A befogadó országok gazdasági növekedésének felgyorsításával a menekültek öt év alatt kétszeresen fizethetik vissza az uniós tagországok által, befogadásukra költött pénzt – mondta a Guardiannak nyilatkozva Philippe Legrain. Az Európai Bizottság elnökének egykori gazdasági tanácsadója a Tent Foundation nevű civil szervezet és az Open Political Economy Network által publikált tanulmányában úgy véli, tévhit, hogy a menekültek terhet jelentenek befogadóik számára.
A szerző szerint az érkezők új munkahelyeket teremtenek, növelik a termékek és szolgáltatások iránti keresletet és kipótolhatják a meglévő munkaerő-piaci hézagokat és így – tehát amennyiben integrációjukat ösztönözve be tudnak illeszkedni és munkát szereznek – a jövedelmüket terhelő adókból finanszírozhatják a szociális ellátórendszereket.
Philippe Legrain azonban úgy látja, hogy mindehhez Európának fel kell gyorsítania a menekültek beilleszkedését és munkaerő-piacra lépését, így nyelv-tanfolyamokat, illetve a lehetséges munkahelyükhöz közeli elhelyezést sürgetett számukra, továbbá korábban megszerzett végzettségük elismerésének megkönnyítését.
Melegh Attila, a Corinus Egyetem oktatója részben egyetértett az elemzéssel. Elismerte, hogy a migrációs irodalom korábbi számításai alapján a bevándorlás gyorsítja a gazdasági növekedést és újfajta munkahelyeket teremt, mégis úgy látta, hogy ezt az eredményt nem lehet egyszerűen a menekültekre vetíteni, komplexen kellene elemezni a helyzetet.
Mint mondta: azért kell vigyázni nagyon, mert ennek van egy politikai vetülete, ami arról szól egész Európában, hogy főként a nehéz helyzetben lévő volt munkás-osztály nagyon neheztelően figyeli, hogy itt mi történik, tehát van egy nagyon komoly politikai versengés ebben a dologban, másrészt kelet-európai szempontból van még egy nagyon fontos kérdés, mégpedig a migráns-csoportok közötti versengés.
A kelet-európai munkavállalók ugyanis Nyugat-Európában Melegh Attila szerint szintén aggódva figyelik, hogy milyen más migráns-csoportok jelennek meg a munkaerő-piacon.
A Corvinus Egyetem oktatója emellett fontos kérdésnek látta, hogy mekkora keretből oldható meg a közel-keleti térségben – például Törökországban, Jordániában, illetve Libanonban –, jelenleg rászoruló 8-10 millió ember ellátása.