Az örmény bevándorló hátterű családból származó Édouard Balladur 1964-ben, Charles de Gaulle köztársasági elnöksége idején csatlakozott az akkori miniszterelnök, Georges Pompidou stábjához államtanácsosként. Az 1968 májusában kezdődött egyetemi diáklázadások, majd a későbbi általános sztrájk idején a később köztársasági elnökké választott jobboldali politikussal, Jacques Chirackal együtt részt vett a szakszervezetek és a kormány között aláírt Grenelle-megállapodások kidolgozásában. Néhány évvel később az Élysée-palotába is követte a köztársasági elnökké választott Georges Pompidou-t, ahol 1973-tól már az elnöki hivatal főtitkári posztját töltötte be 1974-ig, az elnök haláláig.

Az országos politikába csak az 1980-as években, a szocialista párti Francois Mitterrand köztársasági elnöksége idején tért vissza Jacques Chirac biztatására, aki akkor a jobboldali, Tömörülés a Köztársaságért (RPR) párt elnökeként számított rá. Miután az RPR 1986-ban megnyerte a nemzetgyűlési választást, Balladur előbb államminiszterként, majd gazdasági, pénzügy- és privatizációs miniszterként is szolgált a Jacques Chirac vezette kormányban 1988-ig.

Miután 1988-ban François Mitterrand-t újraválasztották köztársasági elnöknek, a Chirac-kormány lemondott, a jobboldal pedig nem sokkal később a nemzetgyűlési választásokat is elvesztette.

Öt évvel később azonban ismét a jobboldal nyerte meg a nemzetgyűlési választást, és akkor már Édouard Balladurt bízta meg a kormányalakítással Mitterand elnök, mivel Jacques Chirac nem indult a posztért. Kormányfői mandátumának az vetett véget, hogy 1995-ben a korábban a mentoraként is emlegetett Chirackal szemben maga is elindult az elnökválasztáson, de a voksolás második fordulójába már nem jutott be.

Később viszont úgy döntött, hogy csatlakozik az elnökké választott Chirac stábjához, és először az elnöki hivatal főtitkárhelyetteseként, majd később már a főtitkáraként szolgált.

Noha a nagypolgári stílusú és olykor kissé gőgös úriemberként is jellemzett politikus kormányfőként népszerű volt, a Chirackal kialakult rivalizálása a jobboldal akkor kezdődő megosztottságához vezetett, a politikai élettől való visszavonulása után pedig az elnökválasztási kampányának illegális finanszírozásával vádolták meg. A gyanú szerint egy Pakisztánnal kötött fegyverszállítási szerződésből származó, utólagos jutalékfizetés volt az ügy hátterében. Az illetékes bíróság 2021-ben felmentette a vád alól, a volt védelmi miniszterét, az azóta szintén elhunyt François Léotard-t viszont kétéves, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

A jelenlegi köztársasági elnök, Emmanuel Macron a halálhírére reagálva az X-en azt írta, hogy „Balladurnek a szívében volt Franciaország, amit megfontoltan és odaadóan szolgált”.

Sébastien Lecornu miniszterelnök szerint „reformista szellemű államférfi volt, aki a politikai családtagjai közül nagyon sokak számára példakép marad”.

Egykori költségvetési minisztere, a később köztársasági elnöki posztot is betöltő Nicolas Sarkozy szintén példaképének, továbbá a barátjának és a mentorának nevezte.

A jobbközép Köztársaságiak Párt (LR) vezetője, Bruno Retailleau meggyőzésre törekvő politikusnak nevezte, aki nagyra becsülte a választópolgárokat; míg Gérard Larcher, a francia szenátus elnöke „nagy államférfiként” jellemezte, aki „megtestesítette az állami tekintély, a költségvetési szigor és a politikai felelősségvállalás eszméjét”.