Ha az angol vasutasok szakszervezetei bérkövetelés vagy a jobb munkakörülmények kiharcolása miatt sztrájkot hirdetnek, milliók számára okoznak gondot.

A brit nagyvárosokban sok évtizedes hagyomány, hogy a dolgozók igen jelentős százaléka a városon kívül lakik. A vasút-bérlet nem olcsó, de rengetegen vállalják a költséget és az utazásra fordított időt azért, hogy kertes családi házban lakhassanak a nagyvárosoktól akár ötven kilométernyire, tiszta levegőjű környéken, élvezve a vidéken élés nyugodtabb körülményeit.

Marad a kényelmes vasút

Londonba, Manchesterbe vagy Newcastle-ba immár nagyon nehéz autón bejárni, a parkolás díja csillagászati, és az egyelőre ingyenes angol autópályákon csúcsforgalmi időben egymást érik a dugók.

Marad tehát a kényelmes és tiszta vasút. Ha az alkalmazottai sztrájkba lépnek, sok millióan nem jutnak el munkahelyükre.

Régebben a vasúti sztrájkok alkalmával Londonban feloldották a parkolási megkötéseket, sőt: extra ingyen parkolókat nyitottak, például a királyi lovas gárda hatalmas gyakorlóterén. Ezt ma már nem teszi lehetővé a városvezetés.

Mit tehetnek a munkáltatók az olykor többnapos vasúti sztrájk káros hatása, a munkaidő-kiesés ellen?

Hiába várnak szolidaritást

Mást nem, mint hogy a fontosabb beosztottjaiknak hotelszobát bérelnek, vagy megkérik őket, hogy ha lehetséges, a rokonuknál, ismerősüknél szálljanak meg. Ugyanígy, metrósztrájk esetén, a nélkülözhetetlen munkatársakért a vállalat küld és fizet taxit.

Az angol szakszervezetek megkövetelik, hogy a sztrájkolók jelenjenek meg a munkahelyükön. A munkabeszüntetésben résztvevők ilyenkor gyakorta csoportokban állnak az utcán és transzparenseken hirdetik, miért sztrájkolnak.

Egyben felszólítják az arra haladó autók vezetőit, hogy rokonszenvüket dudálással fejezzék ki. Mivel a brit munkavállalók helyzete egyre jobb, a sztrájkolókkal immár kevesebben értenek együtt, a sztrájkőrök hiába várják a dudaszóval jelzett szolidaritást.