Ez volt sorrendben a hetedik EU-Afrika csúcstalálkozó, a folyamat 25 éves jubileumot ünnepelt, hiszen 2000-ben volt az első ilyen rendezvény. Az angolai fővárosban, Luandában jelen volt számos téma a külkapcsolatoktól kezdve a befektetéseken át a külkereskedelemig, a biztonságig, a politikai együttműködésig, az energetika és a digitalizáció területéig – mondta Marsai Viktor. Értékelése szerint a mostani csúcstalálkozó jobb hangulatban zajlott, mint a három évvel ezelőtti, amire Brüsszelben került sor, akkor ugyanis erős állítások hangzottak el például az Afrikai Unió Bizottságának elnöke részéről.
Nem véletlen, hogy Angolában került sor a találkozóra, hiszen az EU–Angola partnerség komoly előrelépést ért el a Lobito-folyosóba történt jelentős beruházások révén – vélekedett a Migrációkutató Intézet igazgatója.
„Az úgynevezett Lobito Korridor egy nagy infrastrukturális folyosó Angolán keresztül a Kongói Demokratikus Köztársaság, illetve Zambia, és az új tervek szerint Tanzánia bizonyos részeire, az úgynevezett rézövezetbe. Az EU az elmúlt 5-6 évben rákapcsolt arra, hogy beszálljon a globális versengésbe, ami Afrikáért, Afrika nyersanyagaiért zajlik. A Lobito Korridor ennek a zászlóshajó projektje" – emelte ki.
A szakértő arról is beszélt, hogy a nagy infrastrukturális projektekben
az EU erősen le van maradva Kínával szemben, pedig Afrikának a legnagyobb kereskedelmi partnere és a legnagyobb befektetője még mindig az Európai Unió, amely most próbálja megerősíteni a pozícióit.
Afrikában most is versenyfutás zajlik, és olyan új szereplők jelentek meg ebben – talán kis túlzással regionális középhatalmak –, mint Törökország vagy az Egyesült Arab Emírségek, és ott vannak a „hagyományos” játékosok is, mint Kína, India és Japán, akik elég komoly érdekeltségekkel rendelkeznek a kontinensen, természetesen az Európai Unió és az Egyesült Államok mellett.
Az Európai Uniónak nem voltak az elmúlt időszakban érdemi válaszai arra, hogy miként tud reagálni az új afrikai helyzetekre akár uniós szinten, akár a tagállamok szintjén. „Gondoljunk itt a franciák kiszorulására a Száhel-övezetből, miközben messze az EU a legnagyobb befektetője a kontinensnek, a legtöbbet áldozza az USA mellett például anyagiakban a kontinens fejlődésére, legyen szó humanitárius válságokról vagy fejlesztési projektekről, vagy éppen Afrika biztonságának a növeléséről. Miközben az Európai Unióról és általában Európáról való percepció a kontinensen nagyon sokat romlott az elmúlt évtizedekben” – mondta példát Marsai Viktor.
Az unió ebben lavírozva próbálja meg új alapokra helyezni a kapcsolatokat, miközben alapvetően azt látni, hogy a felállás valójában nem nagyon változott, függetlenül a különféle megközelítésektől akár az európai fővárosokban, akár az afrikai fővárosokban. A Migrációkutató Intézet igazgatója szerint Afrika befektetéseket és pénzügyi támogatásokat vár, alapvetően a markát tartja, hiába hangzik el a „local ownership” és a „nemzeti szuverenitás” is, az, hogy Afrika már nem a gyengébb partner ebben a felállásban. Az EU pedig a pozícióját próbálja erősíteni, ami egyértelműen látszik a legutóbbi csúcstalálkozó kiemelt témájában, az irreguláris migrációban, amely területen
olyan elemeket sikerült áterőltetni az afrikai partnereken, ami 10 évvel ezelőtt nem sikerült volna, például a visszafogadási rendszerek megerősítését.
„Persze nem tudni, mennyire maradnak ezek írott malasztok, de az, hogy az unió emellett határozottan kiállt, jelzi azt, hogy változnak az idők és a szelek” – fogalmazott Marsai Viktor.





