A G7-országok külügyminisztereinek közös nyilatkozatát a brit kormány tette közzé pénteken, amelyben a „hét nagy” diplomáciai vezetői Roman Protasevics „azonnali és feltétel nélküli” szabadon bocsájtását követelik, hasonló bánásmódot szorgalmazva „a többi (fehérorosz) újságíró és politikai fogvatartott” esetében is.

A szankciók fokozódó nyomását helyezte kilátásba az EU-külügyminiszterek csütörtöki lisszaboni informális ülése után Heiko Maas német külügyminiszter is, csakúgy, mint Josep Borrell EU külpolitikai főképviselő.

Az utóbbi szerint

„konkrét javaslatok” vannak az asztalon, amelyek komoly csapást jelenthetnek a fehérorosz gazdaság számára.

Maas hangsúlyozta, hogy ”fontos, hogy a szankciók hatásosak” legyenek. Szavaiból az is kitűnt, hogy a sajtóban már korábban megszellőztetett, fehérorosz árukat sújtó importtilalmi lehetőségen túl – leggyakrabban a műtrágyabehozatal leállítása szerepel – a fehérorosz pénzügyi tranzakcióknak (például államkötvények forgalmazásának) a tiltása is felmerült.

Ugyancsak szóba jött, hogy EU-oldalon esetleg elállnak a Fehéroroszországon keresztül érkező földgáz fogadásától, bár itt a Financial Times értesülése szerint „inkább hosszú távú elképzelésről”, mint azonnali lehetséges ellenintézkedésről van szó.

Mindezek mellett napirenden van a már eddig is alkalmazott „célzott szankciók” kiterjesztése, bővítve az eddig összesen 88 fehérorosz személyt és hét helyi céget sújtó uniós szankciós listát.

Maas szerint EU-oldalon

alapvető elvárás a több mint 400 politikai fogoly szabadon bocsátása.

„Amíg erre nem kerül sor, nem reális uniós részről enyhítésre számítani a fehérorosz szankciókban” – tette hozzá a német diplomácia vezetője.

Mindezt az osztrák külügyminiszter, Alexander Schallenberg annyiban árnyalta, hogy az ellenintézkedések elhatározásakor ügyelni kell arra, hogy azok éle „a fehérorosz rezsimet, ne pedig a fehérorosz népet” sújtsa. Elismerte ugyanakkor, hogy ezt rövid távon nem lesz könnyű szavatolni.

Az osztrák külügyminisztérium amúgy hivatalos nyilatkozatban fejezte ki

értetlenségét amiatt, hogy az orosz hatóságok megtiltották az osztrák légitársaság azon gépeinek belépést az orosz légtérbe,

amelyeknek eredetileg Fehéroroszország felett kellene áthaladniuk, de ettől most a történtek fényében egyelőre eltekintenek.

Sajtóvélemények szerint igazából moszkvai „tesztelés” folyik, vajon van-e mód az EU-huszonhetek közös fellépését megbontani, és egyes tagországokat rávenni arra, hogy tekintsenek el a fehérorosz légtér bojkottjától.

Az ENSZ Nemzetközi Polgári Repülési Szervezete (ICAO) önmagában nem dönthet szankciókról, de kormányzótanácsa mindenesetre úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a történtekről, amiről az első ideiglenes jelentést június 25-re ígérte elkészíteni.

Mindeközben Alekszander Lukasenka pénteken Szocsiban Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytat megbeszélést, akivel a kialakult helyzetet értékelik. Nyugati lapértékelések megbeszélésük kapcsán megjegyzik, hogy bár az orosz kiállás a fehérorosz légi akció mellett azonnali és határozott volt – többen aktív orosz szerepvállalást sem zártak ki –, összességében azonban

a fehérorosz vezető politikája nem kevés gondot is okoz az orosz államfőnek.

A Financial Times ennek kapcsán idézte a Cargenie Moscow Center igazgatóját, Dmitrij Ternint, aki szerint Lukasenka rendszeresen azzal állítja kész helyzet elé a Kremlt, hogy Oroszország és Fehéroroszország számára a Nyugat közös ellenség, amivel szemben „ha Moszkva felhagy Minszk támogatásával, akkor a vége az lesz, hogy Fehéroroszországot átengedi a Nyugatnak”.

Ternin szerint ez a politika eddig működött, de a politikai ár növekvő terhet jelent Putyin számára, amit nem feltétlen fog fenntartás nélkül a jövőben is bevállalni.