Társult tagságot kínált az EU Kanadának, ez volt talán a legmeglepőbb elem Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédének a minap.

Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem egyetemi docense a közlést kommentálva rámutatott, az elmúlt időszak felfokozott várakozásai abba az irányba terelték a Bizottságot és Kanadát is, hogy ezek a tárgyalások elmélyüljenek. Nem új tárgyalásokról van szó tehát, hiszen van Kanadával az EU már 2016-ban megállapodott, épp annak a következtében, hogy mélyül Kanada és az Egyesült Államok gazdasági, kereskedelmi konfliktusa, „ez lökte tulajdonképp Európa ölébe Kanadát”.

A kapcsolatrendszer szerinte összetett, két erős gazdaságról van szó, ám a felek földrajzilag távol vannak egymástól.

Ami most szóba jön, a 2016-os kereskedelmi szerződés kibővítése, jogi problémát viszont okoz az, hogy

nincs jelenleg olyan, hogy társult tagság,

hosszú folyamat lenne tehát ennek a konstrukciónak a létrehozatala, tartalommal való megtöltése.

Egy ilyennek a részleteiről elmondta, a két fél kereskedelmi rendszere már részben összenyitott, könnyítette

• az áruforgalom bizonyos – nem vámjellegű hozzáférések – tekintetében a piacra jutást,
• bizonyos tekintetben néhány szolgáltatást, és
• nagyon korlátozottan a tőkeáramlást,

de nincs átfogó jellege ennek, a vámok és a kvóták sem szűntek meg, a szolgáltatások és a kereskedelem korlátai is állnak még, ugyanígy egészségügyben, oktatásban sincs átívelhető rendszer, a munkaerő sem áramolhat még szabadon, csak vállalaton belüli áthelyezések formájában, és nem ismerik el a felek teljes mértékben egymás szakmai képesítéseit sem, a szabályrendszerek sincsenek harmonizálva a szükséges mértékben Gálik Zoltán szerint.

Megjegyezte, a piacliberalizáció tartalmában, szintjeiben sincs egység.

Annál is inkább nehéz egységet teremteni, hisz Kanada egy ország, az EU viszont sok kisebb; tisztázta is, hogy ennek a nyertese inkább az európai integráció lenne, hisz piachoz jut, az aszimmetriából pedig az következik, hogy valamilyen kompenzációra szükség lenne Kanada számára.

Arra is figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok és Kanada között azért létezik egy szabadkereskedelmi egyezség, és Mexikó is benne van ebben, ami szintén nem könnyíti egy-egy ország piaci megállapodását harmadik féllel, nem beszélve például a határátlépési problematikáról.

Hogy miként kéne a társult tagság felépítésének nekilátni, arról leszögezte,

• külkapcsolatokban az EU-nak vannak előjogai a nemzetállamokkal szemben
• a külkereskedelem a Római szerződés, az 1950-es évek óta közös kézben van
• a megállapodás, sőt már a tárgyalás tartalmi-formai részleteibe viszont erősen beleszólhatnak a tagállamok
• a megállapodás végén a tagállamoknak is ratifikálni kell az egyezséget.

Megjegyezte Gálik Zoltán azt is, hogy bár a 2016-os megállapodás is hatályba lépett már, nem minden tagállam ratifikálta teljes mértékben.

Leszögezte: egy európai társulással csak nyerni lehet, ez a világ legnagyobb egységes piaca, amely a legintenzívebb külkereskedelmi kapcsolatokkal és a legnagyobb lehetőséggel rendelkezik 40 országgal ápolt szabadkereskedelmi megállapodással, jelenleg tárgyalás zajlik

• Indiával
• Thaifölddel
• a Fülöp szigetekkel
• Malajziával
• az Egyesült Arab Emírségekkel
• Ausztráliával
• Szingapúrral
• Japán
• a dél-amerikai országokkal a Mercosur-megállapodás keretei között.

A megállapodás szabványok, szabályozási rendszerek, jogi mechanizmusok, keretek expanzióját is jelentené Gálik Zoltán szerint.

A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült.