Öt hónapos patthelyzet után jött létre az első hárompárti koalíció Ausztriában, amely a forgatókönyv szerint hétfőn lép hivatalba. A 200 oldalas közös kormányprogramot már csütörtökön ismertette az ÖVP, az SPÖ és a NEOS elnöke, pénteken pedig az osztrák sajtó már a tárcát vezetőit is megírta. Noha a NEOS tagságának vasárnap estére várható "szentesítése" és ettől függően a hivatalos eskütétel még hátravan, mindez a jelek szerint nem akadályozza a minisztériumok elosztását.

A Der Standard már nemcsak a tárcák megoszlásáról, de miniszterekről is ír. A Néppárt adja majd Christian Stocker pártelnök személyében az új kancellárt, és mellett elviszi a gazdasági, a védelmi, a belügyi, a mezőgazdasági és környezetvédelmi valamint az európai ügyi tárcát is, ezenkívül kap még három államtitkári pozíciót is.

A szociáldemokrata pártelnök, Andreas Babler lesz az alkancellár, és az SPÖ kapja az igazságügyi, a pénzügyi, az infrastrukturális, a szociális és egészségügyi, valamint nőügyi és tudományos tárcát, és a párt ad majd három államtitkárt is.

A hírek szerint nem dőlt el még véglegesen a külügyminisztérium sorsa.

A minisztérium korábbi vezetője, a néppárti Alexander Schallenberg ugyan 2021 óta az osztrák diplomácia irányítója, 2021-ben rövid ideig, továbbá 2025-től Van de Bellen elnök megbízását vállalva ideiglenesen a szövetségi kancellárt tisztet látta el.

Egyelőre nem ismert, hogy a liberális NEOS melyik tárcához jut, de várhatóan Beate Meinl-Reisinger pártelnök miniszter lesz, és valószínűleg épp a külügyi területért felel majd, de az uniós kérdések a Néppártnál maradnak.

Az új kormányban a tervek szerint nyolc férfi és hat nő kap helyet.

A pártvezetők által csütörtökön ismertetett kormányprogram a legnagyobb hangsúlyt a költségvetés hosszú távú szanálására, valamint a menekültválság kezelésére, ennek részekén pedig mindenekelőtt az illegális bevándorlás szigorítására helyezi.

Elemzők szerint a több mint 200 oldalas dokumentum a kompromisszumok, a konszenzus és a pragmatizmus "jegyében" született, külön hangsúlyozva, hogy nem pártpolitikai érdekeket szolgál. Különös tekintettel a költségvetési deficit csökkentésére valójában nem történt más, mint "több konfliktus", illetve tényleges program megvalósításának elhalasztása – vélekednek. A szakérők szerint mivel egyre nagyobb volt a kormányalakítás szükségességét indokló teher, nőtt a kompromisszumokat előtérbe helyező nyomás is. Ez a magyarázata annak, hogy elmaradt néhány szükséges reform, különös tekintettel a nyugdíjrendszer reformjára.

A költségvetési előirányzatok 2027-ig biztosítják a legszükségesebb kiadásokat, két év múlva azonban felül kell vizsgálni, hogy mely intézkedéseket valósítják meg, és melyeket nem, azaz újabb fontossági sorrendre van szükség.