A baljóslatú prognózisokat közzétevő szakértők példaként az ukrajnai háborút említik, amely megmutatta, hogy bár Oroszország óriási mennyiségi fölényben van Ukrajnával szemben, a háború mégis már ötödik éve tart és nem látni a végét. Ám arra is felhívják a figyelmet, hogy a legújabb Öböl-háborúban egyfajta „versenyfutás” van a légvédelmi fegyverek és a támadó rakéták között, ami akár drámai fordulathoz is vezethet.

Persze mind az amerikai, mind pedig az iráni vezetés azt hangoztatja, hogy az ellenfélnél jobban bírja az anyagháborút. Donald Trump egyesen azt közölte, hogy az Egyesült Államoknak „gyakorlatilag korlátlan készletei vannak” a kulcsfontosságú fegyverekből.

Irán: tömeges ellencsapás helyett már csak szórványos támadások

A teheráni védelmi minisztérium azt állítja, hogy a perzsa állam hosszabb ideig „képes ellenállni” mint azt az Egyesült Államok hiszi. Bár valószínűleg mindkét fél túloz, azt azonban már látni, hogy a harcok intenzitása jócskán lecsökkent az első napokhoz képest. Ennek az lehet az oka, hogy a hadban állók gyorsabban használja fel a fegyvereiket, mint amennyit gyártani képesek.

A tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) becslése szerint az Egyesült Államok és Izrael már több mint 2000 támadást hajtott végre, amelyek mindegyikében egyszerre több bombát, rakétát vetettek be. Az INSS azt közölte, hogy Irán eddig már 571 rakétát és 1391 drónt indított, amelyek legnagyobb részét elfogták. Úgy becsülik, hogy

Teherán a háború előtt több mint 2000 darab rövid hatótávolságú ballisztikus rakétával rendelkezett, drónokból akár 80 ezer is lehetett raktáron.

(A pontos számok azért nem ismertek, mert azok minden országban szigorú hadititoknak számítanak, nehogy az ellenség megtudja, valójában mekkora erővel kellene szembeszállnia.)

Azt viszont jól látni, hogy az első napok iráni rakétazáporait mostanra szórványos indítások váltották fel. Az amerikai nagy vezérkar főnöke, Dan Caine tábornok szerdán azt nyilatkozta, hogy

86 százalékkal csökkent az Iránból felbocsátott rakéták száma.

Ezt a Központi Parancsnokság (Centcom) azzal egészítette ki, hogy csak az elmúlt 24 órában 23 százalékkal kevesebb rakétát lőttek ki a perzsa államból.

Caine hadsereg tábornok azt is elárulta, hogy a rakétakilövésekhez hasonlóan jelentősen,

73 százalékkal visszaesett az iráni drónindítások száma,

noha Irán, a háború előtt a világ talán leghatalmasabb harci robot-arzenáljával rendelkezett. A BBC szerint ennek az is lehet az oka, hogy tartalékolni akarják a készleteiket, mivel a pusztító légtámadások miatt valószínűleg akadozhat a gyártás. Kétségtelen, hogy az amerikai és az izraeli légierő gépei szinte akadálytalanul repülhetnek Irán légterében, mivel a háború első óráiban már elpusztították a légvédelmet és a légierő gépeinek zömét.

A vezetők és a légvédelem kilövése után jön a hadi infrastruktúra megsemmisítése

A légtér feletti ellenőrzés gyors kiharcolását követően a támadók szó szerint lefejezték az iráni vallási, politikai és katonai vezetést. A hadjárat újabb szakaszában pedig a rakéta- és drónindító állásokon, valamint a fegyverraktárakon, illetve a hadianyag-gyárakon a sor. Emellett továbbra is kiemelt fontosságú a nukleáris létesítmények rombolása.

A The Telegraph úgy tudja: az izraeli miniszterelnök legfőbb törekvése az, hogy a lehető legjobban szétzilálja a szélsőséges síita vezetésű államot és annak haderejét. Benjamin Netanjahu végérvényesen fel akarja számolni az iráni támogatást élvező terrorcsoportokat. Ehhez pedig az kell, hogy Teherán alaposan meggyengüljön mind katonailag, mind pedig anyagilag.

Ellenben a légi háborúk eddigi története azt igazolja, hogy

csak a levegőből indított támadásokkal nem lehet teljes győzelmet aratni.

Erre példa Izraelnek a Hamász ellen folytatott hadjárata, amely ugyan iszonyatosan károkat okozott a Gázai-övezetben, de mégsem tudta teljesen megsemmisíteni az iszlamista szervezetet. Ugyan ez a helyzet a jemeni húszikkal is, akik hónapokon keresztül állták az amerikai bombázásokat. Ráadásul a levegőből az álcázott kilövőállások, vagy rejtett fegyvergyártó üzemek mindegyikét sem lehet felderíteni.

Egyesült Államok: már közel repülhetnek a célpontokhoz

Az amerikaiak hadjárat kezdetén főleg olyan nagy hatótávolságú, precíziós fegyvereket vetettek be, mint a Tomahawk cirkáló rakéták. Azonban ezek drága és csak lassan gyártható eszközök, amikből nem túl nagy a készlet. Viszont már nincs is szükség rájuk. A légi fölény birtokában a támadó harci gépek közel repülhetnek a célpontjaikhoz és azokat rövid hatótávolságú fegyverekkel, mondjuk JDAM-kel pusztíthatják.

A folyamatos támadások eredményeként egyre kevesebb helyre kell lecsapniuk. Márpedig ezekhez tökéletesen megfelelnek az olcsóbb, kisebb távról bevethető bombák – magyarázta a BBC-nek Mark Cancian, volt amerikai tengerészgyalogos ezredes, a washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) szakértője. Mint mondta: ilyen fegyverekkel az Egyesült Államok „szinte végtelen ideig” folytathatja a harcot.

SEA-BASED SUPERIORITY: U.S. fighter jets roar off the U.S.S. Abraham Lincoln aircraft carrier as CENTCOM says: “U.S. forces control the skies by launching from the sea.” pic.twitter.com/T0ZZjzDrk1

— Fox News (@FoxNews) March 5, 2026

Egy valami azonban mégis aggaszthatja a washingtoni vezetést. Méghozzá a légvédelmi rakéták gyors fogyása, amikre nemcsak az amerikai hadseregnek van égető szüksége, hanem a szövetséges Öböl-menti államoknak és Ukrajnának is. A Patriot, valamint a THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rendszerekhez való elfogó rakéták szintén nagyon drágák (darabja úgy négymillió dollár), és lassú a gyártásuk.

Évente eddig legfeljebb 600 darabot tudott előállítani a Lockheed Martin. Nem véletlen, hogy Trump elnök a Fehér Házba hívta a legfontosabb amerikai fegyvergyártók képviselőit és arra akarja rávenni őket, hogy pörgessék fel a termelésüket. Az iráni rakéták és drónok elfogására felhasznált fegyverek ugyanis nagyon hiányoznának egy Csendes-óceáni konfliktus esetén.