2024-et több szempontból is a legek évének lehet nevezni a Richter életében. Először is júliusban megnyílt az új székház, de ez az esztendő azért is fontos, mert a 30 éves tőzsdei jelenlétét is megünnepelte a Richter: 1994-ben vezették be a Budapesti Értéktőzsdére. A három évtized számokban mit hozott a vállalatnak, milyen növekedést ért el azóta a társaság?

Sokszorosára nőtt az elmúlt harminc évben a Richter. Az 1990-es évek egyik legnagyobb fegyvertényének tekinthetjük azt, hogy sikerült az akkori viszonyok között megőrizni a vállalat függetlenségét, sem állami, sem leányvállalat nem lett a Richterből. Hazai menedzsment által megalkotott stratégia mentén tudunk a mai napig a betegek javára dolgozni, kutatni, gyártani. A tőzsdei bevezetés és az azóta is töretlen tőzsdei jelenlét jelentős összetevője volt a sikernek. Azt azért hozzáteszem, hogy főleg az elmúlt bő tíz évben nagyon jelentősen nőttek a tőzsdei vállalatok terhei. Nem panaszkodásképpen mondom, egyszerűen világtrendről van szó, az amerikai tőzsdére is négyezer vállalat ment be, és körülbelül nyolcezer ment ki. Ennek ahhoz van köze, hogy egyre könnyebben megszerezhető, legalábbis Amerikában a működéshez szükséges tőke, tőzsde nélkül is, miközben a tőzsdei közzétételek, különösen az utóbbi egy-két évben az ESG és társai formájában érkezett előírások, nehezítik a tőzsdei társaságok életét. Abban viszont – és ez minden magyar vállalat számára, azt hiszem, megfontolandó – óriási előnyt biztosít a tőzsde, hogy a nemzetközi bizalomépítés a tőzsdei transzparencia és folyamatos tájékoztatás mellett sokkal könnyebben megvalósítható, mint ha egy zártkörű vállalatként semmit nem tudnak a cégről, és nem is tudnak könnyen információkat előbányászni. Nekünk a most már 123 éves múlt mellett ez a tőzsdei jelenlét könnyítette meg a bizalomépítést.

2024 júniusában lezárták a tárgyalásokat a belgiumi Mithra eszközeinek a megvásárlásáról. Ez lényegében egy gyógyszeripari felvásárlás. Mit vettek pontosan?

Nagy elégtétel egy magyar vállalatvezetőnek, amikor Nyugat-Európában tud akvirálni, ráadásul egy olyan céget, amely éppen a csőd szélén van. Meg tudtunk menteni olyan eszközöket, olyan szellemi vagyont, ami egyébként egy felszámolási folyamatban – meg vagyok róla győződve – veszendőbe ment volna. Jól ráláttunk ennek a cégnek a működésére, eleve tőzsdei vállalat volt, de azon túl is, mert partneri együttműködés volt közöttünk, idestova hat éve a legmodernebb, legkorszerűbb ösztrogénmolekula fejlesztése és piacra vitele kapcsán. Alapvetően ezt vettük a Mithrától, vagy még inkább a Mithrából, és emellett egy kutatás-fejlesztési platformot akviráltunk a tranzakció során. Ez az estetrol vagy E4 molekula fogamzásgátlásban használatos, az egész világon, most már egyre több helyen, éppen a minap vezette be Japánban, az ottani partnerünk, a Fuji, ez ugyanaz a cég, mint amelyik hajdanán a filmet gyártotta. A Fuji vegyipari tudása a fényképezőgépek digitálissá válása következtében elavult, viszont ügyesen át tudta fordítani gyógyszeripari vonalra a képességet. Japánban az egyik legdinamikusabban növekvő nőgyógyászati tevékenységet kezdte el felépíteni.

Lényegében molekulát vettek, vagy kész készítményt is?

Segített az egész tranzakció kapcsán az, hogy a gyártás és a technológia eleve nálunk volt, tehát jogokat vettünk, illetve szellemi tulajdont, know-how-t és globális törzskönyvi engedélyeket, szellemi tulajdonelemeket. A technológia nem egyszerű, hiszen hormontartalmú készítményről beszélünk, ami ráadásul többkomponensű. Ez már azelőtt is a Richteré volt, így kiegészült tulajdonképpen a vertikum, és földrajzi értelemben is teljessé vált, hiszen európai jogok voltak nálunk, így viszont az amerikai, a japán jogokat is meg tudtuk szerezni.

Említette, hogy kutatóbázist is vettek. Ez azt jelenti, hogy belgiumi kutatócsoport is tartozik most már a Richterhez?

Igen, a kutatóink rendkívül felkészültek, de CNS központi idegrendszeri, pszichiátriai fókusszal dolgoznak, most már több mint 25 éve. Egyébként azt megelőzően is, tradicionálisan, leginkább ez, a központi idegrendszeri terület volt a figyelem középpontjában a Richterben. A nőgyógyászat a Richternek a szteroid kémia felől jött be a képbe, az 1970-es, 1980-as években különösen, de még később is a szteroid alapú vegyületek szintézisét nehéznek tekintették. Persze, azóta az indiai, kínai vegyipar ebben is felzárkózott, de mégis, ezek a szteroid alapú vegyületek és a szintetikus hormonok, amik erre épülnek, a Richter egyik régi, tradicionális erősségnek számítottak és számítanak a mai napig. Ez az, ami most egy eredeti kutatási képességgel egészül ki, és a kereskedelmi hálózat, ami az elmúlt 15 évben globálisan felépült, most már nemcsak nagyon erős technológiai háttérrel, hanem eredeti kutatási lábbal is felszerelt.

Hogyan fogadták a magyarokat mint felvásárlókat Nyugat-Európában? Azért nem megszokott, hogy egy magyar gyógyszeripari cég Nyugat-Európában felvásárlóként jelenik meg.

Meg lehet nézni, a nagy magyar vállalatok terjeszkedése hogy néz ki, a Lajtánál vagy az Elbánál meg is áll. Szokatlan is volt egy magyar gyógyszeripari cég megjelenése, az ellenkezőjéhez van mindenki hozzászokva. Nyugatról jönnek és megvesznek itt bajban lévő vagy gyengélkedő vállalatokat. Valóban jóleső érzés volt fordított utat járni, odamenni és megvenni ezeket a vagyonelemeket. Két különböző megközelítés volt az ottani sajtóban. Az egyik, hogy legalább valaki folytatja ezeket az ott felfedezett, a helyi ökoszisztémából kinőtt témákat, nem megy veszendőbe az egész. De azért nagyon erős volt az a hang is, hogy megjöttek lerabolni Belgium vagy Vallónia kincsét, mint a Rajna kincsét. Szó sem volt erről, nekünk a tudásunk meg az erőforrásaink is jobban adva voltak ahhoz, hogy ezzel dolgozzunk, mint az éppen csődbe menő Mithrának.

Mióta folyt ott kutatás?

Több mint tíz éve már. Az engedélyek, különböző helyeken, 2020 után lettek meg, vagy tudta megszerezni a cég. Mint említettem, Japánban éppen a közelmúltban kapták meg az engedélyt, Amerikában néhány évvel ezelőtt.

Összesen hány kutatót vettek így át, és hány más területen dolgozó munkavállalót?

A többi területen dolgozó munkavállalókat nem vettük át, a kutatók létszáma pedig 60 körül volt. Zárójelben mondom, egy másik helyi biotech céget is megvettünk, ők is voltak vagy heten-nyolcan, így együtt alkotnak egy komplett csapatot.

Van tervben hasonló felvásárlás a közeljövőt tekintve? Vizsgálja a Richter ilyen szempontból a nyugat-európai piacokat?

Nyugat-Európát kevésbé, mert a célpontok nem annyira vonzók már. Az elmúlt néhány évben is arra törekedtünk, hogy termékportfoliót építsünk. Kivételes volt a mostani akció, abban a tekintetben, hogy egy szervezeti egységgel is bővült a Richter közössége. A felvásárlási célpontjainknak többsége Európán kívül van.

Októberben a Richter megállapodást írt alá az amerikai AbbVie-vel, neuropszichiátriai betegségek kezelésére irányuló kutatás-fejlesztési és licencszerződést kötöttek. Ez egy további nagy dobása volt ennek az évnek.

Én az év elején azt mondtam a kollégáknak, hogy négy negyedév áll előttünk, mind a négy üzletágunkban lépjünk egy nagyot előre. Valóban, a pszichiátriai központi idegrendszer területén az AbbVie-szerződés hozta meg ezt a nagy előrelépést. Kifejezetten korai felfedező szakaszban lévő témákról tárgyaltunk éveken keresztül az AbbVie-vel. Tudni kell, hogy az AbbVie a partnerünk a zászlóshajó-termékünk területén is: a cariprazine-t forgalmazza az Egyesült Államokban. Idén már több mint hárommilliárd dollár forgalom várható ettől a készítménytől, és folyamatosan kerestük a lehetőségét annak, hogy hogyan tudjuk azt megcsinálni, hogy a gyógyszerkutatási stratégiánk, tehát a korai preklinikai munka, ami nálunk folyik, hogyan tud összhangba kerülni az AbbVie kereskedelmi stratégiájával, azzal az üzletfejlesztési fókusszal, ami egyébként neki a központi idegrendszer területén megvan. Ne a vakvilágba kutassunk, fejlesszünk, hanem ott, ami a legnagyobb neuropszichiátriai „játékost” érdekli. Ez volt a mögöttes logika, ebben a szerződésben ez ölt testet. Kaptunk egy 25 millió dolláros induló kifizetést, és van egy olyan fejlesztés- és licencmegállapodás mögötte, ami, azt gondolom, a következő tíz évben nagyon stabil, világos pályára teszi a központi idegrendszer eredetű kutatást nálunk.

A biotechnológiai üzletág miként teljesített?

A négy üzletág közül ez dobott először nagyot idén. Egy vegyesvállalati együttműködésben a partnerünk úgy döntött, hogy kiszáll az üzletből, lehetőségünk volt az üzletrészét megvenni. Ez egy németországi közös gyártóhelyet, illetve egy bizonyos csontritkulás kezelését szolgáló termék közös jogait jelentette. Nagyon bonyolult, hosszú tárgyalások voltak ezek is, hiszen egyfajta „házasság”, 15 évre visszanyúló kapcsolat ért véget. Ilyenkor a szálakat nehéz szétbogozni, de túl vagyunk rajta. Már a számainkon is látszik a második félévben, hogy a biotechnológiai eredetű bevételek, amelyek azért korábban fájóan hiányoztak nekünk, nagyobb sebességre kezdtek kapcsolni. Egyébként nem ez volt az egyetlen nagy dobás biotechnológiában, mert ugyanez az üzem Bovenauban, Észak-Németországban az általam látott legnagyobb, az elmúlt nyolc és fél évben végrehajtott kapacitásbővítő beruházását is lebonyolította. Ez egy százmillió eurós bővítés volt. Azt kell tudni, hogy biotechnológiában, tehát nagy fehérjék, peptidek gyártására alkalmas infrastruktúrában a világban szűkösség van, kevés ilyen áll rendelkezésre. Kis molekulában ez egyáltalán nem így van, Indiában, Kínában és általában a világon ilyen kapacitás az elmúlt 25 évben szépen felépült. Biotechnológiában nem ez a helyzet. Itt a bővítésnek tényleg komoly piaci távlatai meg jó kilátásai vannak. Ezt sikerült felépíteni és átadni szeptemberben. Végül, de nem utolsó sorban: beadtunk egy olyan törzskönyvi engedélykérelmet nyáron, amire különösen büszke vagyok. Itt a stáb tényleg a csillagot lehozta az égről, időre és olyan minőségben, világszínvonalon, ahogy kell, a szakma szabályai szerint beadtuk, és várjuk az engedélyt.

A biotechnológia miért olyan fontos a gyógyszergyártásban? Lehet-e bármiféle rangsort felállítani, hogy melyik kutatási irány a legfontosabb?

Lehet, mert a legtöbb kutatási pénz az onkológiába áramlik világszerte, a legnagyobb gyógyszercégek ide öntik az erőforrásaikat. Az energiájukat erre fordítják. Az onkológiában tipikusan a fehérjék, nagy molekulás gyógyszerek nyertek teret az elmúlt húsz évben. A biotechnológia amiatt fontos, mert a terápiás lehetőségek szélesedése döntően, most már legalább fele részben, a nagy molekulás gyógyszereken keresztül történik. Ez kifejeződik aztán a gyógyszerkassza által viselt terhekben is, rengeteget költ erre minden fejlett ország, és pont emiatt érezzük azt feladatunknak, hogy amikor lejár ezeknek a szabadalma, akkor a biohasonló, bioszimiláris verzióknak a kifejlesztésével a társadalom lényegesen nagyobb mennyiségben, szélesebb körben tud majd ezekhez hozzájutni.

Említette, hogy mind a négy üzletágban azt várta év elején, hogy egy ugrás következik be, azt hiszem, hogy már csak a generikus üzletágról nem beszéltünk. Itt milyen eredményeket sikerült elérni?

Konkrét tranzakciót itt nem tudok említeni, bár az évnek nincs vége, de már majdnem. Viszont magasabb energiaszinten dolgozott a generikus üzletág. Olyan lejáratok voltak itt is, amelyekre jó érzékkel rá tudtunk menni, és jó pár, főleg az antikoagulánsok, tehát a véralvadásgátló gyógyszerek területén tudtunk olyan új gyógyszereket piacra hozni, amelyek szépen támogatták a növekedést ebben az üzletágban. Ezt azért emelem így ki, mert korábban kicsit le volt sajnálva ez a terület, mondván, most már nem nagyon tud lépést tartani a többivel. Dehogynem! Nagyon jól teljesítettek itt is a kollégák, ezen a piacon is szép eredményeink vannak. Az idei első háromnegyed évben közel két számjegyű ütemben nőtt a forgalom, és az utolsó negyedévben sincs okunk panaszra.

Nézzük akkor a Richter üzleti eredményét! Az első kilenc hónap alapján, várhatóan, milyen évet fognak zárni?

Mi azt mondtuk, hogy 725-750 millió euró közé szeretnénk megérkezni az üzemi eredménnyel. Azt várom, hogy ezt fogjuk tudni tartani, annak ellenére egyébként, hogy a legnagyobb termékünkből valamennyi elmaradás, úgy tűnik, hogy összejött az első kilenc hónapban. Ez az amerikai piacon az ottani partnerünk, a már emlegetett AbbVie számaiból is jól látható. Olyan nagyságrendű, akkora siker ez a készítmény, hogy néhány százalékos eltérés már jelentősen tud az üzemi eredmény szintjén hatni ránk, de a jó hír az, hogy részben a tranzakcióknak, részben pedig az alaptevékenységben bekövetkezett előrelépéseknek köszönhetően, nagyrészt ellensúlyozni tudtuk azt a kieső bevételt, ami az amerikai piacon ért minket.

Az árbevételt fogják tudni növelni jövőre is?

Azt látom, hogy az első háromnegyed évben látott trendek nagyjából folytatódnak. Nemcsak az év végéig, de azon túl is. Az, hogy két számjegyű ütemben tudunk-e nőni jövőre, azért kérdés. Az idei évnek a megismétlése minden tekintetben nagyon nehéz lesz, már csak azért is, mert jó pár éve nő a cég két számjegyű ütemben. Elég abba belegondolni, hogy az elmúlt nyolc évben forintban duplájára nőtt a Richter árbevétele. Most gyógyszergyártásról beszélek, időközben eladtuk a nagykereskedelmi patikahálózat üzletágat. Ez az év azon belül is rendkívül sikeresnek volt mondható, jó nagy bázist csináltunk magunknak jövő évre. Az igazán jó hír az, hogy nagyjából változatlan infrastruktúrán, a szerkezete változott persze, de a mérete körülbelül hasonló. Nagyjából azonos létszámmal tudtuk hozni ezt a duplázást, miközben mind a víz-, mind az energiafelhasználásunk ebben az időszakban nagyon jelentősen, 20-30-40 százalékkal csökkent. A társadalmi hatás szempontjából nézve: kilencmilliárd tablettáról és kapszuláról beszélünk az idén. 300 milliónál több doboz gyógyszer, a társadalmi hatáshoz képest a mellékhatás, mondjuk környezetszennyezés, ellentétes irányban változott az elmúlt jó pár évben.

Az energiakrízisen, illetve az ellátási láncok okozta krízisen túl van-e már a Richter? Korábban rendre beszámoltak arról, hogy akár a Covid időszakában is, ez súlyos problémát okozott, illetve az energiaárak emelkedése is számos kihívás elé állította a céget. Ezen sikerült-e túllépni, megszűntek-e ezek a gondok?

Az energiakrízis talán nem vált a mindennapok részévé, korrigáltak az energiapiacok, átmenetileg persze nehéz idők jártak ránk, még úgy is, hogy hosszú távú szerződések segítettek abban, hogy ne kapjuk telibe a gáz- és áramár emelkedését. Az, hogy Európában ennyivel drágább az energia, mint a világon bárhol máshol, az egy versenyképességi probléma, de nemcsak nekünk, hanem az európai ipar számára is. Ami pedig az ellátási láncokat illeti, egyáltalán nem fényes a kép. Eleinte még a kiszerelőanyagok, az üveg, a papír, a segédanyagok szintjén jelentkeztek a problémák, és elsősorban elnyúló átfutási időkkel szembesültünk, de aztán az árakon keresztül is láttuk már, hogy gond van. A vegyi anyagok, a hatóanyag-ellátás, általában a gyártókapacitás és az egész ellátási lánc rugalmassága globálisan csökkent az utóbbi időben. Az talán segítene, ha hazai beszállítói láncot tudna építeni a gyógyszeripar. Van egy-két nagyon jó példa arra, hogy egészen szofisztikált, színvonalas, minőségbiztosított, steril gyártóterek tudnak versenyképes áron működni Magyarországon, hazai tulajdonban. Büszke lehet a magyar társadalom, hogy ilyenek felépültek az utóbbi időben. A globális piachoz persze úgy tudnak hozzáférni, ha rajtunk keresztül találják meg az utat. Szerintem közvetlenül elég nehéz még mindig, de van remény, ilyenből kéne sokkal több.

A Richter árbevétele földrajzi szempontból miként oszlott meg?

Az idén hét százalék körül van a hazai árbevétel. Erre büszkék vagyunk, hiszen így lehettünk az egyik legnagyobb exportőr az országban, mindenképpen a legnagyobb hozzáadott értéket exportáló cég. Az elmúlt tíz év története nagyjából abban foglalható össze, hogy hogyan sikerült a keleti piacok mellé felzárkózni, nyugat-európai, latin-amerikai országok, Kína, Ausztrália, Japán és még egy-két délkelet-ázsiai ország exportjával. Ez nagyon lényeges volt a Richter életében, mert a cariprazine kitettséget megelőzően nagyon erős orosz kitettség volt jellemző a vállalatra. Ez nemcsak a háború kitörése és geopolitikai bizonytalanságok miatt alakult át, hanem még azt megelőzően a rubelárfolyam folyamatos gyengülése miatt is – körülbelül negyedét éri, mint tíz-tizenkét évvel ezelőtt – kellett a földrajzi diverzifikáció ahhoz, hogy fejlődni tudjon a cég. A nyugat-európai az egyik leggyorsabban növekvő régiónk, ott a nőgyógyászat húz leginkább. A legnagyobb piacunk az amerikai, ezt követi az orosz, és aztán jön a többi.

Honnan hova jutott el a Richter saját fejlesztésű molekulája a cariprazine, amit most már rengeteg országban szednek a rászoruló betegek? Az indikációja is már sokkal többrétűbb, mint az induláskor volt.

Most már ez egy több mint húszéves történet, de az biztos, hogy a látványos eredmények az elmúlt néhány évre jutottak. Az elmúlt 12 hónap adatai alapján több mint hárommilliárd dollár az amerikai piacon a cariprazine forgalma. Hatvannégy országban lehet hozzájutni, de messze az amerikai piac a legnagyobb üzleti hatású ezek közül. Valóban több pszichiátriai alkalmazási terület is van, bár hozzá kell tenni – ez az amerikai piacra igaz –, hogy négy különböző betegségre is használják. Európában skizofrénia kezelésére szolgál a legtöbb esetben, és csak néhány ország van, ahol még a bipoláris betegség is rajta van az alkalmazási előiraton. Nagy büszkeségünk, és az egyik legnagyobb olyan tényező, ami hitet ad a jövőre nézve, hogy képesek leszünk folytatni a megkezdett szériát. Az AbbVie-vel való együttműködésünk is tulajdonképpen azt célozza, hogy a 2030-as évektől kezdődően folytatni tudjuk a sort. Az elöl haladó molekulánk éppen egy hónappal ezelőtt lépett fázis II klinikai vizsgálati szakaszba, ami azt jelenti, hogy most már a hatásosságot fogjuk tesztelni betegeken. Innentől még azért öt év, amíg a törzskönyvi engedélyt be tudjuk majd adni.

Áttérve Európára, elmondható, hogy nőgyógyászatban piacvezető a Richter?

Még így nem jelenthető ki, de nem vagyunk messze tőle. Fogamzásgátlásban elsők vagyunk. Ez már önmagában egy nagyon nagy siker, hiszen a piac nem kicsi, és olyan játékosok vannak rajta, mint a Bayer, jól ismert cég. Szerencsére ők mással vannak elfoglalva, mi viszont tudunk koncentrálni arra a küldetésünkre, hogy a női egészséget szolgáljuk. Fogamzásgátlásban állunk a legjobban ebben a tekintetben, de a mi célunk az, hogy menopauzában, fertilitásban, tehát a női meddőség területén, illetve a méhmióma, endometriózis betegségekben is gyógyszeres kezelést tudjunk adni, a női egészség ezen a három alterületén föl tudjunk zárkózni a fogamzásgátlásban elért sikereinkhez.

Van egy olyan készítményük, amely lehetővé teszi azt, hogy műtét nélkül meggyógyulhasson a miómában szenvedő nő. Ez szintén elérhető egész Európában?

A Ryeqóról van szó, és egy kiváló termék, a mióma mellett endometriózisban is használják most már. Ez azért nagyon lényeges, mert korábban csak műtéttel lehetett kezelni ezt a betegséget, és rengeteg idő eltelt, amíg egy ilyenből kigyógyítottak valakit, pont abban az időszakában egy hölgynek, amikor a termékenység is a legvalószínűbb. Leginkább a harmincas éveiben járó hölgyről van szó, a leginkább aktuálissá válik az életében, hogy gyereket vállalna. Nagyon lényeges, hogy ez a betegség időben felismerhető, és azonnal célzottan kezelhető legyen. Ilyen célzott terápia, pláne gyógyszeres, egyáltalán nem volt. Eddig ezt a Richter hozta piacra, és még mindig azt mondom, hogy nem végeztük el a feladatunkat, mert egyrészt a jelenleginél szélesebb körben elérhetővé kell tennünk, ezen dolgozunk, viszont még mindig csak tüneti kezelésről beszélünk. Tehát azt, hogy oki terápiája legyen az endometriózisnak, feladatunknak érezzük, ezért is tartom nagyon nagy előrelépésnek azt, hogy egy kutató-fejlesztő csapat dolgozik most már ezen a témán.

2024-ben mennyi pénzt költöttek kutatás-fejlesztésre?

Még nincs vége az évnek, de rekord összeget. A pontos számot nem is tudom, hogy mondjam-e vagy ne mondjam. Annyit tudok mondani, hogy 250 millió eurónál több ez a pénz, amit most már kutatás-fejlesztésre elköltünk egy évben, ez jövőre csak nőni fog, nem is kicsit.

A legtöbb hazai innovációval foglalkozó cégnek, de különösképpen a gyógyszeriparban probléma az utánpótlás kérdése. A Richter mit tesz annak érdekében, hogy ott kopogtassanak majd az ajtón a jövő gyógyszervegyészei, és hogy egyáltalán több fiatal válassza a kémiát a továbbtanulásánál?

Én azt hiszem, hogy a vegyészek, gyógyszerészek, biológusok körében már ma is evidencia, hogy a legjobbak, akik az iparban képzelik el a pályájukat, a Richterbe jönnek, talán nem mennek külföldre annyian, hogy ne jusson nekünk is bőven. Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a sikereink és az, hogy ez láthatóvá válik a külvilág felé, az a légkör és az a közösség, ami nálunk működik, vonzó a fiatalok és a nem fiatalok számára is, egyre több a jelentkező, egyre nagyobb kvalitású pályázók adják be a jelentkezésüket a Richterbe. Az utánpótlás és a tehetségekért folyó küzdelem világjelenség, de azt hiszem, hogy a Richter brandje és vonzereje kifejezetten jónak mondható. Persze nem minden területen van Magyarországon alkalmas jelölt, nekünk az is feladatunk volt az elmúlt években, és ezután is az lesz, még nem vagyunk ezzel kész, hogy a magyarországi szervezet képes legyen külföldieket integrálni, akik aztán jól érzik magukat és a maximumot tudják nyújtani. Emellett az is egy külön tudás, és az is egy feladat nekünk, hogy hogyan tud a hazai bázis együttműködni külföldi kisebb csapatokkal, például a nemrégiben létrehozott vagy újjáépített belgiumi csapattal.

Egyetemekkel is együttműködnek annak érdekében, hogy bevonzzák a gyógyszervegyészeket?

Nem minden tehetség és nem minden „sztár” akar az iparban dolgozni. Ha mindenki az iparban akarna, akkor nem lenne nehéz, mert akkor nem kéne az egyetemekkel együttműködni egyáltalán, de mivel ez így van, van, aki tudományos pályán képzeli el a kutatást, és nem az iparban, és hagyományosan nagyon nagy koponyák vannak, különösen a pszichiátria, a neurológia, a neurobiológia területén Magyarországon. Nekünk érdekünk, hogy megtaláljuk a kapcsolatot ezekkel a kutatókkal. Nem új keletű dologról van szó. Az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé létezett ez a kapcsolat, és sokat köszönhetünk annak a tudományos hátországnak, amelyik az 1990-es, a 2000-es években a Richter számára termelte a tudást. Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy kimerülőben vannak ezek a kapcsolatok, és kellett ennek egy új lökést adni. Egyébként az egyetemek oldaláról a modellváltás adott egy új lapot, és élesztette fel azt az igényt, hogy ipari kapcsolatok érdemivé, valódivá válhassanak vagy váljanak. Mi arra vállalkoztunk, hogy azokon a területeken, ahol világszínvonalú tudás van, és ahol képesek vagyunk a globális piacra megteremteni a hozzáférést a hazai kutatóknak, megszervezzük a szakmai műhelyeknek azt a rendszerét, amely világszínvonalon képes alkotni. Minket nem érdekel a többi terület, mert nincs igazán olyan tudás nálunk sem, ami alapján el tudnánk dönteni, hogy te igen, te nem, te ezt csináld, te azt csináld. A neuropszichiátria, azon belül a neuroinflamáció, illetve a preklinikából klinikába lépés mozzanata körül kialakult most már az a szakmai hálózat, az a tudományos közösség, amely nekünk biztosítja, hogy a nálunk folyó felfedező kutatás és az azt követő fejlesztési munka olyan szellemi miliőben valósul meg, amely fenntartható. Ezt mi nem tudjuk minden tudományterületen és minden terápiás területen vállalni. Egyedül a női meddőség az a része a tudományos kutatásnak, ahol érezzük magunkban azt az erőt és azt a rálátást, és pláne mondom ezt a világpiaccal való kapcsolatot, ami miatt vállalkozhatunk arra, hogy ezen a területen is összefogjuk azokat a hazai kutatókat, akiket ez érdekel, és akik ebben akarnak világméretekben alkotni.

Hány gyógyszervegyész, hány kutató dolgozik a Richternél?

Összesen 1200-an vannak, nem vegyészek mindannyian természetesen, mert biológus legalább annyi van, orvos egyre több, a szakmáknak széles köréből járulnak hozzá a közös sikerhez. Ettől szép egyébként ez az iparág, hogy nagyon sokféle hátterű, nagyon sokféle korú, nemű, tapasztalattal, világképpel rendelkező kolléga dolgozik egy helyen.

Említette azt, hogy az is nagyon fontos, hogy a Nyugat-Európából érkező munkavállalókat, dolgozókat integrálják a cégbe, ez is egy kihívás? Mennyiben segíti a Richtert az, hogy 2024 júliusában beköltöztek az új székházba? Hangsúlyozták azt, hogy az új épületnek szimbolikus jelentősége is van. Miért?

Több szempontból is, és valóban a kérdés jogos, a külföldi kollégáink szemében is ez egy nagyon komoly ráncfelvarrás. A mostani központi irodaépületünk ugyanott, a Gyömrői úton van, csak a páros oldalon. Valóban megjelenésében és szimbolikájában is egy globális cégcsoport központjaként jelenik meg, nem annyira egy gyógyszergyártó létesítmény irodaépületének jelleget mutatja, és ez fontos üzenet a saját kollégáink, legyenek azok magyarok vagy külföldiek, illetve a partnereink szemében is, akik látják, hogy ez a cég nemcsak szavakban, vagy a saját elképzelésében nemzetközi és innovatív, hanem a megjelenésében is az. Így a kutatóépület mellett, amit szintén Zoboki Gábor tervezett, nagyon jól mutatnak a tudomány és az üzleti irányítás központjai, és valóban közvetíti azt az üzenetet mindannyiunk számára, számomra is, hogy olyan magasra kell tennünk a sztenderdeket minden nap, mint ahova azok tették, akik ezt az épületet megálmodták.

A dolgozóktól milyen visszajelzést kaptak? Tudom azt, hogy külön foglalkoztak azzal, hogy a dolgozókat integrálják, felkészítsék erre az új helyzetre, felmérjék az igényeiket, a kívánságaikat, hogy miként éreznék magukat a legoptimálisabban az új irodaépületben.

Sok volt az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy egy nyitott légtérben, egy nyitott irodában kell majd dolgozni, tele van üveggel, tele van közösségi terekkel, hogyan fogunk tudni ott majd elférni, hogyan nem zavarjuk egymást. Az én irodámnál is egy olyan megoldást választott az építész, hogy olyan, mint egy kalitka vagy egy akvárium, üvegfal választ el a közösségi terektől, mindenki látja, hogy ott vagyok, mit csinálok. Azt hiszem, hogy mindannyiunknak meg kell szokni, hogy együtt vagyunk és együtt tudunk valami értelmeset összehozni. Ennek ki kell fejeződni abban is, hogy nem vonulunk el, bezárkózva egy cellába, és ott töltjük a mindennapjainkat. Ne adj Isten, otthon is lehetnénk ugyanennyi erővel, de annak semmilyen közösségteremtő, semmilyen együttműködésre serkentő eleme nincs. Itt viszont tényleg a fények, az átláthatóság és az együttműködés érzete járja be az egész épületet. Most úgy látom, hogy a kollégák egyöntetűen energiát kaptak a költözéstől.