A mentési erőfeszítések mostantól a kitelepítettek biztonságos elhelyezésére, valamint a sérültek ellátására összpontosítanak. Az eddigi adatok szerint a tragédia következtében 126 ember vesztette életét, 188-an megsérültek, és több mint 45 ezer lakost kellett evakuálni.

A 10 kilométer mélységben történt földrengés epicentruma a magashegyi Tingri megyében volt, 4000 méteres tengerszint feletti magasságban. Az epicentrum 20 kilométeres körzetében található 27 falu, ahol összesen 6900 ember élt, szinte teljesen megsemmisült: több mint 3600 ház dőlt össze vagy vált lakhatatlanná. A földmozgást Nepálban és India északi részein is érezni lehetett.

A mentőalakulatok már 48 órája tartó kutatás után jelentették be, hogy a rendkívül hideg időjárás - amely éjszaka akár mínusz 18 Celsius-fokot is jelenthet – minimálisra csökkentette a túlélés esélyét. A romok alól 407 embert sikerült élve kimenteni, de az eltűntek pontos számáról a hatóságok egyelőre nem nyilatkoztak.

A mentési műveletek lezárása után a hatóságok az evakuált lakosok átmeneti elhelyezésére és alapvető szükségleteik biztosítására helyezték a hangsúlyt. Tingri térségében 187 evakuációs központot alakítottak ki, ahol a kitelepítetteket sátrakban helyezték el. A kínai állami média jelentése szerint már megkezdődött az előre gyártott, földrengésálló házak telepítése, amelyek gyorsan felállíthatók és fűthetők. Az első 1000 ilyen ház már úton van Tingri felé.

A földrengés az Indiai-lemez és az Eurázsiai-lemez találkozásánál keletkezett, ahol az Indiai-lemez évente körülbelül 5 centimétert mozdul északkelet felé. A térség szeizmikus aktivitása jól ismert, és korábban is sújtotta már a térséget hasonló katasztrófa. A mostani földrengés 2017 óta a legsúlyosabb a régióban, amikor egy 6,9-es erősségű rengés rázta meg Tibet keleti részét.