Feledy Botond szerint úgy fest a dolog, hogy egy Berlin–Budapest–Varsó-megállapodás lesz az, amellyel majd az állam- és kormányfők csütörtökön találkoznak, amikor mind a 27 érdekelt összegyűlik. A kérdés ugyanakkor az, hogy a három partner által kidolgozott „tervezetet” el fogják-e fogadni a tagállamok, és hogy a várható északi kritikusok, tehát a holland–finn–svéd-vonal részéről érkező kritika erősebb lesz-e annál, mint hogy a déliek költségvetési stabilizációja érdekében rábólintsanak a javasolt kompromisszumra.
A lengyel RMF rádió szerint a megállapodás lényege, hogy a jogállamisági mechanizmust gyakorlatilag befagyasztanák, amit a későbbiekben megtámadhatna Magyarország és Lengyelország is. Ennek feloldása pedig valamikor 2022-ben, vagyis a magyarországi választások utánra várható.
Az InfoRádiónak nyilatkozó külpolitikai elemző ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy
a befagyasztás időszakával Magyarország kormánya rengeteg időt nyerne,
miközben az is látható, hogy a jogállamisági mechanizmushoz csatolandó kézikönyv pedig részletezni fogja azokat az eseteket, amelyek meghatározhatják, hogy az mikor alkalmazható. Vagyis az időbeli szűkítésen túl egyfajta tárgyi szűkítés is lehet, amiben még meglehetősen heves vita várható a következő csúcson.
Feledy Botond emlékeztetett,
elképesztő a nyomás a tagállami vezetőkön,
hiszen nagy iparkamarák vezetői írtak az öt legnagyobb ország és a német elnökség számára, hogy „most már tovább kell lépni a megállapodási zsákutcából”. Miközben az is biztos, hogy a mostani lesz az utolsó lehetőség ahhoz, hogy január 1-től elindulhasson a tervezett módon mind a költségvetés, mind az újjáépítési alap. „Tehát,
most kell ezt lejátszani a feleknek”.
Politikai szempontból mindazok esetében, akik részesülnének az alapból, egyértelműen a kompromisszumkészség irányába terelik majd a feleket, míg a nettó befizetőknek az unió egységének megőrzése és a zöld, klímaváltozást elősegítő alap szempontjából szintén érdekük, hogy sínre kerüljön a dolog. A kérdés tehát, hogy egy magyar bilaterális vita többet nyom-e a mérlegen a tagállamoknak, mint a déli államok stabilizációja és az európai green deal elindítása – fogalmazott.
Az elemző szerint a helyreállítási alapnak – Magyarország és Lengyelország megkerülésével – az elindítása ugyan jogi értelemben lehetséges, de mindenképp csúszáshoz vezetne, ami egy vészforgatókönyv esetére tartogatott megoldás. Miközben a költségvetés jóval nagyobb számot tartalmaz, tehát ilyen szempontból „féllábú” megoldás lenne, ha a mentőcsomag önmagában indulna el.
Ráadásul az Európai Unió kompromisszumtechnikája olyan, hogy
minden esetben mindenki úgy megy haza, mintha ő győzött volna.
Tehát egész biztos, hogy a magyar miniszterelnök is győzedelmesen fog hazatérni, ha a fent említett befagyasztás fog érvényesülni, és a kézikönyvvel a kezükben a kritikus tagállamok kormány- és államfői is így lesznek ezzel, mert el tudják majd mondani, „lám, a korrupció és minden más egyéb esetben a mechanizmus majd érvényesíthető".
„Valahol mindig ez a trükkje és varázslata az európai kompromisszumoknak, hogy picit mindenki győztesnek érezhesse magát” – ismételte meg Feledy Botond.
