"Csak egyes lövésekkel tüzelj, így reggelig kitarhatunk" - utasítja az egyik ukrán katonát a parancsnoka. Az egység nem a szokványos lövészárokharcot vívó csapat, hanem egy különleges rádiófelderítő alakulat. Éppen ezért a BBC által megszólaltatott parancsnok sem árulta el a nevét, csak annyit mondott: szólítsák Alain Delonnak, mint a híres francia filmszínészt.

Nos, Delon azt azért elárulta: a nagy titkolózás oka az, hogy rájuk vadásznak az oroszok. Olyan információkat gyűjtenek ugyanis, amelyek sorsdöntőek lehetnek egy csatában. Ők az úgynevezett rádióelektronikai harc specialistái. Lehallgatják az ellenséges rádióadásokat, bemérik a felderítő vagy tűzvezető radarok helyét, és a szerzett információkat azonnal tovább is adják.

De arra is képesek, hogy zavarják az ellenséges elektronikai eszközöket, például a drónok vagy az orosz rakéták irányítását. Mindez annyira fontos a modern háborúban, hogy egy hadsereg ütőképessége XIX. századi szintre zuhanhatna, ha elveszítené az elektronikai hadviselési képességeit. Így illusztrálta a láthatatlan hadviselés lényegét az ukrán hadsereg egyik beszállítója, az Infozahiszt nevű cég vezérigazgatója. Jaroszlav Kalinyin még hozzátette: "Legalább 10 lépéssel leszel az ellenség mögött."

Az ukrán vezérkar elektronikus és kiberhadviselési osztályának főnöke szerint ez már egy technológiai háború, amit nemcsak a csatatereken, hanem az éterben is vívnak. Ivan Pavlenko ezredes elmondta: ha ugyanarról a helyről több rádióállomás is sugároz, akkor biztosak lehetnek benne, hogy ott egy harctéri parancsnokság működik.

"Amikor pedig azt érzékeljük, hogy több adó is mozog, az egyértelműen ellenséges támadásra vagy ellenlökésre utal" - magyarázta az ezredes a BBC-nek.

A háború előtt a Nyugati hírszerzés úgy gondolta, hogy Oroszország fejlett rádióelektronikai harceszközökkel rendelkezik.

Amikor tavaly februárban megindult az Ukrajna elleni invázió, az orosz elektronikai csapatok létszáma 18 ezer fő volt.

A rengeteg katona és a korszerűnek hitt berendezések ellenére az orosz ráióelektronikai csapatok mégis nagyon gyengén teljesítettek - nyilatkozta Pavlenko ezredes.

"Megpróbálták zavarni a radarjainkat és szétzilálni a légvédelmi rendszereinket, de ez csak részben sikerült nekik" - tette hozzá a Jaroszlav Kalinyin.Teljesen nem tudták megbénítani az ukrán légvédelmet és így az inváziós erőknek nem is sikerült kivívniuk az ország feletti teljes légi fölényt. Részben ez is volt az oka annak, hogy az oroszok a háború kezdetén képtelenek voltak pár nap alatt legyűrni az ukrán haderőt és elfoglalni Kijevet.

Az oroszok azzal is próbálkoztak, hogy lehetetlenné tegyék az ukrán egységek közötti kommunikációt és ezzel akadályozzák védelem megszervezését. Bár sikerült néhány katonai műholdhálózatot használhatatlanná tenniük, azonban a mobil- és az internetes kommunikáció nagyrészt sértetlen maradt. Így aztán amikor az orosz csapatok Mikolajiv felé nyomultak, a falusiak mobiltelefonokkal jelezték az ukrán hadseregnek a támadó hadoszlopok mozgását.

Az összeállítás szerint úgy tűnik, Moszkva valójában egy gyors hadjáratra készült és ezért nem is fordított különösebb figyelmet a rádióelektronikai harcra. Pedig az oroszok néhány eszköze valóban világszínvonalú. Ezek közül kiemelkedik a Krasuha-4, amely a légtérellenőrző és a légvédelmi radarokat tudja hatékony bénítani, a Zsitel fantázianevű GPS-zavaró, vagy a Lejer-3 berendezés, amivel a mobilhálózatokat lehet használhatatlanná tenni.

A támadók gyorsan rájöttek a hibáikra és ma már széleskörűen alkalmazzák ezeket a frontvonal teljes hosszában.

A GPS-zavarók azért különösen fontosak az oroszoknak, mert a legtöbb nyugati precíziós fegyvert műholdas navigáció irányítja célra. Az amerikai JDAM bombáktól kezdve a HIMARS sorozatvetőkből kilőhető, precíziós rakétákon át az M982 Excalibur. nagy pontosságú tüzérségi gránátig mind GPS-jeladókat használ.

Bryan Clark, az amerikai Hudson Intézet főmunkatársa szerint a Zsitel harminc kilométeres körzetben képes zavarni a műholdakról érkező jeleket. Ez persze - akárcsak a többi hasonló orosz berendezés - meglehetősen ormótlan, amit nehéz álcázni. Az oroszok ezért megpróbálnak minél kisebb, könnyebben rejthető eszközöket kifejleszteni és harcba vetni.

"Támadás előtt igykeszünk felderíteni nemcsak a célok pontos helyét, hanem azt is, hogy a környéken van-e valamilyen zavaró állomás. Mert, ha igen, akkor előbb azt kell kiiktatnunk és csak utána tudunk sebészeti pontosságú csapást mérni az ellenségre."- nyilatkozta Pavlenko ezredes. Az ukránok azt állítják, hogy a háború kezdete óta már több mint száz nagyobb, orosz rádióelektronikai eszközt pusztítottak el. Bár ezt az adatot független források nem erősítették meg, annyi biztos, hogy az elektronikai harc eszközei, de főleg az azokat kezelő katonák kiemelt fontosságú célpontot jelentenek mindkét fél számára.

Nem csoda hát, ha a BBC-nek nyilatkozó katonák is eltakarták az arcukat és álneveket használtak. A már idézett Alain Delon és csapata éppen egy orosz rádióadásba hallgatózott bele. Az ellenség tüzérségének katonái beszélgettek egymással. Delon azt mondta, hogy gyorsan bemérik a két rádióadó helyét és a koordinátákat máris elküldik a saját tüzéreiknek, akik haladéktalanul lőni kezdik majd az orosz ágyúállásokat. Az ukrán katona még hozzátette: a felderítők egészen apró és lényegtelennek tűnő információkból is fontos, mi több, sorsdöntő adatokhoz juthatnak.