A Hormuzi-szoroson nagyjából 90 százalékkal esett az átmenő hajók forgalma, tulajdonképpen csak azok a hajók mennek át, amik valamilyen módon kapcsolódnak az iráni, a kínai, az indiai vagy a pakisztáni kormányhoz. Így vagy úgy, ők át tudnak menni előzetes egyeztetéssel. Semmilyen más hajó nem megy át, és nem csak azért, mert fennáll a veszély, hogy megtámadják őket az iráni erők, hanem azért is, mert semmilyen nyugati biztosítást nem tudnak szerezni az áthajózáshoz – mondta az InfoRádió GeoTrendek című műsorában Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője, hozzátéve: az iráni rezsimnek jelenleg az első számú bevételi forrása ezek az olajvásárlások.

A szakértő szerint a legtöbbet az olajárak és a benzinárak emelkedéséről hallunk, de

Európa helyzetéből nézve a gáz körüli problémák súlyosabbak, mint az olaj kérdése, csak ez kevésbé látványos.

Tatár Mihály szerint Európának az volt a nem is annyira titkos terve, hogy betiltja az orosz gázt, de cserébe ott van a szerintük végtelen mennyiségű amerikai LNG – és eddig úgy voltak vele, hogy amit Amerikában nem lehet megvásárolni, azt majd Katartól megveszik. Katar a világ egyik legfontosabb LNG-exportőre.

„Ezzel csak annyi probléma volt, hogy Ázsiának is ez volt a titkos terve is. És ezt úgy képzeljük el, hogy például Szingapúr 90 százalékban a Hormuzi-szoroson keresztül vásárolt importált LNG-t. Nagyon sok ilyen ázsiai ország van, amire nem is gondolnánk egyébként, hogy milyen mennyiségeket vásároltak Katartól, és ez a gázszállítás most Katarból leállt. Ráadásul meg is sérült a gáztermelő infrastruktúra, tehát nem is fog egyhamar helyreállni” – fejtette ki.

„Katar már vis maior helyzetre hivatkozva több nyugati ország tekintetében is visszamondta ezeket a megrendeléseket, és előállt az a képtelen helyzet, hogy eközben

az EU 2023 óta minden évben biztosított minket, hogy a gázkérdés meg van oldva, nem lesz semmi probléma a zöld átállásból meg az orosz gáz betiltásából, importálni bármikor bármennyit lehet – és most pont ez a bármikor bármennyi szűnt meg. Kínkeservesen össze lehet vadászni szállítmányokat, csak éppen a háború előtti ár kétszereséért”

– hívta fel a figyelmet. Ráadásul nagyon nagy gond, hogy az olajinfrastruktúra és a gázkitermelő infrastruktúra is megsérült, és ezeket nem egy-két nap megjavítani, emiatt pedig akár tartósan magas is maradhat az ár.

Katar már bejelentette, hogy legalább egy év, mire a kieső kapacitást meg tudják javítani.

„Úgyhogy azt gondolom, hogy ha itt nagyon gyorsan sikerül valahogy rendezni a szoros kérdését, akár egy fegyverszünet jellegű megállapodással, akár úgy, hogy felvonul a flotta a Hormuzi-szorosban, és bármi áron Amerika akár szárazföldi erőkkel, de elkezdi kontrollálni a szorost, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon fájdalmas kilengés lesz inflációban, ami lehúzza a növekedést. De ha még bekapcsolódnak a húszik is a Vörös-tengeren, vagy egy előre nem látott eszkaláció jön, akár egy másik ország belekeveredik, akkor

fel kell készülni arra, hogy ez a 2022-es, 2023-as energiaválság újrajátszása lesz, tehát villámgyorsan átárazódnak az energiaárak miatt az alapanyagárak”

– hangsúlyozta a szakértő, hozzátéve: gondoljunk bele, hogy közvetlen az összeköttetés az árakkal, tehát az olaj azonnal beárazódik a finomítókba, a finomítói árak beárazódnak mondjuk a vegyipari alaptermékekbe, az rögtön átárazódik például műanyagtermékekbe, tehát rögtön egész ágazatok kerülnek bajba, a gáz azonnal beárazódik szintén a vegyiparban, és ahogy emelkedik a gáz ára, rögtön a műtrágyára is átterjed a drágulás. Tehát akkor egy ilyen 2022-es, 2023-as folyamatos inflációs spirál lesz. Szerencsére még nem biztos, hogy ez meg fog történni Tatár Mihály szerint.

Ahhoz képest, hogy állítólag teljesen sikeresen leváltunk az orosz gázról, az Európai Unióban most kritikusan alacsony a gáztározók töltöttsége.

Tehát a Nyugatnak vannak stratégiai olajtartalékai, de Európának nincsenek stratégiai gáztartalékai – tette hozzá. A téli fűtési szezonig rekordsebességgel meg kéne vásárolni a gázt a gáztározókban, és most sokkal nehezebb megtenni Katar és a Hormuzi-szoros nélkül, mert hiszen mindenki gázt vásárol a világon. „És van egy csendes pánik az EU-ban; ezt onnan látjuk, hogy már arról beszél az európai energetikai biztos, hogy kicsit lazítani fogják a szabályozást, nem kell olyan gyorsan és intenzíven feltölteni a gáztározókat Európában, elég lassabban, mert hiszen nehogy már egymással versenyezzünk, hogy egymás elől halásszuk el a gázszállítmányokat a világban.”

Ez mutatja azt, hogy tulajdonképpen az eddigi energiapolitika egy teljes csőd

– fogalmazott a szakértő, aki szerint a zöld energia segít, ha kedvező az időjárás, a szél és a napviszonyok kedvezőek. „A probléma az, hogy éjszaka nincs nappal. Tehát abban, hogy az ipari versenyképesség szempontjából az európai vállalatok túléljék ezt a sokkot, a zöldenergia egyáltalán nem segít. Ugye annak idején hallottuk ezeket a meséket arról, hogy lesz majd a hidrogéngazdaság, meg majd az energiatároló gazdaság, ezek nincsenek, ami van, az is kínai import. Tehát ez a kérdés teljesen félre lett kezelve” – mondta az InfoRádió GeoRrendek című műsorában Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.