Egy bravúros mentőakciónak köszönhetőan a pilóta és 11 utasa is túlélte a zuhanást, a gép maga azonban eltűnt, csak néhány töredéke került elő pár éve.

A Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) és a Zürichi Egyetem tudósai a svájci katonasággal és a Spiez Laboratórium szakértőivel közösen jégmintákban radioaktív anyagokat keresve jutottak arra, hogy a roncsok hamarosan felszínre kerülhetnek.

Az Egyesült Államok és Oroszország 50-es és 60-as évekbeli atomfegyvertesztjei radioaktív nyomokat hagytak hátra a gleccserjégben. Ezek a maradványok segítették a tudósokat a jég kormeghatározásában és abban, hogy rekonstruálják a gleccser mozgását.

Számítógépes modellek révén kiszámították, hol kell a katonáknak a gleccsert megfúrniuk, hogy kinyerjék a hidegháború korából származó jeget. A gleccser összesen 200 pontján csaknem fél tonnányi jeget vizsgáltak így meg radioaktív elemek után kutatva.

Guillaume Jouve, az ETH és a Zürichi Egyetem kutatója szerint a radioaktív anyagokkal való szennyezettség két - 1957-es és 1962-es - csúcspontja jól észrevehető. Ezt követően, 1963-ban a szennyeződés hirtelen megszakadt.

Az adatok segítségével a szakértők finomítani tudták a Gaugli-gleccser áramlási modelljét. Eszerint a jégtömegek gyorsabban siklanak a völgy felé, mint azt eddig hitték.

A tudósok eredményeikről a The Cryosphere című tudományos folyóiratban számoltak be.