Az Egyesült Királyság egyik titkos, ultraszigorúan védett helyére évekig ki-be járkálhattak orosz és kínai érdekeltségű hekkercsoportok. Bejelzett ugyan a biztonsági rendszer, de a brit nukleáris ipar bölcsőjének ringatói e riasztásokat nem vették komolyan. Most vádemelés következik, ám az ügyben nem csak Sellafield biztonságossága kérdőjelezhető meg -írja a londoni lap cikke nyomán a Portfolio.

A brit Nukleáris Szabályozási Hivatal (ONR) március végi hivatalos bejelentése nemcsak azért meglepő, mert az ügy vágóhídra is küldheti a brit nukleáris ágazat szent tehenét, hanem mert a vádemelés közelébe jutott vizsgálódás, ami – a hosszú ideig tartó tagadást követően – végeredményben csak a Guardian oknyomozásának köszönhető.

A szigetország északnyugati, cumbriai partvidékén, négy négyzetkilométeres területen található Sellafield. A telep az Egyesült Királyság nukleáris hadászatának és iparának bölcsője, de egyben roncstelepe és temetője is.

Az ország legtitkosabbnak tartott helyszínét állami vállalat kezeli.

Az Ír-tengerre néző telep, amelyet a második világháború után az ország első atombombájának elkészítéséhez néztek ki, és ahol 1957 októberében a világ egyik legnagyobb nukleáris katasztrófája is megtörtént, az utóbbi évtizedben arról volt a leginkább ismert, hogy elkezdték ténylegesen feltárni és rendbe szedni, szakszerűen, veszélyes hulladékként kezelni az ’50-es évektől ott összegyűlt atomhulladékot, illetve nukleáris roncsokat. Van mit: Sellafieldben található az Egyesült Királyság összes nukleáris hulladékának több mint 85 százaléka, plusz néhány más nyugat-európai ország (például Olaszország és Svédország) atomerőművi szemete is. De itt van a világ legnagyobb plutónium tárolója is, így nem alaptalanul tartják a világ egyik legveszélyesebb területének.

A telepen összesen csak mintegy 200-an dolgoznak, de a nukleáris hatóság kategorizálása alapján a legmagasabb védelmi besorolásba (intolerable risk – vagyis: elviselhetetlenül kockázatos) tartozik. A szükséges biztonsági protokoll szintjét jelzi az az eset, amikor 2011-ben a hulladékfeldolgozó közelében négy, egyébként jogszerűen, Londonban élő bangladesi férfit igazoltatás után rekord gyorsasággal terrorcseleklémény előkészítésével is megvádoltak - pusztán azon az alapon, hogy nincs arrafelé semmi keresnivalójuk.

Az ONR most hivatalosan az informatikai biztonsági előírások be nem tartásával gyanúsítja a sellafieldi állami céget.

Valójában ez annak a körülírása, hogy ismeretlenek meghekkelték a sellafieldi rendszert. A hivatal azt vizsgálja, hogy az állami tulajdonú nukleáris cég mennyiben tehető felelőssé azért, hogy 2015 és 2023 között, nagy valószínűséggel orosz és kínai kapcsolatokkal rendelkező csoportok átjutottak az informatikai biztonsági rendszeren és onnan ismeretlen mennyiségű és minőségű adatot, információt, dokumentációt és jelentést tölthettek le, vihettek el. A kibertámadással kapcsolatban ráadásul az is bizonyításra vár, hogy a rendszert fenyegető veszély bizonyosan elhárult-e már.

A The Guardian nyomozása azt mutatja, hogy a cégvezetés minden biztonsági problémafelvetést ugyanazzal a módszerrel kezelt: közölték, hogy a rendszer többrétegű védelemmel rendelkezik, a biztonságos működésért felelős kritikus hálózatok külön, az általános informatikai rendszertől elszigetelten működnek, így nem is lehet megtámadni azokat. Amikor ez megkérdőjeleződött, akkor pedig azt közölték Sellafieldből, hogy nincs bizonyíték a sikeres kibertámadásra.

Ehhez képest a közelmúltban lefolytatott vizsgálat során kiderült például, hogy a területre beengedett külsős vállalkozók kontroll és gond nélkül csatlakozhattak a számítógépes rendszerhez. Korábban pedig az is, hogy Oroszországhoz és Kínához kötődő csoportok feltörték a brit atomtelep informatikai rendszerét, melybe alvó és adatgyűjtő programokat is elrejthettek. Az már kínos volt, amikor 2022 nyarán a területre beengedett Countryfile stábja (akik BBC One természetvédelmi sorozatát készítik) az egyik helységben forgatva a nézők elé tárt egy rendszerbiztonsági jelszót.

Tavaly decemberben viszont az derült ki, hogy azt az illetékesek sem tudják, hogy mikor került először veszélybe a sellafieldi infrastruktúra.

A nukleáris leszerelési programot végző Sellafield az Egyesült Királyság éves költségvetéséből mintegy 2,5 milliárd fontot szív el a „nukleáris energia- és fegyveripari hagyaték kezelése”. E nukleáris mocsok eltakarításának teljes költségigénye nem ismert. Ha a standard értéknek tartott 263 milliárd font szükséges, a művelet száz évig is eltarthat. Akkor sem sokkal megnyugtatóbb a helyzet, ha a jelenlegi számítások szerint a szükséges költés ennek az összegnek lehet akár csupán a fele is, pláne, hogy benne van az is, hogy e művelet végül akár a triplájába is kerülhet.