Egy éven belül a harmadik francia kormányfő mondott le hétfőn.
Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének docense az InfoRádióban elmondta, már a hétfői lemondás óta is bonyolódott az ügy.
"Lemondott ugyan a francia kormányfő, akinek a lemondását el is fogadta Emmanuel Macron elnök, mégis délután 5-6 óra között visszahívta, és megbízta egy akciótervvel arra, hogy megpróbálja a patthelyzetet feloldani" - mutatott rá a szakértő.
Franciaország tavaly óta szinte kormányozhatatlan, mivel háromosztatúvá vált a parlament, a francia politikai rendszer "úgy van kitalálva", hogy legyen egy többségben levő párt, ami támogatja az elnök munkáját a félelnöki rendszerben, ám most három közel egyenlő erő van a parlamentben, akik nem tudnak egymással megegyezni; "tehát ami máshol teljesen normális, koalíciós kormányzás, az Franciaországban szokatlan, azt ők nem tapasztalták, nem ismerik".
De ez csak az egyik probléma.
"Ami miatt sorban mondanak le a kormányfők, hogy
van egy költségvetés, ami nagyon erős megszorításokat tartalmaz a kiadási oldalon. Ennek a költségvetésnek az elfogadása körül zajlott mindhárom kormány esetén a vita. Egy következő kormánynak ezt kellene megoldania"
- mondta.
Amíg viszont a költségvetésről nincs megállapodás, addig nem lesz stabil kormányzás Franciaországban.
Ez márpedig nem lesz egyszerű, mert a szélsőjobb (Marine Le Pen - Nemzeti Tömörülés) és a szélsőbal (Jean-Luc Mélenchon - Engedetlen Franciaország) a szakértő szerint igen erős, a többi, parlamentbe kerülő párt nem is nagyon akar új választást, aki pedig kormányoz, nem tud kormányozni.
"Minden párt a saját tőkéjét szeretné kovácsolni abból a helyzetből, hogy nem enged a költségvetés tételeihez hozzányúlni, éppen ezért erősödik a patthelyzet ahelyett, hogy a megoldás közeledne" - fejtegette Szűcs Anita.
Ebben a helyzetben a francia elnöknek két lehetősége van:
- kinevez egy kormányfőt, akiben, illetve akinek a támogatásában a pártok "egy ideig" megegyeznek
- kiír egy új választást, mint tavaly.
Szűcs Anita szerint most is egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy megint új választás legyen, de ez azon is múlik, hogy a mérsékelt nagy pártok mennyire éreznek magukban erőt ahhoz, hogy a választóknak "ajánlatot téve" feloldják a helyzetet. Ennek az ajánlatnak a költségvetést kell alapvetően rendeznie.
Franciaország mérete és léptéke már az, ami befolyással van az eurózóna egészére is, a közös pénz pedig ezekben a napokban "nincs túl jó bőrben", erre reagálva azt mondta, a "piacok egyre rosszabbul tűrnek", és Franciaország hitelminősítése is folyamatosan romlik, már az Olaszországgal történő "helycsere" van napirenden; márpedig Olaszországban bár stabil a gazdaság, de hatalmas adósságot görget maga előtt, ezzel az elit pedig "nem hajlandó mit kezdeni".
A piaci szereplők pedig - mint a szakértő folytatta - a hitelminősítőktől kezdve a befektetőkön át sorban árazzák be a politikai instabilitást, mivel hiába is lenne versenyképes Franciaország vagy lennének rendben a növekedés feltételei, ezeket mind lerombolja a politikai rendetlenség.
A kulcs Emmanuel Macron kezében van, az ő pozíciója a legstabilabb, neki "nem kell lemondania" még két évig, közben viszont az a helyzet, hogy az ő programja "nem tud előre menni", miközben a kormányzásért a kormány felel.
Szűcs Anita szerint ugyanakkor az EU-t magát nem gyengíti a helyzet, mivel a francia külpolitika "gyakorlatilag független a kormánytól", az államfőhöz tartozik, a külügyminiszter csak "egy technokrata feladatokat ellátó személy". A kényszer viszont sürget: a hadiipari kiadások növelési kényszere miatt ehhez hozzá kellene igazítani a számokat, ebben más országok már előrébb járnak, "a német és olasz hadiipar már dübörög".






