadémia díjával kitüntetett írónő 48 regény szerzője volt.

Arnóthy (Kovách) Krisztina 1930. november 20-án Budapesten született, 1948-ban a családjával gyalog menekült Ausztriába, ahol francia tannyelvű középiskolába érettségizett. Első műveit magyarul írta és lefordította franciára, 1955-től már csak franciául írt. Ausztriából Belgiumba került, majd Párizsba költözött.

Tizenöt éves vagyok, és nem akarok meghalni című önéletrajzi írásával 1954-ben megnyerte a Grand Prix Verité díjat, amelyet későbbi férje, Claude Bellanger lapja, a Le Parisien libéré alapított. A 27 nyelvre lefordított regény, amely 10 millió példányban kelt el a világban, a tizenéves lány mindenapjait meséli el Budapest ostroma alatt.

Második regénye Isten késik címmel jelent meg, Nem olyan könnyű az élet című harmadik könyve pedig egy útlevél nélkül utazni kényszerülő, hontalan fiatal nőről szól.

A Le Cavalier mongol című novellagyűjteményével 1976-ban elnyerte a Francia Akadémia díját, A győzelem ára című regényével pedig 1980-ban az Interallié-díjjal jutalmazták. Megkapta a legmagasabb francia állami elismerés, a Becsületrend parancsnoki fokozatát.

2008-ban Les années cannibale (A kannibálévek) címmel jelentetett meg önéletrajzot, írt színpadi műveket, hang- és tévéjátékokat is, 1966 és 2004 között a Le Parisien című napilap irodalmi újságírója volt, 1982 és 1994 között a La Suisse svájci lapban is jelentek meg írásai. Férje 1978-ban bekövetkezett halála óta Párizsban és Genfben élt.

"Egy új regényen dolgozott, amit imádott, az állatok és az emberek közti nagy megbékélésről. Nem tudta befejezni" - írta közleményében a lánya.

Christine Arnothy és férje hamvait a tengerben fogják szétszórni.