Maroš Šefčovič, európai bizottsági alelnök, a brexitfolyamat bizottsági felelőse szerdán részletesen beszámolt a tagállamok állandó EU-képviselőinek (tagországi nagyköveteknek) a brit részről hónapok óta vitatott (úgyhogy formálisan mindeddig nem is hatályosított) északír-jegyzőkönyv körüli viták állásáról.
A megbeszélést olyan sajtóhírek és politikai nyilatkozatok kísérték, amelyekből kiderült, a tagállamok körében növekszik a tábora annak a véleménynek, miszerint Londonnak most már tudtára kellene adni: ha a brit kormány valóban egyoldalúan felfüggeszti az EU-brit kilépési megállapodást kiegészítő – valójában a brexit folyamat egésze szempontjából kezdettől fogva kulcskérdésnek tekintett – északír-jegyzőkönyvet, akkor az „robusztus” reakciót fog EU-oldalon kiváltani.
Nem kizárhatóan beleértve ebbe a teljes EU-brit kereskedelmi megállapodás felmondását is.
Cserébe David Frost ugyancsak szerdán a brit parlament felsőházában arra figyelmeztette az Európai Uniót, hogy amennyiben az egy ilyen „mérhetetlenül aránytalan” lépéssel reagál, akkor ezzel úgymond magára veszi az északír békemegállapodás összeomlásának felelősségét. Hozzátette: továbbra is meggyőződése, hogy van még mód megállapodásra, és „visszafogott, konstruktív megközelítést” szorgalmazott az uniós partnerektől, beleértve mindenekelőtt a jegyzőkönyv működésképtelenségének a belátását, és a készséget egy gyökeresen új elrendezés kitárgyalására.
Kezdik elhinni, hogy London tényleg megteszi
A mostani bekeményítő üzenetek egy hónap folyamatos tárgyalás után születtek – amelyek témája egyebek között az EU október 13-án beterjesztett kompromisszumos javaslata volt –, és néhány órával az e hét péntekre tervezett újabb (ezúttal londoni) Frost-Šefčovič forduló előtt hangzottak el.
A szerdai EU-nagyköveti egyeztetés annak fényében értékelődött fel, hogy az elmúlt napok harcias londoni bejelentései fényében
uniós oldalon láthatóan növekszik a meggyőződés: a brit kormány a közeli napokban – sokak várakozása szerint a jövő héten – beváltja fenyegetését,
és valóban egyoldalúan beélesíti a kilépési megállapodás 16. paragrafusát. Ami elviekben módot ad a szerződés valamely részének „ideiglenes” hatályon kívüli helyezésére, amíg a vele kapcsolatos súlyosbító körülményeket sikerül eloszlatni.
Brit olvasatban ez az északír-jegyzőkönyv érvényességének a felmondását jelentené, arra hivatkozva, hogy megszületése „bizonytalan körülmények között” és „sietősen” született, a „nem várt következmények” pedig úgymond nyilvánvalóvá tették, hogy adott formájában „nem működőképes” és „nem fenntartható”.
Az uniós olvasat kezdettől fogva az volt, hogy a jegyzőkönyv lehetséges következményei mindig is nyilvánvalóak voltak, a Johnson-kormány mégis felvállalta, miként a „sietős” kitárgyalását sem bánta 2019 decemberében, mi több, ő volt annak motorja.
Azóta még csak kormányváltás sem történt a brit fővárosban,
ugyanazok az emberek próbálják elhitetni, hogy most egy „előre nem látott” kimenetelű, „végrehajthatatlan” szerződést kellene negligálni,
illetve teljesen új alapra helyezni.
Valójában az északír-kérdés az immár 5 éves brexitfolyamat első napjától kezdve központi kérdésnek számított, és a körötte zajló tárgyalások sem a 2019 év végének „kapkodásában” folytak, hanem akkor már évek óta tartottak ugyanazon vetületeiről – mutatnak rá EU-tanácsi források.
Utóbb a brit belpolitika szempontjából valóban adódtak kedvezőtlen következmények – mint amilyen például az északír kereskedelem brit termékekkel történő ellátásában fellépő egyre gyakoribb fennakadás, miért is a jegyzőkönyv az északír lojalisták körében egyszer és mindenkorra elfogadhatatlannak minősült -, cserébe az uniós oldal az említett október 13-i ajánlatában számos termék esetében eljárásbeli könnyítéseket ajánlott fel.
Most már az EU is lépni akar
A brit kormány azonban láthatóan ennél mélyebb, alapvető kérdéseket érintő módosítást is akar, mint például a luxembourgi Európai Bíróság joghatóságának a megszüntetését az északír belső piaci ügyekben.
Ez azonban már nem pillanatnyi ellátási zavart érintő vetület, hanem elvi kérdés az EU számára.
Azzal ugyanis, hogy a kilépési megállapodás értelmében Észak-Írország piacszabályozási szempontból az EU belső piacának a része maradt – ez volt az egyetlen mód arra, hogy az ír szigeten lévő brit tartomány Nagy-Britannia EU-kilépése után is nyitva tarthassa határait a szárazföldön vele szomszédos EU-tag Ír Köztársasággal –, uniós olvasatban megkerülhetetlenül az EU belső piac egészét felügyelő Európai Bíróság joghatálya alá került.
Szembesülve a vonatkozó brit kormányzati tárgyalási alapállással, és a 16. paragrafus egyoldalú brit alkalmazásának ismételt kilátásba helyezésével, a szerdai EU-nagyköveti tanácskozás formálisan most először készült annak felmérésére, hogy a tagországok milyen válaszlépést tarthatnak kívánatosnak vagy indokoltnak az utóbbi esetében.
Sajtóértesülések szerint alapvetően két jellemző véleménycsoport van az EU-huszonhetek körében. Az egyik óvatosan kivárna még az erőteljesebb ellenlépés belengetésével, arra hivatkozva, hogy ez csak tovább mérgezné a légkört, és a végén még beteljesítené az eredetileg csak figyelmeztetésnek szánt retorziós lehetőséget.
A másik iskola úgy véli, hogy
„világos üzenetet” kell küldeni Londonba, hogy mindenki időben tudatában legyen, esetleges döntésüknek mi lehet az ára.
A brüsszeli Politico szerint a vélemény-eszkalációt látva az utóbbiak tábora „kezd teret nyerni”.
A britekkel amúgy is elkeseredett halászati vitába keveredett francia kormány mindig ezen az állásponton volt, de értesülések szerint újabban már a mindig is óvatosabb német diplomácia is hajlik arra, hogy ha visszaütni kell, akkor az legyen határozott és egyértelmű, és ezért láthatóan Berlinben is hajlanak arra, hogy ha a brit álláspont válaszlépésre kényszerít, akkor az a teljes körű kereskedelmi megállapodásra vonatkozzon.
Mellesleg a huszonhetek körében történő elfogadása is könnyebb egy ilyen átfogó döntésnek, mintha elkezdenének lehetséges termékcsoportok kimazsolázásáról alkudozni egymás között – teszik hozzá szakértők.
Kinek a felelőssége?
A kérdésben EU-oldalon legközvetlenebbül érintett Ír Köztársaság kormánya mindenesetre kedden jelezte, hogy Dublinban megkezdték az előkészületeket az EU-brit kereskedelmi megállapodás – ideiglenes, vagy végleges – felmondásának a forgatókönyvére. Leo Varadkar ír miniszterelnök-helyettes kedd reggel az ír televíziónak (RTE News at One) tett nyilatkozatában már arról beszélt, hogy az EU számára szerinte nem marad más választás, mint a kereskedelmi egyezmény felmondása, ha a brit kormány valóban beélesíti a 16. paragrafust és eláll az északír-jegyzőkönyv érvényétől.
Cserébe szerdán a brit Lordok Házában felszólaló David Frost „Berxit-ügyi” miniszter az említett módon arra figyelmeztetett, hogy
egy ilyen európai uniós lépés szerinte „mérhetetlenül súlyosbítaná Észak-Írország problémáit, ahelyett, hogy csökkentené azokat”,
ami tehát ilyen formán az EU felelősségét terhelné.
Arra, hogy nem mindenki látja ezt így brit földön, még a konzervatív párti politikusok körében sem, Sir John Major korábbi konzervatív párti miniszterelnök nyilatkozata volt a példa. Sir John a „BBC Radio 4” keddi adásában „kolosszális ostobaságnak” minősítette, ha a Johnson-kormány valóban elszánja magát az északír-jegyzőkönyv felmondására, mivel az szerinte „nagyon rossz szándékot” sugallana, és „felelőtlenségnek tűnne”.
Szerinte egy ilyen döntés minden létező fronton kedvezőtlen következményekkel járna a brit érdekekre nézve. „Destabilizálná Észak-Írországot, mérhetetlenül károsítaná a kapcsolatokat Észak-Írország és Írország, valamint Nagy-Britannia között, aláásná az Egyesült Királyág viszonyát Európával, és súlyosan megterhelné London kapcsolatát Washingtonnal”.
Mindeközben Martin Wolf, a brit Financial Times veterán szakértője szerdai elemzésében leszögezte: az északír-jegyzőkönyv várható következményei nagyon is előre láthatóak voltak. Ezért utasította el ezt a forgatókönyvet a maga idején Johnson elődje, Theresa May.
„Ha Johnson nem értette meg, hogy mit írt alá (2019-ben), akkor alkalmatlan a miniszterelnöki posztra. Ha megértette, csak éppen nem állt szándékában végrehajtani, amit aláírt, akkor tisztességtelen”
– zárta elemzését Martin Wolf.