Nem várható áttörés a kétnapos washingtoni csúcstalálkozótól, a legfejlettebb államokat és a legnagyobb fejlődő országokat tömörítő G20 csoport között ugyanis lényegi ellentétek vannak. Leginkább a vendéglátó Egyesült Államok áll szemben a többi országgal, már ami a globális pénzpiac alapjául szolgáló úgynevezett Bretton Woods-i rendszer jövőjét illeti. 1944-ben ebben a kis amerikai városban hozták létre a Világbankot, a Nemzetközi Valutaalapot, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot és a Világkereskedelmi Szervezet, azaz a WTO elődjét.

Többen úgy vélik, feszengeni fognak az állam- és kormányfok, mivel házigazdájuk az az ember lesz, aki politikájával sokak szerint előidézte a pénzpiaci válságot. George Bush a csúcs előtt ismét hitet tett a szabadpiaci modell mellett. A világ konkrét megoldást vár a hitelválságra, Bush elnök viszont a csúcs előestéjén is határozottan védelmébe vette az eddigi modellt, a szabadpiaci kapitalizmust: "A válság nem a szabadpiaci rendszer kudarca volt. A válasz nem az, hogy átalakítjuk a rendszert, hanem, hogy korrigáljuk a hibákat. Elvégezzük a szükséges reformot, de kitartunk a szabadpiac mellett, amely jólétet és reményt hozott az embereknek világszerte" - fejtegette.

Megfigyelők szerint Bush beszéde egyfajta burkolt figyelmeztetés volt nála protekcionistábbnak tartott utódja, Barack Obama felé. És azt is kiolvassák belőle, hogy az amerikai autóipar, amitől milliónyi munkahely függ, ne számítson arra, hogy a republikánus elnök dollármilliárdokkal kimenti. Kína, Oroszország, India, Brazília és más feltörekvő államok vezetői pedig úgy érezhetik, hogy nem tudnak sokat elérni és inkább tárgyaltak volna Barack Obamával, aki viszont csak képviselőket küld maga helyett.

Az EU átszabná a pénzpiacokat őrző intézmények rendszerét

Az Európai Unió előzetesen elfogadott nyilatkozatában lefekteti, hogy az új helyzetben már nem érvényes az az amerikai nézet, mely szerint a piac majd megoldja az általa okozott károkat. A közösség pont ezért teljesen átszabná a globális pénzpiacok fölött őrködő intézményeket, nagyobb hatáskört adna a Nemzetközi Valutaalapnak és szigorúbb szabályozást vezetne be.

Nem csak az EU gondolja így

A csúcstalálkozót megelőzte múlt héten a G20 tagállamok pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek Sao Paulo-i tanácskozása, ahol Brazília államfője új világrend kialakítását kérte a mostani washingtoni csúcstól. Hasonlóan gondolkozik az ausztrál elnök és India, valamint Kína sem bánna egy teljesen új rendszert. Az Egyesült Államokon kívül az amerikai álláspontot csak Kanada osztja, valamint a Nemzetközi Valutaalap francia vezérigazgatója. Dominique Strauss-Kahn figyelmeztetett: a washingtoni G20 találkozó nem Bretton-Woods II. lesz, most csak összegyűjtik az elemzéseket, és előkészítik a jövőbeni megállapodásokat.George Bush és pénzügyminisztere hallani sem akar radikális változtatásokról, az amerikai kormány csak legfeljebb új gazdaságélénkítő mechanizmusokban gondolkozik, szerintük nem jó a túlszabályozott piac.

A Közép-Európai Egyetem professzora szerint nincs szükség a globális pénzügyi rendszer intézményeinek átalakítására, ehelyett inkább a jelenlegi szabályokat kellene betartani, a probléma ugyanis éppen abból fakad, hogy az Egyesült Államokban visszaéltek a szabályokkal. Csaba László az InfoRádiónak elmondta: vannak uniós törekvések a túlzott állami szabályozásra, szerinte ezek főként abból fakadnak, hogy a nyugat-európai országok még nem tapasztalták meg a szocializmust.

Mint mondta, szükség van a kedélyek megnyugtatása végett arra, hogy a világ vezetői megvitassák a pénzügyi válság kérdéseit, a világgazdasági folyamatok átszabása azonban felesleges. Hozzátette: a jelenlegi rendszer valóban hordoz bizonytalanságokat, előnyei azonban vitathatatlanok: az elmúlt 10 évben például megfeleződött a világ szegényeinek száma.

A kedélyek egyébként már a tanácskozás hírére csillapodni kezdtek, a világ tőzsdéi bizakodva várják a G20-as csoport csúcstalálkozóját.

Ki a felelős a válságért?

A G20 csúcstalálkozón napirenden lesz az a kérdés is, hogy vajon ki vagy mi felelős a pénzügyi válságért. Itt is tetten érhető az éles amerikai-európai szembenállás: az Egyesült Államok szerint Európa működési rendszere, öregedő társadalma és strukturális problémái miatt van minden, az EU viszont az Egyesült Államokat teszi felelőssé, amely nem lépett fel keményen a spekuláció és a piacok meglódulása ellen. Nagy a nyomás Washingtonon, ugyanis nemcsak az Európai Unió, hanem a nagyobb fejlődő országok is radikálisabb reformokat javasolnak.