Az első igazi nagy "Nobel-botrány" Borisz Paszternak nevéhez fűződik: félő volt, hogy díjazott műve, a Doktor Zsivágó nem jelenik meg a Nobel Bizottság döntésének időpontjára. Az orosz író 1946-ban kezdte írni művét, amelynek végére 1955-ben tett pontot, és az 1957-ben meg is jelent, így a Svéd Akadémia három évvel később már erre a regényre ítélhette oda a díjat.

Nem is a szűkös határidő volt az, ami igazán botrányt okozott, hanem az, hogy miután Paszternak megkapta a Nobel-díjat, negatív lejáratókampány indult ellene a hazájában. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták, és belső emigránsnak nevezték. Válaszút elé állították: vagy lemond a díjról vagy száműzik  - és ő az előbbit választotta.

Majomkodás és burzsoázia

Majomkodás Stocholmban - Jean-Paul Sartre állítólag így minősítette az irodalmi Nobel-díjat, és levelet írt a Svéd Akadémiának, amelyben megkérte annak tagjait, hogy ne ítéljék neki az elismerést. Kérése süket fülekre talált Svédországban, ugyanis 1964-ben Sartre megkapta az elismerést Les Mots (A szavak) című egzisztencialista regényéért.

Mikor megtudta, hogy kérése ellenére mégis neki ítélték a díjat, újabb levelet írt, amelyben közölte: visszautasítja a kitüntetést, mert az egy "burzsoá díj, amelyet burzsoák osztanak". Itt azonban nem állt meg, és még hozzátette: "Egy író nem engedheti meg, hogy intézményt csináljanak belőle, még akkor sem, ha ez a legmegtisztelőbb formában történik."

Grass, Jelinek, Pamuk, Pinter

A kétezres években sem maradt hangos botrány nélkül az irodalmi Nobel-díjazás. Az 1999-ben kitüntetett Günter Grass 2006-ban önéletrajzi művében fedte fel a titkot: 17 éves korában csatlakozott a német hadsereg elit alakulatához, a Waffen SS-hez, a Nobel Alapítvány tagjai azonban kijelentették, nem várják el az írótól, hogy visszaadja Nobel-díját - holott több közéleti személyiség is ezt követelte Grasstól.

Az SS-botrány kirobbanása előtt,2004-ben egy osztrák írónő, Elfriede Jelinek kapta a Svéd Akadémia elismerését, ám az egyik zsűritag, Knut Ahnlund azzal vádolta meg a díjazott A zongoratanárnő című művet, hogy az nem írás, csak egy rakás szöveg. Az Ausztriát nyíltan kritizáló, feministának és radikális baloldalinak tartott Jelinek azzal tetézte a díj odaítélése körül kialakult botrányt, hogy nem jelent meg a díjátadó ünnepségen, ahol kiadója mondott helyette beszédet.

A következő évben sem volt viharoktól mentes a stockholmi bejelentés, ugyanis azt a Harold Pintert díjazták, aki nyíltan kiállt az iraki háború ellen, éppen ezért sokan vélték úgy, hogy erősen politikai döntés született Stockholmban.Az angol drámaíró részt vett a háborúellenes megmozdulásokon, és a George W. Bush amerikai elnök elleni kampányokban. Az angol dráma "dühös embereként" is emlegetett szerző az iraki háború előtti és alatti londoni tömegtüntetéseken - rendre visszatérő szófordulattal - a katonai fellépést előre megfontolt tömeggyilkosságnak, az Egyesült Államok kormányának tagjat "elmebeteg bűnözőknek" nevezte.

A tavaly elhunyt drámaíró Nobel-díját egy német irodalomkritikus "a világirodalom megsértésének" nevezte. Denis Scheck hozzátette: "Megfontolandó, hogy nem kellene-e a díj nevét átváltoztatni a vándorszínészek és vándor-színtársulatok kitüntetésére".

Új év, új botrány

2006-ban a török Orhan Pamuk lett az irodalmi Nobel-díjas. Az isztambuli születési író nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Hazájában sokan és sokat kritizálták politikai nézetei és cikkei miatt, amelyekben bírálta a kormánynak a kurd kisebbséggel szembeni magatartását, e cikkek nyomán írta meg 1999-ben A többi szín című regényét.

Nagy felháborodást keltett Törökországban Pamuk egyik svájci lapnak adott nyilatkozata is, amelyben kifejtette: nyíltan kell beszélni a hazájában tabunak számító örmény népirtásról és hozzátette: 1915-ben egymillió örményt öltek meg Törökországban. Számos életveszélyes fenyegetést kapott és bírósági eljárás indult ellene, miután a török büntetőtörvénykönyv értelmében büntetendő, ha egy török állampolgár külföldi intézményekben vagy külföldi médiában úgy nyilatkozik, hogy Törökországban népirtást követtek el az örmények ellen.

A vádakat végül 2006 januárjában ejtették, majd októberben megkapta az irodalmi Nobel-díjat - többen fanyalogva jegyezték meg, hogy a Svéd Akadémia elismerése inkább az író politikai nézeteinek szólt.

"Az amerikai írók nem tartoznak a világirodalom élvonalába"

A tavalyi díj odaítélése előtt hatalmas felháborodást keltett a Nobel Bizottság főtitkárának kijelentése. Horace Engdahl szerint ugyanis az amerikai írók szűk látókörűek és nemtörődömek, nem tartoznak a világirodalom élvonalába.

"Nem véletlen, hogy a nyertesek többsége európai. Természetesen, minden nagy országnak van értékes, erős, komoly irodalma, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy még mindig Európa és nem Amerika az irodalom központja" - tette hozzá Engdahl, aki úgy vélte, az amerikai szerzőkre túlzottan hatnak országuk tömegkulturális trendjei, és ez műveik minőségén is meglátszik. "Az Egyesült Államok túl elszigetelt és szűk látókörű. Alig-alig fordítják le a külföldi könyveket és valójában nem vesznek részt a nagy, nemzetközi irodalmi dialógusokban. Ez a nemtörődömség korlátoltsághoz vezet" - mondta.

Toni Morrison volt az utolsó amerikai, aki megkapta a Nobel-díjat 1993-ban, előtte olyan írók tudhatták magukénak az elismerést, mint Saul Bellow, John Steinbeck és Ernest Hemingway. A 2009-es Nobel-díj várományosai között azonban több amerikai szerző neve is felbukkan, így a fogadóirodák esélyesnek tartják számon Philip Rothot, Joyce Carol Oates-ot és Thomas Pynchont is.