Miután augusztusban egy bagdadi technikusi képzésre jelentkezett, Hasszan Mahmud úgy döntött, hogy minibusszal utazik haza. Az elhatározás majdnem végzetessé vált: alig 50 méter után egy nő és két férfi fegyverrel megállította a járművet, a benne utazó négy férfi fejére pedig csuklyát húzott.

Az utasokat egy síita imaterembe vitték, majd a téglaépület négy sarkába terelték őket, pénzüket és telefonjukat elvették. Amikor megérkezett a helyi síita vallási vezető, kikérdezte a foglyokat.

Az első férfi az igazat mondta, bevallotta, hogy egy szunnita enklávéból származik, amelyet a síiták terroristafészeknek tartanak. Hasszan Mahmud megrémült arra gondolt, hogy megölik, ha rájönnek, hogy szunnita. Ezért azt hazudta, hogy egy síita faluból származik. A helységről korábban egy síita kollégájától hallott.

Hogy bizonyítsa állítását, meg kellett adnia egy rokona nevét, aki igazolhatja kilétét. Hasszan Mahmud ezután volt kollégájáról és a temetéséről beszélt. Szerencsére ismerte a síita szertartást, így hiteles volt a története.

Éjjel két óra körül összekötözték a foglyok lábát, és egy másik terembe vitték őket. A borzalom ezután következett.

A férfi, aki bevallotta, hogy szunnita, a sarokban ült, egy őr a lábánál, egy a csípőjénél állt. Egy harmadik, teljesen feketébe öltözött fegyveres kését a szunnita férfi torkára szorította és a "ya Allah, ya Mohamed, ya Ali kiáltás", valamint a csak a síiták által elismert imámok neveinek felsorolása után elvágta szerencsétlen áldozat torkát.

"Olyan repedt hangot adott ki, mint amikor egy bárány torkát elvágják. Végül leesett a feje, és a szemei még mindig nyitva voltak" - mondta a szunnita férfi.

Hasszan Mahmudot másnap szabadon engedték. Hazatérése után tudta meg, hogy családja 10 ezer dollár váltságdíjat fizetett érte.

Az emléktől nem tud szabadulni, szinte minden éjjel felriad, és azt kiabálja: ne öljétek meg, ne vágjátok le!