A szigetországban hetek óta szürke az ég, esik az eső, esténként jobb befűteni és tegnap láttam egy urat az Oxford Street-en irhabekecsben.

Nem csoda, hogy a britek a spanyolországi ingatlanügynökségek és az ausztrál bevándorlási hivatal csábító brosúráit lapozgatják.

A spanyol tengerparton immár 761 ezer angol telepedett le, sorra nyílnak az angol teázók ezzel e felirattal: "Tea, ahogy a mama készíti".

De tömegesen vándorolnak ki a britek Ausztráliába (ahol már több mint egymillióan vannak), az Egyesült Államokba és Új-Zélandra is, hiszen ezekben az országokban nincsenek nyelvi problémáik.

Kedvelt célpont továbbá Franciaország, érdekes módon nem annyira a tengerpart, mint a legszebb angol tájakhoz hasonló, festői Dordogne vidék, ahol már egész angol közösségek kezdenek kialakulni.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint tavaly 196 ezer nagy-britanniai lakos költözött külföldre. Miért? A szigetországban egyre drágábbak az ingatlanok (a vidéki kis családi házak is), egyre költségesebb az élet, növekedik a bűnözés és lehangoló az időjárás.

Immár minden tíz brit közül egy külföldön él, ám megjegyzendő, hogy szavazati jogát nem veszíti el külföldi lakosként sem.

Az ország lakossága mindazonáltal nincs csökkenőben. Túllépte a hatvanmilliót. Egyre érkeznek a sárga, barna és fekete bőrű bevándorlók, újabban pedig lengyelek.

Utóbbiak is családjukkal és letelepedési szándékkal. Bár sokan tekintik közülük ugródeszkának Angliát, úgy tervezik, hogy ha öt év után megszerezték a brit állampolgárságot, továbbállnak Amerikába vagy Ausztráliába.

Így volt ez az 1956-os angliai magyar befogadottakkal is, sokan folytatták útjukat az óceánon túlra. Napjainkban pedig ismét sok brit-magyar csomagolja össze a háztartását, a sok átdidergett nyár után vagy hazaköltözik Magyarországra, vagy követi az angolok példáját és áttelepül a spanyol tengerpartra.

Jelentős társadalmi változásokat hoz a migráció. A Costa Braván angolul hirdetik a mama teáját, London lakónegyedeiben viszont már a legtöbb élelmiszerüzleten ott a tábla: lengyel árut tartunk.