Az európai uniós tagországokat magában foglaló EU miniszteri tanács két évvel a jogszabály-módosítással kapcsolatos EP-álláspont elfogadása után sem alakított még ki közös álláspontot, sem a végrehajtás menetéről, sem pontos tartalmáról. Mi több: igazából nem is foglalkozott vele.
És hogy mindez a belátható időn belül nem is fog változni, az lemérhető azon, hogy a féléves munkarendet összerakó idei soros portugál EU-elnökség – a megelőző némethez és az az előtti horváthoz hasonlóan – napirendre sem tűzte a kérdést.
„A 2021. június 30-ig tartó portugál EU-elnökségi programban nincs betervezve”
a kérdéssel való foglalkozás – erősítette meg érdeklődésünkre egy brüsszeli EU-tanácsi illetékes.
Összességében, EU-szinten, úgy tűnik, a járványnyomás alatt hallgatólag a háttérbe tolták a vonatkozó dossziét.
Miként Brüsszelben sokan elismerik, a végrehajtás mikéntjéről történő megegyezés – tekintettel a különböző tagállami prioritásokra – önmagában sem magától értetődő. Napjaink túlhevített politikai-társadalmi légkörében, az egészségügyi és gazdasági veszteségek, vagy az oltásokkal kapcsolatos indulatos viták közepette – amiben hangulatot tovább rontó tényezőként jelen van az egyre jobban elmérgesedő EU–brit ellenségeskedés is – végkép mi sem hiányozna jobban, mint egy további megosztó kérdés a tagországok között.
Cserébe az óraátállítás rendje is egyelőre marad, ahogy eddig volt.
Merthogy ezt is EU-jogszabály írja elő 2001 óta,
amit éppen a 2019-es módosító határozatnak kellene majd felülírnia. De mert nem tette, hát marad a régi.
Miután ugyanis a megelőző évszázadban az európai államok többsége különböző hullámokban hol bevezette, hol beszüntette a nyári időszámításra való átállást – a mindenkori bevezetésben egyaránt ösztönzőt jelentett az ipari forradalom vagy a 70-es évek olajválsága –, megkerülhetetlennek tűnt az intézkedések egységes keretbe foglalása.
Ezt különösen az addigra már teljesen összefonódott világméretű légi és vasúti közlekedés igényelte, de számos más szempontból is kívánatosnak tűnt az amúgy tagállamonkénti átállások harmonizált végrehajtása.
A 2001 óta hatályos 2000/84/EC-es irányelv ennek megfelelően egységesítette, hogy március utolsó vasárnapján az unió valamennyi országában mindenki nyári időszámításra vált, október utolsó vasárnapján pedig valamennyien visszaállnak a télire.
A 2010-es évek végére azonban kezdett kritikus mértéket ölteni az átállásokkal szembeni ellenérzés tagállami és társadalmi (közvélemény) szinten egyaránt. Az Európai Bizottság ezt látva állt elő 2018 szeptemberében javaslatával, hogy 2019-ben fogadjanak el jogszabályt az addigi rendszer egységes módosításáról. A brüsszeli testület ezzel egy időben közösségi szintű konzultációt is szervezett, aminek keretében több, mint
4,6 millió válasz érkezett be, és ezek 84 százaléka az óraátállítások gyakorlatának megszüntetését favorizálta.
Az EP végül mindezek alapján fogadta el a jogszabálymódosítást támogató álláspontját 2019 márciusában. E szerint 2021-től minden országnak el kellene döntenie, hogy végkép a nyári, vagy végkép a téli időszámítási rendszerben marad-e, és utána már nincs több oda-visszaállítás. Ez a gyakorlatban úgy történne, hogy ahol a nyárit választják, ott például e hét végén még egyszer egy órával előbbre állítanák az órákat, de aztán már nem lenne több visszaállás. Míg a téli időszámítást követő országokban idén mar semmit nem csinálnának: egyszerűen benne maradnának a március utolsó hetében többiek számára véget érő téliben.
Az optimális persze az lenne, ha a közösség egész területén egységesen vagy nyári, vagy téli rendszer mellett maradna minden ország, vagy legalábbis nagy számban maradnának azonos platformon. Ez óvhatna meg az egymás közötti különbségektől – csak hát éppen ez tűnik változatlanul problematikusnak. Mert bár a nagy többség a nyárit favorizálná (a franciák mintegy 60 százaléka például ezt szeretné, de ez a magyar többségi álláspont is), azért északon, a skandinávok körében jellemzőbbek az ellenvélemények.
Igaz, ránézésre jobb, ha este tovább marad világos, de ez sokak panaszai szerint borítja az alvási ritmust, miért is inkább kerülnék.
Jelenleg egyébként három időszámítási zóna létezik az EU területén: egy nyugat-európai időzóna (ide tartozik Portugália és Írország), egy közép-európai (ebben vannak a legtöbben: 17 tagállam), és egy kelet-európai időzóna (Bulgária, Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia és Románia tartozik bele).
Ami pedig a 2021-es egységes és végleges módosítást illeti,
a dolog voltaképpen még nem lehetetlen. Papíron végrehajtható lehet októberben is,
csak akkor majd fordítva kell lépni, mint most március végén történt volna: a nyári időszámítás hívei lehetnek azok, akiknek nem kell csinálniuk semmit, es “télieknek” kell majd tekerni még egyszer utoljára egy órát - visszafelé. És azután többé már sehol nem nyúlnának hozzá.
Szakértök szerint azonban a Covid harmadik hulláma közepén erősen kérdéses, hogy tagállami diplomaták és törvényhozók most ezzel töltsenek időt, márpedig egy új jogszabály véglegesítéséhez és közösségi beüzemeléséhez kell egy kis idő.
Aminek híján viszont előrelátható módon marad, ami eddig volt: a félévenkénti óraátállítás. Mint most vasárnap.