Jelentős fordulatokat hozott Grúzia történelme az elmúlt két évtizedben. Mint Kránitz Péter Pál, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutató az InfoRádióban elmondta, a legnagyobb törést nem olyan régen, 2022-ben lehetett megtapasztalni, amikor kitört az orosz–ukrán háború, és Grúzia nem volt hajlandó csatlakozni az oroszellenes szankciókhoz.
„Az akkori miniszterelnök kijelentette, hogy ez gazdasági öngyilkosság lenne a kicsiny ország és kicsiny gazdaság számára; Grúzia 3,7 millió lakosú ország alacsony GDP-vel, és közvetlen szomszédja Oroszországnak, amely atomhatalom. Nem kívánt tovább konfrontálódni a volt cári és szovjet birodalommal Grúzia. Ez volt az első pont, amikor 2022-ben végül az Európai Unió – bár Grúzia beadta a csatlakozási kérelmét – nem szavazta meg a tagjelölti státuszt az országnak, és azóta is folyamatos reformkövetelésekkel él, amiket egyébként többé-kevésbé teljesít is a grúz kormányzat” – mutatott rá Kránitz Péter Pál.
Példaként említette, hogy a sokat vitatott úgynevezett ügynöktörvényt is teljes mértékben megreformálta, és amerikai mintájú jogalkotást vezetett be, mégsem történt javulás a kapcsolatokban, sőt azóta folyamatosan romlik is a viszony. Konfliktuspont lett aztán a családvédelmi törvénytervezet is, amit a nyugati világban LMBTQ-ellenes törvényként emlegetnek, de Grúziában rendkívül népszerű intézkedés; meghozatalát követően fagyasztotta be az Európai Tanács konkrétan Grúzia csatlakozási folyamatát.
„2024-ben volt parlamenti választás, amit az Európai Parlament, az Európa Tanács, az EBESZ, a NATO megfigyelő missziója egyaránt demokratikusnak, jól szervezettnek, rendezettnek tartott, valahogy mégsem sikerült ezt tulajdonképpen elismertetni, sőt a legnagyobb európai parlamenti pártcsaládok, például a Néppárt, a Zöldek, a szocialisták nem is fogadják el az eredményt, és az azt követő elnökválasztás eredményét sem, a már decemberben leköszönt korábbi elnököt tekintik mai napig hivatalos államfőnek” – sorolta a vezető kutató.
Szerinte nyilvánvalóan nagyon súlyos nyomás alatt van Grúzia, amely az októberi helyhatósági választások után is csak elítélő nyilatkozatokat kapott Európából; a lett külügy már jelezte is, hogy nem fogadja el a választások eredményét.
A hasonlóság
Ukrajna és Grúzia között a legfőbb hasonlóság az lehet, hogy az orosz érdekek ellen Európa felé fordult, majd jött egy háborús helyzet. Erről Kránitz Péter Pál azt mondta: 2008-ban volt az a „híres bukaresti NATO-csúcstalálkozó”, ahol Grúzia és Ukrajna meghívást kapott a védelmi szervezetbe, aztán még abban az évben kitört az orosz–grúz háború, majd később az orosz–ukrán.
„Abban látják az ukránok és a grúzok is a hasonlóságot, hogy Oroszország ugyanazokkal a módszerekkel kívánja megakadályozni a közvetlen szomszédságába, érdekszférájába tartozó országoknak az európai és euroatlanti integrációját, hogy bizonyos területeket megszáll, befagyasztott területi konfliktusok révén megakadályozzák integrációjukat” – szögezte le.
Grúzia 2008 utáni történetéről elmondta, akkor volt egy kormányváltás – Miheil Szaakasvilit elüldözték a tüntetők –, majd pedig a választások során leváltották az Egyesült Nemzeti Mozgalom kormányát, és 2012 óta van kormányon a Grúz Álom párt, amely egyébként „töretlenül európéer, európai reformokat hajt végre, a Transparency International szerint még javított is a korrupcióellenes intézkedéseken, tényleg az egész világ egyik legnyitottabb gazdasága, és részben ezért is kritizálják most Európában és Nyugaton, mert annyira nyitott, hogy nyilván megnyitotta gazdaságát a kínai és kisebb részben orosz, iráni és a néhány lator állam előtt is, mivel ilyen a jogi környezet”.
Ami tanulság lehet szerinte Ukrajna számára, hogy a grúz államkormányzat bár folyamatosan mindent megtett az európai integráció felé vezető úton, mégiscsak fenn kívánja tartani a szuverenitását, stabilitását egy rendkívül destabilizált geopolitikai-biztonságpolitikai környezetben, viszont Ukrajnával ellentétben Grúzia soha nem kapott érdemi támogatást, hogy megvédje határait.
„Az Európai Unió missziója is csupán egy fegyvertelen misszió, és a területi konfliktusok lezárására nincs belátható időn belül lehetőség, ezért Grúzia pragmatikus külpolitikával próbál lavírozni ebben a környezetben, úgy látszik, hogy sikertelenül, mert ez nem elég az európai partnerek számára, ami rendkívül nagy kockázatokat jelent Grúziának” – vázolta.
A jövőben pedig hasonló helyzetbe kerülhet Ukrajna is Kránitz Péter Pál szerint.
