Az afgán nők, különösen azok, akik a tálibok hatalomátvételét megelőzően külföldieknek dolgoztak, rettegésben élik mindennapjaikat a Sky News tudósítása szerint. Elmondásuk szerint sokan közülük a tálibok fő célpontjai, az ország új vezetői ajtóról ajtóra kopogtatva keresik őket. Hivatalosan persze amnesztiát kapott mindenki, de nem hivatalosan egészen más a helyzet.

"Miért dolgoztam amerikaiaknak? Most, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, ők nem hallgatnak meg, nem válaszolnak nekünk. Elvesztegettem ezeket az éveket, felesleges volt az erőfeszítésem, minden. A szívem mélyén gyűlölöm őket" – mondta egy 24 éves nő, aki testvére és nagybátyja kíséretében találkozott a brit újságírókkal. Mint kiderült, a nő látta a forgatócsoportot munka közben, majd két órán át figyelték őket, ezt követően szólította meg testvére meg a csapat egyik tagját azzal, hogy hogy velük készítsen interjút, de ne a helyszínen, mert ott életük veszélyben lehet.

Egyre több nő takarja el magát

Mindez néhány méterre egy tálib ellenőrzési ponttól történt: hatalmas bátorságra vall, hogy meg merték tenni. A piacon, ahol a csapat épp forgatott, vállukon átvetett fegyverrel járőröznek a tálibok, akik szerint Kabul mai arca nagyban más, mint amilyen az pár hete volt: akkor be sem juthattak volna a piacra az ellenőrzés szigora miatt. Valóban, most sokkal több embert láttak a helyszínen, mint a korábbi napokban, köztük nőket, akiket a tálibok a hatalomátvételt követő első napokban arra kértek, inkább maradjanak otthon.

A nők többsége hosszú ruhát, fejkendőt, hidzsábot visel, van, aki már a mindent eltakaró burkát vette fel. Sokan férfi kísérővel érkeznek. A piacot ellenőrző tálibok azt mondják, amíg az ide érkező a saría szabályai szerint viselkednek, ők nem foglalkoznak azzal, mit viselnek. Egy társa azonban kiegészíti az elmondottakat.

"Ez egy iszlám közösség. Nekünk nem kell őket felszólítanunk a hidzsáb viselésére, mert mindenki magától betartja ezt a szabályt."

A két nővel egy közeli házban beszélt a stáb: az afgánok részletes dokumentációt mutattak arról, milyen nemzetközi segélycsoportokkal vannak kapcsolataik. A huszonöt fős családban nyolc gyerek él, a legtöbb felnőtt pedig külföldieknek dolgozott vagy tanárnő volt. A fiatal nő édesanyja egy iskola igazgatónője, akit korábban a tálibok halálosan megfenyegettek, néhány nappal a hatalomátvételt követően pedig egyszerűen csak megjelent az ajtajukban egy csapat tálib, élelmet követelve. Adtak nekik, így ennél több nem történt. Ezt követően azonban rendszeresen teát vagy ételt követelő tálibok érkeztek hozzájuk, akik azt firtatták, kiknek dolgoztak az előző rezsim idején. Így jobbnak látták, ha elköltöznek.

A nők aztán fotókat mutattak az újságíróknak, melyeken többek között Laura Bushsal láthatók Washingtonban egy rendezvényen.

"Szeretem a hazámat. Büszke vagyok arra, hogy Afganisztán jövőjéért dolgozhattam. Az USAID-nél kilencszáz afgán nőt segítettem, és most? Nem dolgozhatok és megmondják, mit vegyek fel – fogalmaz keserűen a 24 éves afgán nő. – Aggódom a családom és a hazám jövőjéért. Úgy élek a hazámban, hogy azt érzem, ez már egy másik ország. Ismeri az érzést? Mert én most élem át."

A nyugat hátat fordít nekik

Korábbi barátaik és partnereik most hátat fordítottak nekik, nem válaszolják meg leveleiket, nem veszik fel a telefont, nem olvassák el üzeneteiket. A nő húgát egy nap választotta el diplomája megszerzésétől: vasárnap történt a bombamerénylet, ő hétfőn védte volna meg szakdolgozatát. Az összes tanára elmenekült, az egyetem üres, úgy érzi, a tanulással töltött évek is elvesztek, ráadásul egykori munkahelyéről felhívták, hogy nem biztonságos dolgozni mennie, így ő is otthon ül nővéréhez hasonlóan, akárcsak összes munkatársnője.

"Nem kellek, mert nő vagyok. Nem hagyhatom el az otthonomat férfi kísérő nélkül. Miért? Ez egyenlőtlenség.

Nincsenek meg azok a jogaim, mint egy férfinak. Számukra semmi vagyok, láthatatlanná váltam.

Volt munkám, tanult vagyok, nincs szükségem férfira. De most mégis semmivé váltam" – fogalmaz hidzsábot és hosszú ruhát viselve. Korábban farmert és pólót viselt.

A nők most ellenállnak

Afganisztánban minden ellentétes kijelentés dacára máris megkezdődött a nők elnyomása, de a mai húszas-harmincas éveiben járó nők generációja már nem úgy viseli ezt, mint anyáiké. Tanulhattak, dolgozhattak, és ez bátorságot ad nekik most arra is, hogy kiálljanak magukért. Egy háromgyermekes nőjogi aktivista, aki szintén külföldieknek dolgozott, elmondta a stábnak, hogy szintén kapott halálos fenyegetéseket, a hatalomátvétel óta egy női menedékhelyen él, de ott sincs biztonságban.

A brit katonaság kimenekítette volna az országból, pontos részleteket is kapott arról, hova menjen, de aztán egy új üzenetben azt kérték, egy fenyegetettség miatt maradjon, ahol van. Ez a fenyegetettség az öngyilkos merénylet volt a reptérnél. Azóta semmi sem történt ügyében.

Akik hátramaradtak Afganisztánban, úgy érzik, elárulták őket.

"Inkább halok meg a tengeren embercsempészek közt, menekülés közben, mint itt, tálibok keze által. Jelenleg rab vagyok" – fogalmazott az aktivista.

Újabb női futballisták hagyták el Afganisztánt

Harminckét női labdarúgó érkezett családjával együtt Afganisztánból Pakisztánba a tálibok elől menekülve – közölte egy pakisztáni tisztségviselő az MTI tudósítása szerint.

Fauád Csaudhrí pakisztáni tájékoztatási miniszter elmondta, hogy a közúton érkező, több mint száz főből álló csoport Pakisztán északnyugati részén, Torhamnál lépte át a határt a megfelelő úti okmányok és vízumok birtokában.

Amír Dogar, a pakisztáni futballszövetség egyik alelnöke arról tájékoztatott, hogy a sportolók Lahor felé vették az irányt, mert egy ideig ott lesznek elszállásolva. Végső úti céljuk várhatóan a katari főváros, Doha.

A női labdarúgók és családtagjaik a tálibok fenyegetése miatt kényszerültek elmenekülni Afganisztánból. A 2007-ben alakult afgán női futballválogatott tagjai már néhány nappal a hatalomváltás után Ausztráliába menekültek.

Egy korábbi csapatkapitány arra buzdította az országban maradókat, hogy égessék el sportfelszerelésüket és töröljék magukat a közösségi médiából,

hogy elkerüljék az esetleges megtorlást. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) augusztusban elmondta, hogy dolgozik az Afganisztánban maradt sportolók kimenekítésén.

A tálibok átmeneti kormányának kommunikációja ellentmondásos a női jogok kérdésében: miközben a radikálisok igyekeznek megnyugtatni a nemzetközi közösséget, a Tolo News afgán hírcsatornának adott interjújában egy tálib szóvivő azt mondta, hogy a nők feladata a gyerekek nevelése, és nincs rá szükség, hogy ők is tagjai legyenek a kabinetnek. A múlt héten alakított ügyvivő kormány tagjai kivétel nélkül férfiak és tálibok.

Erőszak a tüntetéseken

Eközben Kandahárban 3500 afgán kormányzati tulajdonú területről való kiköltözésére adott ki parancsot a tálib vezetést: nem indokolták, miért kellene elhagyniuk tél közeledtével otthonukat. A jellemzően szegény afgánoknak nincsen pénzük erre a CNN cikke szerint.

Mohammad Ibrahim aktivista szerint a területen élők számára az előző kormány nyújtott lehetőséget a lakhatásra kormányalkalmazottak számára, és korrupció és szabálytalanságok is történhettek a folyamat közben. Egyes családok több mint két évtizede élnek a területen. A tálibok nem kommentálták az eseményeket.

A jelentések szerint egy, a területen dolgozó újságírót megvertek a tálibok, amikor az a helyzet miatt tiltakozó tüntetésről tudósított. Az országban egyre több helyen szerveznek tüntetéseket, a tálibok pedig az újságírók letartóztatása mellett volt, ahol ostorral ütötték a tüntetőket.

Belső ellentétek

A tálibok közt sem teljes az összhang: az elnöki palotában tálib források szerint összekülönbözött Mullah Abdul Ghani Baradar, a tálib mozgalom egyik alapítója és Halil ur-Rahman Hakkani menekültekért felelős miniszter. Baradar nem elégedett a kormány összetételével, illetve azon is vitatkoznak, kinek tulajdonítsák a hatalomátvétel sikerét: Baradar a diplomáciai utat és saját személyét tartja felelősnek, míg Hakkani az erőszakosabb előrenyomulást.

A vitákra azt követően derült fény, hogy

Baradar néhány napja eltűnt az emberek szeme elől.

Érkezett tőle egy szóbeli üzenet arról, hogy jól van, de annak eredetiségét eddig nem sikerült bizonyítani a BBC szerint.