eur:
413.95
usd:
396.77
bux:
78741.84
2024. december 23. hétfő Viktória
Mezőgazdasági munkagép kerekeinek nyoma egy szántóföldön Ebes határában 2020. november 3-án.
Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

Uniós agrárpolitika: reform vagy forradalom? – egyelőre egyik sem

Szemben a sajtóhírekkel nem az egész EU agrárreform bukott meg múlt héten, hanem annak még nyitva álló 10 százaléka késlelteti a vita lezárását. Igaz viszont, hogy ez utóbbi érintheti elsősorban a kistermelőket és a környezetvédőket.

Élénk visszhangja volt a nemzetközi médiában, hogy pénteken négynapnyi folyamatos egyeztetés – no meg három évnyi megelőző tárgyalás – után is megegyezés nélkül álltak fel az asztaltól az Európai Parlament, a tagállami EU-tanács és az Európai Bizottság küldöttségei. Nem sikerült véglegesíteni a kilátásba helyezett EU-s agrárreform egészét.

A látszólagos totális döntésképtelenség mögött azonban igazából négy szűkebb téma lezáratlansága áll a csomag véglegesítésének az útjában, amiket a brüsszeli EU-Monitor tudósítása szerint Norbert Lins (néppárti, német), az Európai Parlament agrár szakbizottságának elnöke a dosszié kevesebb mint 10 százalékaként jellemzett.

Igaz, ezek kapcsán viszont elsősorban európai parlamenti részről akkora az elszánás, hogy az EP küldöttsége – a többségi parlamenti álláspont védelmében – egyelőre késznek mutatkozik bizonytalan időre akár az egész csomagot is túszul ejteni.

EP-megítélés – és a mögöttük álló érdekvédelmi szervezetek álláspontja – szerint ugyanis az egész

közös agrárpolitika (KAP) aktuális reformja leginkább ettől a 10 százaléktól kapna tényleges értelmet,

ez képviselhetné benne az érdemi megújulás legfontosabb elemét.

Mikről is van szó?

Mindenekelőtt a KAP „kizöldítését” célzó törekvéseket – élén a biodiverzitás erősítését – szolgáló intézkedésekről és ezek finanszírozásáról. A múlt heti meddő alkudozás részben e körül forgott, egész pontosan arról, vajon a gazdáknak járó közvetlen kifizetések mekkora hányadát kelljen kötelezően öko-gazdálkodásra elkülöníteni?

Az EP sokáig ragaszkodott a 30 százalékhoz, a tagországok nevében tárgyaló portugál féléves elnökség 20 százalékról indított (a kettő közötti különbség öt év alatt 20 milliárd eurót is kitehet), amit aztán tagországi oldalon – kompromisszumos felkiáltással – készek volt felvinni 25 százalékra. Tekintve azonban, hogy az EU-tanács a 25 százalékot csak két év „betanulási idő” után kezdené alkalmazni, az EP viszont a reform 2023. január 1-i életbe lépésétől kezdődő teljes ötéves periódust ezzel számítaná, az álláspontok az alkudozás negyedik napjára sem tudtak találkozni.

Hasonló volt a helyzet a másik kényes dosszié, a kisgazdaságok kiegészítő támogatásának mértéke kapcsán is. Itt a tét alapvetően az, hogy mióta az európai uniós közös agrárpolitika szabályozásában a gazdák korábbi teljesítmény alapú támogatásáról átálltak a területalapú támogatásra – az előbbi a 2000-es évek elejére már egyes szektorokban tűrhetetlen túltermeléshez vezetett –,

a közvetlen kifizetések több mint 80 százaléka a gazdák töredékét kivető nagygazdaságoknak jut.

Bizottsági és európai parlamenti részről már évek óta keresik a mindenkinek elfogadható módszert, amellyel elérhető, hogy a nagygazdaságok a nekik jutó területalapú támogatás egy részét átengedjék a kisgazdaságok számára. A most asztalon lévő javaslatok közül az Európai Parlamenté 12 százalékot csípne le a „nagyoktól” a „kisgazdáknak”, míg az EU-tanácsi ajánlat 7,5 százalékra szól.

A kompromisszum valahol 10 százalék körül lenne, kérdés, hogy a felek készek lesznek-e végül e körül találkozni. Múlt héten még láthatóan nem voltak azok.

Még közelebb vannak – de eddig még nem találkoztak – az álláspontok a tekintetben, hogy a teljes KAP-keretnek hány százalékát különítsék el vidékfejlesztésre? Az EP 37 százalékot szeretne, az EU-tanács megmakacsolta magát 35 százaléknál. Egyelőre itt is merevek a frontok.

Ami a negyedik nyitott témát illeti, ez alapvetően szociális alapon biztosítana támogatást az agrárszektor legrosszabbul fizetett, rossz körülmények között dolgozó munkavállalóinak – EU-szinten mintegy 4 millió emberről van szó, jellemzően ilyenek a szezonmunkások például –, de ez ügyben sem sikerült közös nevezőre jutni.

Az újabb, kudarccal zárult forduló miatt

egyelőre mindkét fél a másikat hibáztatja.

A brüsszeli Euractiv idézte például az európai parlamenti Herbert Dorfmannt (néppárti, olasz), aki arra panaszkodott, hogy meglátása szerint „egyes tagországok részéről zéró, de igazán zéró a készség bármilyen változtatás elfogadására”. Pedig – érvelt a szintén EP-képviselő Luke Ming Flanagant (ír, egyesült baloldali frakció) – a tagországoknak úgymond igenis „szembesülniük kell azzal, hogy korszakváltás idejét éljük meg”, amiben „vagy komolyan veszik a környezeti fenntarthatóságot, vagy az árat mindörökre szólóan az emberiség egésze fizeti meg”.

Cserébe Julia Klöckner német agrárminiszter arra panaszkodott a brüsszeli sajtónak, hogy

szerinte az EP „forradalmat” erőltet, holott reformokról lenne szó.

A klímaváltozásra és környezetvédelemre hivatkozó „túlzott követelések” szerinte éppen a reformokat teszik lehetetlenné – tette hozzá.

Az EU-tanácsi tárgyalóküldöttséget vezető portugál miniszter, Maria Do Céu Antunes szintén úgy fogalmazott, hogy „mint minden tárgyaláson, itt is minden félnek engedményeket kell tudnia tenni”, és ezt szerinte a tagországok múlt héten meg is tették.

Ettől függetlenül, mind a portugál féléves EU-elnökség, mind pedig Janusz Wojchiekowski uniós agrárbiztos bizakodásának adott hangot, hogy a következő forduló most már meghozza a megállapodást. „Még a portugál elnökség (június 30-án véget érő) félévében lezárjuk a tárgyalást” – vélte Do Céu Antunes.

A közös agrárpolitika valamilyen fokú kiigazítása amúgy elvben rutinfeladat minden egyes hétéves közösségi keretköltségvetés kezdetén. Az idén indult újabb hétéves költségvetési ciklusra készülve is megkezdődtek már három éve a reformegyeztetések, csak ezúttal minden sokkal lassabban haladt.

Kezdetben a klímaváltozással összefüggő követelések jelentették a fő akadályt, utóbb a koronavírus okozta közvetlen tárgyalási akadályok nehezítették a folyamatot. El odáig, hogy a felek végül megállapodtak, hogy ezúttal két évvel elhalasztják a reformok végrehajtását, és nem a 2021-es kezdéskor, hanem csak 2023 január elsején léptetik életbe (hét év helyett öt évre) a majdan kitárgyalt változtatásokat.

A végtelenségig azonban így sem lehet húzni az alkudozást, miként erre a legutóbbi forduló után a portugál miniszter asszony is emlékeztetett. Az új agrárpolitikai rendtartás jegyében

a tagországoknak legkésőbb jövő év január 1-ig be kell nyújtaniuk agrárpolitikai stratégiai tervüket,

amihez azonban elengedhetetlen, hogy addigra már felálljanak a módosított jogi keretek – mutatott rá Maria Do Céu Antunes.

Címlapról ajánljuk
Orbán Viktor: a háborút az Európai Unió elveszítette

Orbán Viktor: a háborút az Európai Unió elveszítette

Miután szombaton évzáró nemzetközi sajtótájékoztatót tartott a miniszterelnök, vasárnap este az M1-nek is interjút adott. Meglátása szerint Brüsszel nagy árat fog fizetni azért, hogy még mindig úgy gondolja, mindent az eddigiek szerint kell tovább csinálni. Ukrajnában és a világban is új realitás van, ehhez kell alkalmazkodni, Magyarország is ezt teszi a gazdasági semlegességgel és a jövő évi költségvetéssel is. "Jobban fogunk élni, de hogy szebben tudunk-e, ez a kérdés" - zárta az interjút.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.23. hétfő, 18:00
Gálik Zoltán
a Budapesti Corvinus Egyetem docense
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×