Egy nappal ezelőtt Bécsben a miniszterelnök az Osztrák Szabadságpárt vezetőjével és a cseh ANO alapítójával jelentette be, hogy egy új európai parlamenti frakciót óhajtanak alapítani, azóta már egy portugál politikai erő is jelezte a csatlakozási szándékát. Miért az osztrákokat és a cseheket választották, és miért Bécsben?

Reméljük, hogy lesznek még többen is. A helyszín és a szövetségválasztás szimbolikus. Közép-Európában többségben vannak azok az erők minden országban, amelyek nem elégedettek az Európai Unió jelenlegi irányával. Változást szorgalmaznak, a változás ígéretével kampányoltak az európai parlamenti választásokon is. Noha Európa-barát erőkről van szó, de birodalmimegközelítés-ellenes erőként funkcionálnak, nem szeretnének több hatáskört átadni Brüsszelnek, meg szeretnék őrizni a nemzetállami karaktereket, és nagyon fontos civilizációs kérdésekben, például a zöld átmenet vagy a migráció, a fősodortól eltérő álláspontot fogalmaznak meg. Közép-Európában vannak azok a legerősebb politikai erők, amelyek hasonlóképpen gondolkoznak. Az Osztrák Szabadságpárt megnyerte az európai parlamenti választást, nemsokára választások lesznek Ausztriában, van esély arra, hogy akár kormányzati felhatalmazást kap. Nagyon hasonló a helyzet Prágában az ANO-val, egy volt miniszterelnökről és az ő pártjáról van szó, megnyerték az európai parlamenti választásokat, és van esély arra, hogy kormányzati felhatalmazást kapnak. Magyarországon nyilván a kormánypárti Fidesz–KDNP-képviselők vesznek részt ebben a kezdeményezésben. Úgy éreztük, hogy ez egy jó kiindulópont, egy jó mag, egy jó ügy, és ehhez lehet felhívni csatlakozásra nemcsak régiós alapon, hanem ideológiai alapon azokat a pártokat, amelyek szerte az Európai Unióban hasonlóképpen gondolkodnak.

Friss EP-választáson győztes régiós pártokat kerestek elsősorban?

Régiós pártokat kerestünk, amelyek egyetértenek a patrióta Európa gondolatával, és amelyek tükrözik az ügynek a komolyságát is. Van esély arra, hogy mind kormányzati felelősséget tudjanak vállalni, illetőleg a múltban is vállaltak kormányzati felelősséget.

A sajtó folyamatosan nyomon követte a Fidesz szervező munkáját, hogy hogyan tud az Európai Parlamentben valamilyen csoportot alakítani vagy valamihez csatlakozni? Ezek párhuzamosan folytak?

Hosszú hónapok óta tart a beszélgetés. Volt egy status quo az európai jobboldali pártcsaládokon belül, nyilván az európai parlamenti választások után meg az intézményi vezetők kiválasztásának eljárása során beszélni kellett az összes partnerrel, hogy milyen status quo változás következett be, ki hogy gondol Európa jövőjéről. A Fidesz-KDNP az elmúlt években azért nem csatlakozott egyik pártcsaládhoz sem, mert azt gondolta, hogy olyat nem lehet csinálni, hogy itt egynél több jobboldali párt van, és az egyik mellé áll a másikkal szemben. Mi amellett érveltünk végig, hogy az európai parlamenti választások esélyt adnak a változásra, esélyt adnak egy nagy jobboldali frakció létrehozására. A két jobboldali csoportosulás, amiből most valami új jöhet létre, több mint 150 fő képviselőt jelent. Ez a második legnagyobb frakció is lehetne az Európai Parlamentben, de nyilván erről nem mi, a magyar képviselők vagy a magyar párt vagy a magyar kormányzati tisztviselők döntünk, hanem ez elsősorban a nagy delegációk döntése. Amikor az olaszok meg a franciák úgy döntöttek, hogy ők nem szeretnének frakcióban együttműködni, akkor éreztük azt, hogy kézbe kell venni a kezdeményezést, és nem az a feladatunk, hogy csatlakozzunk egy meglévő kezdeményezéshez, hanem építsünk valami újat. Nem adtuk föl azt a célunkat, hogy egy nap legyen majd egy egységes jobboldali blokk, mi a következő hónapokban, években is ezen fogunk dolgozni, de össze kell gyűjteni azokat, akik egyrészt nem értenek egyet azzal az intézményi átmenettel, ami zajlik, ellenzik a Néppártnak ezt a politikai árulását, amit elkövetett a június 9-i választásokat követően, és hosszú távon pedig a nemzetek Európájában, egy hazafias alapú Európa-politikában hisznek. Mindezt szerintem közép-európai megközelítésből lehet csak és igazán jól megszervezni.

A miniszterelnök azt mondta, hogy hasítani fog. Ez azt jelenti, hogy gravitációs pont akarnak lenni, és akik így gondolkodnak, akár üljenek most más európai parlamenti frakcióban, azok előtt nyitva áll az ajtó?

Pontosan, nekünk ez a célunk.

Kikre számítanak elsősorban? A sajtó már megkérdezte az AfD-t, a Liga már korábban nyilatkozott, még amikor ez a formáció meg sem volt. Ők például beleszámítanak?

Én arra számítok, hogy a következő napokban, ugye igazából július 4. az egyik határidő, amire a frakciónak meg kell alakulnia, és aztán július 8. az a következő határidő, amikor kiderül, hogy pontosan hány fővel alakul meg a frakció. Utána elindul a parlamenti ülésszak, ami alatt természetesen a frakcióváltás vagy akár a független képviselők frakcióhoz való csatlakozása is lehetséges. Ez az a három időpont, amikor fogjuk látni, hogy kik azok, akiket érdekel ez az új formáció és kik azok, akik egyetértenek vele, kik azok, akik csatlakoznak. Én azt látom, hogy nagyjából minden második európai uniós országból, tíz fölötti európai uniós országból lesznek csatlakozók. Természetesen ezek most még mind találgatások, nekem nem tisztem megerősíteni, sem cáfolni egyik találgatást sem. Várjuk sorban ezeket a bejelentéseket, napi szinten várhatóak.

A portugál Elég című párttal most úgy számolhatjuk, hogy négy ország megvan és a 23 fő már adott, tehát még három ország kell és kész?

Mi arra számolunk, hogy semmilyen frakcióalakítással kapcsolatos problémánk nem lesz. Amikor a július 4-i határidő letelik, addigra bőven túl leszünk a frakcióalakításhoz szükséges létszámminimumon és országminimumon is.

Arra van-e valamilyen szabály, hogy egyesével várják a képviselőket vagy többesével? Probléma az, ha egyszer csak bejelentkezik egy 15 fős képviselőcsoport, hogy a belső erőviszonyokat ez megváltoztatja, vagy minél több, annál jobb?

Így is, úgy is várjuk a képviselőket. Ez egy nyílt felhívás, mindenki a saját politikai helyzetéből kiindulva tudja eldönteni azt, hogy milyen módon kezdeményezi a felvételit. Hasonló tagfelvételek zajlanak más uniós frakciók esetében is. Nyilván az alapítóknak, illetőleg a nagy csatlakozó tömbök vezetőinek a döntésének a függvénye az, hogy ki az, aki csatlakozhat ehhez a frakcióhoz. Szabadon lehet a csatlakozási kérelmet benyújtani, de hogy ezt a csatlakozási kérelmet elfogadja-e a frakciószövetség, az pedig a frakcióban lévők szabad döntésének függvénye.

Van-e valamilyen csatlakozási kritérium, vagy elég az, ha a patrióta kiáltványt elfogadják és azt mondják, hogy egyetértünk?

Ez egy jó kiindulópont. A nemzeti konzervatív alapú pártszerveződés mindig más, mint a liberális alapú pártszerveződés. A liberális alapú pártszerveződésben mindig mindennel egyet kell érteni, mindig mindenben ugyanazt kell gondolni, mint a liberális mainstream, az NGO-k, a médiafelületek, a politikai csoportosulások. Érdemes erről megkérdezni például Andrej Babis pártját, amely egy európai liberális pártcsaládból érkezik. Érdemes megkérdezni szlovák barátainkat, akik éppen küzdenek az európai szocialisták frakciójával. Vannak tapasztalatai másoknak, a liberális alapú pártszerveződés, az bizony százszázalékos azonosulást vár. A nemzeti konzervatív alapú pártszerveződés abból indul ki, hogy eltérő országokból jönnek a csoportosulások, eltérő történelmi adottságaik vannak, eltérő geopolitikai sajátosságaik vannak, és éppen ezért bizonyos kérdésekben eltérő érdekeik is lehetnek. Ezen nem megsértődni kell, hanem ezt tiszteletben kell tartani és meg kell próbálni azokat a pontokat azonosítani, ahol az eltérő megközelítések ellenére lehetséges az együttműködés. Mi azt gondoljuk, hogy ez a patrióta Európáért manifesztum megfelelő alapot biztosít, kellően tág is, hogy aki szeretne, az magára nézve el tudja fogadni az abban foglaltakat, de kellő mozgásteret is biztosít. Sőt, nekünk az is a célunk, hogy a következő időszakban a jobboldalon meglévő más formációkkal, például az európai konzervatívok formációjával stratégiai, szoros együttműködés alakuljon ki.

Forró alapkérdésekben is lehetnek véleménykülönbségek, például a háború vagy béke, Ukrajna támogatása vagy nem támogatása vagy akár a genderkérdésekben? Vagy ezek olyan sarokpontok, amiben muszáj lesz egyetérteni mindenkinek?

Jelen pillanatban azt látom, hogy a Patrióták Európáért pártcsaládba való csatlakozás fontolgatók között nincs vita stratégiai értelemben, mondjuk, az orosz–ukrán háború kérdésében. Mindenki a béke pártján van, és azt gondolja, hogy Európának nem érdeke ennek a háborúnak a folytatása, és bevallom őszintén, azt sem érzem egy életszerű példának, hogy, mondjuk, egy genderideológiával azonosuló párt felvételét kéri a Patrióták Európáért pártcsaládban. Nyilván meg kell vizsgálni, de ezek inkább elméleti kérdések. Ez nem atomfizika, hanem politika, mindenki látja, hogyan alakultak az európai parlamenti választások, mindenki látja, hogy milyen politikai földrengés indult el Belgiumban, Franciaországban és ki tudja még, hogy milyen politikai földrengés indul el Berlinben és a többi országban, mindenki látja, hogy az európai választópolgárok miért szavaztak a változásra. Minden országban ugyanazokkal a politikákkal nem értenek egyet. Ezek a nemzeti konzervatív erők vagy patrióta hazafias erők mind hasonlóképpen látják az Európai Unióban lezajlott változásokat. Az Európai Bizottságnak egy jó értelemben vett bürokratikus szervezetből történő átalakulása egy ideológiailag motivált szervezetté, vagy például az Európai Parlament hatáskörének megerősödése és megerősítése mellett egy szükségtelen átpolitizálódása következett be az európai integrációnak. Ezek azok a nagy alapstratégiai megközelítések, amelyekben szerintem nagyjából egészében mindenki hasonlóképpen gondolkodik és mindenki hasonlóképpen fog gondolkodni, aki ebben a frakcióban találja meg a politikai otthonát.

Látja, hogy kik azok, akik most már fontolgatják, hogy beszállnak?

Igen, ezeket látjuk, de nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy bármit mondjunk ezzel kapcsolatban, hiszen ez nem a mi döntésünk, hanem az adott pártnak a döntése, ezért az adott párt vezetése tud arról dönteni, hogy bejelenti-e a csatlakozását, egyáltalán, milyen fórum jóváhagyását kéri, és hogy mikor teszi ezt meg.

De ha jól értem, akkor több idő van, tehát ezt nem kell csütörtökre megcsinálni.

Így van, nem kell. Csütörtökre csak a frakcióalakításhoz szükséges minimumlétszámot és a minimális országszámot kell megugrani mint kritérium, és utána folyamatosan nyitva áll a csatlakozási időszak.

Ez egy patrióta internacionálé lesz, vagy egy technikai szövetség az európai parlamenti érdekérvényesítéshez?

Ez egy nagyon jó kérdés. Kicsit azt érzem, hogy lovaglunk a szavakon.

Ezek létező fogalmak, van szocialista internacionálé, korábban volt kommunista internacionálé, ezek működő szervezetek voltak.

Én azt gondolom, hogy a jobboldalon nem lehet internacionálét csinálni. Ha az internacionálét nemcsak egy elnevezésnek tekintjük, hanem egy működési módnak is, akkor erre antropológiailag a jobboldali pártok alkalmatlanok. Ez egy kezdeményezés a nemzeti erők nemzetközi szerveződésének intézményesítésére. Nyilván Magyarországon a konzervatív jobboldali kormány meg a körülötte lévő szellemi holdudvar hosszú évek óta dolgozik ezen, rengeteg olyan rendezvény, konferencia, intellektuális kezdeményezés, szervezet van, ami ezt a nemzeti erők közötti nemzetközi együttműködést kívánja erősíteni. Ez szerintem fontos, mert olyan világban élünk, ahol az ember nem lehet egyedül, mert ha egyedül van, akkor az nem szuverén, hanem magányos, tehát szükség van partnerekre, szükség van szövetségesekre, de olyan szövetségesekre van szükség, akik nem kérdőjelezik meg a másik szuverenitását, nem kérdőjelezik meg a másik önállóságát, cselekvési szabadságát. Általában a liberális oldalon ez az, ami nem szokott működni. Mi szeretnénk egy új metódust és egy új megközelítést alkalmazni, de másrészt az is igaz, hogy a nemzeti erők egészen eddig, akár az európai politikai palettán rendkívül fragmentáltan vettek részt, a hangjuk rendkívül halkan volt hallható, nem rendelkeztek azokkal az intézményekkel, a támogató kutatóintézetekkel, médiafelületekkel, kommentátorokkal, ami ahhoz szükséges ebben a modern, mediatizált és globális vagy európai térben zajló politikához, hogy az ember a saját nemzete ügyének képviseletét hatékony módon el tudja végezni. Ehhez szerintem döntő fontosságú lehet ez az új frakció. Ez egy szintlépés és egy erőforrás-megtöbbszöröződést jelent ezen az oldalon.

Ha dolgoznak az atlanti lábon, akkor ez azt is jelenti, hogy a Patrioták Európáért szövetséghez akár Donald Trump is csatlakozhat, ha jónak látja?

Nem, ez egy európai kezdeményezés, de egyébként a magyar konzervatív erők meg az európai szuverenista erők is keresik az együttműködést a republikánus oldallal, Donald Trump volt elnök és mostani elnökjelölt körüli csapatokkal, és készülnek arra az időszakra, ha az amerikai választópolgárok úgy döntenek, hogy újra Donald Trumpot bízzák meg az elnöki tisztségnek az ellátásával, akkor az Európa és az Amerika közötti együttműködésre szükség van. Jelen pillanatban a liberális pártok között zökkenőmentesen zajlik, mi nem értünk ezzel egyet, de tény, ami tény, ez zökkenőmentesen zajlik, hiszen ha megnézzük, hogy Brüsszelben milyen politikák kristályosodnak ki, akkor azt látjuk, hogy ezek követő üzemmódban vannak az amerikai liberális adminisztráció politikájához képest. Amit Washingtonban kifőznek, az másnap Brüsszelben innovációként van előadva, függetlenül attól, hogy ez Európának érdeke-e. Szerintem szükség van Európa és Amerika közötti együttműködésre akkor is, ha konzervatív elnöki adminisztráció van az USA-ban és akkor is, ha ezek a jobboldali patrióta erők megerősödnek az európai intézményrendszeren belül, más logika alapján kell ezt az együttműködést fölépíteni. Ez nem jön magától, tehát ezt tudatosan erősítenünk kell.

A hasítás számszerűsíthető? Ha, mondjuk, a második legnagyobb frakció lesz, az a hasítás, vagy ha az első, az a hasítás, vagy már a harmadik is hasításnak számít?

Meglátjuk, szerintem az, hogy valami a semmiből pár hét alatt az Európai Parlament egy meghatározó és megkerülhetetlen szereplőjévé válik, az már önmagában hasítás.

Tehát a megkerülhetetlenség a fontos?

Szerintem a megkerülhetetlenség fontos, ami nem egy numerikus kérdés, hanem egy politikai teljesítmény függvénye. Én szeretném látni, hogy olyan politikai teljesítményt nyújt ez a frakció, amilyen politikai teljesítményt korábban ettől a jobboldali blokktól nem láttunk Európa képzeletbeli fővárosában, Brüsszelben, de én azt nem tartom kizártnak, hogy rövid távon akár dobogós is tud lenni ez a frakció az európai palettán. Ahhoz, hogy a második helyre följöjjön, egybe kell számítani az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójával. Egy olyan szövetséget lehetne kialakítani, ami hosszú távú, és erre a parlamenti ciklusra alkalmasnak mutatkozik. Mi, magyarok nem adjuk föl azon tervünket, hogy hosszú távon szeretnénk majd egy nagy jobboldali pártcsaládot, mert szerintünk a mostani intézményi osztozkodás is azt mutatja, ha nem tudnak az európai pártok egységet és erőt felmutatni, akkor politikai árulás következik be a centrista oldalon. A Néppárt átmegy a baloldalhoz, a liberálisokhoz és a szocialistákhoz, és akkor amellett, hogy a kampányban mindenki a változásról beszélt, hogy az elmúlt öt év bukott politikáját abba kell hagyni és valami újat kell csinálni, mi következik belőle, hogy akkor legyen ugyanaz a bizottság elnöke, aki az elmúlt öt év politikájáért felelős volt. Ha nem működnek együtt a jobboldali politikai erők és nem tudnak erőt felmutatni, akkor ilyen problémák fognak jelentkezni a továbbiakban is. A magyar álláspont e tekintetben változatlan.

Ideális eset az lenne, ha Giorgia Meloni, Marine Le Pen és a patrióták szövetsége, az egy irányba menne?

Ez a hosszú távú cél továbbra is.

A mostani számokat nézve ebben a szövetségben a Fidesz a vezető erő a mandátumszámot tekintve, meg a politikai tapasztalatot tekintve is alighanem. Ez így fog maradni, Orbán Viktor mondja meg a patrióták szövetségében, hogy merre van az előre?

Én azt remélem, hogy nem, de természetesen abban is reménykedünk, hogy a Fidesz–KDNP megkerülhetetlen szereplője lesz ennek a szövetségnek. Ez adott, hiszen az alapítók egyike vagyunk, de azt reméljük, hogy lesznek még olyan jelentős, egyrészt aktuális kormányzati tapasztalattal, múltbeli kormányzati tapasztalattal és jövőbeli kormányzati tapasztalattal rendelkező csatlakozók, illetőleg lesznek még nagyszámú delegációk, amelyek komolyan hozzá tudnak járulni mind a napi szintű politikai irányításához a frakciónak, mind a stratégia meg a vízió meghatározásához. Mi az elmúlt két évben függetlenként rengeteg szabad vegyértékkel rendelkezve vettünk részt az európai politikában, pont azért adtuk föl ezt a függetlenségünket, mert azt gondoljuk, hogy ezáltal máshonnan is tudunk erőforrást gyűjteni és másokkal egy strukturáltabb együttműködést kialakítva tudjuk meghatározni az európai politikát. Én azt remélem, hogy nem mi leszünk az egyetlenek, akik fújják ebben az együttműködésben a passzátszelet, de mint alapító a Fidesz–KDNP biztos, hogy megkerülhetetlen szereplője lesz az együttműködésnek.

A szövetségnek lesz operatív szervezete, székháza, elnöksége, titkársága, szakértői?

Természetesen. Az Európai Parlament vonatkozó szabályai meghatározzák, hogy milyen szervezetek tartoznak egy ilyen európai parlamenti képviselőcsoporthoz, pontosan ugyanúgy, ahogy, mondjuk, a magyar parlament esetében van. Ezek a testületek, szervezetek, támogató csoportosulások is a frakció megalakulása után, annak függvényében állnak föl.

És a Patrióták Szövetségének mint olyannak? Ezt azért kérdezem, mert még a Visegrádi Négyeket is azzal bírálták sokan, hogy nincs egy titkárság, amit föl lehetne hívni, hogy most hogy is vannak a Visegrádi Négyek dolgai. A Patrióták Európáért Szövetségnek lesz ilyen?

Lesz.

Budapesten lesz?

Nem, Brüsszelben.

Miért nem Bécsben? Miért nem Budapesten? Miért nem Prágában?

Kiváló ötlet, jó, hogy mondja. Valójában ott kerülgetjük a forró kását, hogy mindenki érzi, hogy ez az első lépés. Itt valójában nem is egy európai párt jött létre, hanem egy európai parlamenti képviselőcsoport jöhet létre július 4-én. Ez egy más minőségű kezdeményezés. Nekünk hosszú távon az az elképzelésünk, ha valamit csinálunk, akkor azt érdemes komolyan csinálni. Ez nemcsak arról szól, hogy az Európai Parlament meghatározza, ha kellő számú képviselő összegyűlik és ők egy frakció megalakításáról döntenek, akkor ők kapnak erőforrásokat, és akkor ők a napi szintű európai parlamenti munkát meg tudják szervezni ezen intézményi bázison, hanem egy olyan intézményi hálózatot kell létrehozni, adott esetben egy európai politikai pártot kell létrehozni, mert a képviselőcsoport ugyan létrejön, de az európai párt még nem jön létre, amelyik intézményi alapjául szolgálhat ennek a patrióta mozgalomnak, amely erősödik szerte Európában. És ez nemcsak az Európai Unió területére igaz. Az Európai Néppártnak meg az európai szocialistáknak is számos olyan tagpártja van, amelyek nem európai uniós országokból jönnek. Ehhez kapcsolódnak kutatóintézetek, think tankek, konferenciák, alapítványok, tehát ezt a pártstruktúrát szerintem hosszú távon érdemes megfontolni, hogy létrehozzuk. De az ezzel kapcsolatos döntések csak akkor tudnak megszületni, ha a képviselőcsoport létrejön, az irányítótestületek létrejönnek, a pártelnökök testülete meghozza a stratégiai irányokkal kapcsolatos döntéseket, és azután tud a háttérmunka erre rácsatlakozni. A következő években ez egy nagyon intenzív, az európai pártökoszisztémát alapjaiban átrendező együttműködésnek a kezdete.

Úgy kell elképzelni egy európai pártot, hogy a Patrióták Európáért szövetség sok országban bejegyződik, és akkor ez az Európai Unió országaiban lesz egy ilyen európai párt?

Páneurópai pártoknak hívják ezt, de itt még nem tartunk. Hosszú távon, ha ebbe a képviselőcsoportba belépő pártok komolyan gondolják ezt a mozgalmat és az európai politika megújítását, akkor ezek a lépések, amelyekről most mind-mind távlati cél beszéltünk, elkerülhetetlenek. Én annak örülnék, ha a magyar delegáció minden ezzel kapcsolatos beszélgetésben azt képviselné, hogy az első lépéseket megtettük, de ezen az úton tovább kell haladni. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire jutunk. Az európai pártpolitika olyan műfaj, amiben egyedül nem tudsz elég okos lenni, ott mindig kell szövetségeseket találni, akikkel együttműködve lehet lépni.

Említette, hogy mediatizált világban élünk. Hogy értékelik a sajtóreakciókat? Az első ránézésre azt lehet látni, hogy már mára megkérdeztek fontos európai pártokat, hogy mit lépnek arra, hogy Orbán Viktor pártszövetséget csinál.

Ez egy fontos ügy az európai nyilvánosságban. Az egész összekapcsolódik azzal a döntéssel, ami az Európai Tanács-ülésen született meg múlt hét csütörtökén, amikor annak ellenére, hogy a jobboldali erők, amelyek megerősödtek az európai parlamenti választáson, 27 uniós tagállamból 20 tagállamban magukat jobboldalinak valló politikai erők győzedelmeskedtek, az egy nagyon-nagyon jelentős szám, és az Európai Néppárt kizárta a jobboldali erőkkel való együttműködést, kirekesztette a többi jobboldali erőt a pártegyeztetésekből, és az egyébként a választásokon összeurópai szinten elbukó és visszaszoruló szocialistákkal és liberálisokkal kötöttek paktumot Ursula von der Leyen bukott bizottsági elnök asszony támogatására. Még majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok, ez egy hosszútávfutás, az Európai Parlamentben kellő számú támogatást a bizottsági jelölt asszonynak meg kell szereznie, de ez egy olyan földrengésszerű változást indított el az európai politikában, amelyre most mindenki reagál. Megnézzük Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, mindenhol az a kérdés, hogy akkor most a pártok hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Támogatják-e az elmúlt öt év politikáját, amit nyilván megjelenít az Európai Bizottság újra jelöltté váló elnök asszonya, vagy ellenzik azt? És Magyarországon is azt érdemes minden politikai erőtől, a Tisza Párttól, a baloldali pártszövetségtől, illetőleg a szélsőjobboldali politikai erőtől is megkérdezni, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az európai fejleményhez. Ebben mindenkinek színt kell vallania, és ez vagy fekete, vagy fehér. És ez olyan földrengésszerű átalakulást okozott, hogy az erre adott reakciók még egy ilyen pártépítési hullámot is elindítottak, és azok az erők, amelyek egészen eddig fragmentált módon a saját nemzeti ügyeikkel voltak elfoglalva, azt mondták, hogy ez a brüsszeli politizálás egyszerűen nem fogadható el, ilyet nem lehet csinálni, ilyet az európai választópolgárokkal nem lehet megcsinálni. Ennek szerintem hosszú távú következményei lesznek, és a következő hetekben is ennek a múlt csütörtöki döntésnek a hullámait fogjuk érzékelni.

A patrióták számára az a döntés, hogy az európai paktum megköttetett, merthogy erejük megvolt hozzá, paktumkötési képességük is megvolt hozzá, hasznos vagy nem hasznos? Az ebből adódó felháborodás, például Giorgia Melonié, hasznos vagy nem hasznos?

Lehetne politikai haszon szempontjából is nézni ezt a kérdést, csak az a baj, hogy a bőrünkre megy a játék. Az a probléma ezzel, hogy az elhibázott politikát minden nap minden európai országban megérzik a választópolgárok. Azért ilyenek az energiaárak, azért ilyen az infláció, mert az Európai Bizottság szankciókon keresztül gondolta hasznosnak harcolni az oroszok ellen az orosz–ukrán háborúban. Azért jönnek még mindig illegális bevándorlók ezrei szerte az európai kontinens szélső peremein, mert azt hazudták a választópolgároknak, hogy az a migrációs paktum, ami megköttetett, majd meg fogja oldani a kérdéseket. Azért van az európai autóipar soha nem látott mértékben rossz állapotban, azért nem látják a jövőt, azért az európai ipari szereplők bizonytalanok és fontolgatják a termelés Európán kívülre helyezését, amivel európai munkahelyek szűnnek meg, mert az Európai Bizottság az elmúlt öt évben a zöld átmenetet úgy menedzselte, ahogy menedzselte. Ezek rossz politikai döntések. Nyilván a francia választópolgárok felháborodása azért van, mert az általuk korábban megválasztott vezetők hazai szinten és európai szinten olyan politikát képviseltek ezekben a stratégiai kérdésekben, hogy hosszú generációra ellehetetleníti az életlehetőségeiket. Én annak örülnék, ha a patrióta erők nem kapnának ilyen politikai lehetőséget ezen keresztül, mert akkor ez azt jelenti, hogy ezek a rossz döntések nem születtek volna meg.

Most az a patrióta erők célja, hogy Ursula von der Leyen újraválasztását megakadályozzák?

Nem, az európai politika megváltoztatása a célunk. Nyilván nagy valószínűséggel mindenki, aki a patrióták frakciójához csatlakozik, nem fogja támogatni az Európai Parlamentben Ursula von der Leyen újabb mandátumát, hogy ez kellő számú szavazat-e ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni az ő bizottsági elnökké választását, ezt most jelen pillanatban nem tudjuk. De ez nem egy rövid távú projekt, ez egy hosszú távú projekt, ez az európai politizálás megváltoztatásáról szól, amiben el van játszva az, hogy ez egy népképviseleti alapon szerveződő politika, és aztán mégis az elitek olyan döntéseket hoznak, amelyekkel az európai választópolgárok többsége nem ért egyet. Ez az a mókuskerék, amiben benne vagyunk, és ezt a mókuskereket kell megtörni. Ez csak egy nemzetközi együttműködéssel törhető meg, önmagában még akár egy Magyarország méretű ország, de akár egy Franciaország méretű ország sem tud ellentartani ennek az erőnek. Ez a következő évtized. A Patrioták Európája a következő évtizedek programja.

Az Európai Parlament ülése a héten már megkezdődik. Mik a rövid távú feladataik a mókuskerék feltörésére? Tehát egyszerre fognak szavazni, ütemezetten, koordináltan, ugyanazokban a kérdésekben, hogy akadályozzák, hogy homok legyenek a gépezetben? A következő választás nagyon messze van még.

Igen, de a választások között a nemzeti parlamentekben a napi kormányzati munka zajlik, az Európai Parlamentben meg a napi politikai munka, tehát minden nap születik az Európai Parlamentben olyan állásfoglalás, olyan határozat, olyan jogszabálytervezet, amelyik szerintünk ellene megy az európai választópolgárok többsége érdekének. Külpolitikában egy határozat az orosz-ukrán háborúban való állásfoglalás, miközben az európai választópolgárok többsége békepárti. Valamelyik baloldali képviselő támogatására átmegy egy olyan javaslat, amelyik lábon lövi az európai ipart. Valaki arról tesz le egy jelentést az asztalra, hogy az illegális bevándorlás miképpen járul hozzá a munkaerőpiaci problémáink megoldásához. Ezek a kérdések napi szinten felmerülnek. Mi ezzel szemben tudunk alternatívát meghatározni, szerintünk Európa más is lehetne, szerintünk az európai politika más is lehetne, de az ezzel szembeni fellépés a napi szintű politikai feladata lesz azoknak a frakciótagoknak, akiket az európai választópolgárok megválasztanak.

Az Európai Parlamentben kell vitézkedni vagy a patrióta szövetség állam- és kormányfői ezenkívül is meg fognak fogalmazni közös állásponto?

Is-is. Én úgy számolok, hogy hosszú távon egy ilyen szövetség akkor tud döntő hatást gyakorolni az európai politikára, ha a parlamenten kívül, mondjuk, a Tanácsban való együttműködést is meg tudja szervezni. Nemcsak az Európai Tanácsról beszélek, ahol állam- és kormányfők vannak, hanem az összes tanácsi formációról miniszteri szinten. Egy európai pártszövetség erejét az is meghatározza, hogy ezekben a tanácsi formációkban hogyan tud együttműködni. Én azt remélem, hogy egy olyan képviselőcsoport fog létrejönni, amelynek tagjai között az év végére öt-hat országból lesznek kormányzati pozíciót, ezáltal tanácsi pozíciókat is betöltő képviselők. Ez egy nagyon nagy lehetőség, mert azt jelenti, hogy nemcsak egy intézményben, hanem az Európai Unió többi intézményében is lehet koordináltan fellépni és lehet az együttműködést erősíteni. Én szeretném, ha ez a dimenziója is ennek a patrióta együttműködésnek egyre erősödne. Most zajlanak a francia választások, előttünk van az osztrák és a cseh választás még az idei évben.

Július 1-jétől Magyarország adja az unió soros elnökségét. Bizottsági portfóliókról van már szó ilyenkor Magyarország számára?

Ez két külön történet.

Mégis jó lenne hallani egy nevet meg egy portfóliót.

Ez valójában két külön történet. Jelen pillanatban ez egy formális időszak, technikai szinten Magyarország kezeli ezt az időszakot, amikor a tagállamoknak jelölniük kell európai biztosokat a következő időszakra. Ezt a döntést még Magyarország nem hozta meg, majd miniszterelnök úr és a kormány meghozza az erre vonatkozó döntését. Egy dolog biztos, és ha a miniszterelnök úrnak szombaton a Magyar Nemzetben megjelent cikkét elolvassa valaki, akkor ott is van egy utalás arra, hogy a bővítés nagyon nehéz ügy volt az elmúlt öt évben, mert az orosz–ukrán háború óta egyszerűen csak geopolitikai okokból, valódi felkészültség nélkül mindenki Ukrajna csatlakozását próbálja előre tuszkolni, miközben ott vannak a Nyugat-Balkán országai, amelyek sokkal előrébb tartanak, sokkal régebb óta várnak, sokkal felkészültebbek, sokkal stabilabbak, mint Ukrajna, és az ő területükön nem következett volna be az elmúlt ötéves időszakban a bővítés ügyében előrelépés, hogyha nem magyar uniós biztos lett volna, tehát ő kiváló munkát végzett. Ez egy indok a folytatásra.

Jó lenne, ha Várhelyi Olivér tudná folytatni?

Majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok, de egy indok, az elmúlt öt év teljesítménye, az emellett szól.

Az átmeneti időszakban elnökölni, ez lehetőség vagy ez egy tiszta menedzser munka?

Én lehetőségnek látom és egyrészt kötelezettségnek is látom. Természetesen van egy ilyen átmeneti időszak, ami mindig nagyon szenzitív és zajlik egyfajta osztozkodás, amiről beszéltünk a pozíciók kapcsán, de valójában ezen túlmenően van több mint száz dosszié, ezek mind jogalkotási kezdeményezések, és van esély arra, hogy a magyar elnökség ideje alatt lezárásra vagy lezárás közeli állapotba kerüljünk. Emellett szerintem olyan stratégiai kihívások is állnak az Európai Unió előtt, amire muszáj válaszokat adni, és ezeket a válaszokat nem technikai szinten kell megadni, hanem politikai szinten kell megadni. Az elmúlt öt évben rengeteg olyan időszak volt, amikor mindenre, ami ideológiailag fontos volt, ami a geopolitikai megfontolások miatt fontos volt, mindig jutott idő, de az Európa jövőjével kapcsolatos stratégiai kérdésekre nem. Európai versenyképesség, európai védelmi ipar, a bővítés ügye, demográfiai kihívások, kohéziós politika jövője. Ezek mind olyan ügyek, amelyekben szerintünk nem lehetetlen közös platformra hozni mind a 27 tagállamot. Magyarország képes is olyan diplomáciai munkát végezni, hogy megtalálja a közös platformot, mi már ezt egyszer csináltuk, és mi pontosan tudjuk, milyen az, amikor valakit politikai vagy ideológiai okokból megpróbálnak elhallgattatni. Szerintem egy jó megközelítéssel működő elnökség tudunk lenni, és ezekben a kérdésekben Európának valamit le kell tenni az asztalra. Én nem abban mérem és szerintem senkinek nem abban kell mérnie az uniós elnökség sikerét, hogy ez az intézményi átmenet menedzsmentje hogyan történik. Nyilván minél zökkenőmentesebben, minél flottabbul, annál jobb, de ez nem rajtunk múlik, hanem a többi tagállamon, úgyis lesznek politikai turbulenciák, soha nem volt ebben a tekintetben megosztottabb Európa, mint most. Az a kérdés, hogy ebben az átmeneti időszakban van-e arra nyitottság, hogy arról beszéljünk, hogy hogyan tesszük újra naggyá Európát, hogyan állítjuk fel a padlóról a térdre esett európai gazdaságot, mit tudunk kínálni az európai farmereknek, a védelempolitika területén mi csinálunk, és a többi. Mi azt reméljük, hogy az elnökségi időszakot arra tudjuk használni, hogy ráirányítjuk a figyelmet ezekre a stratégiai területekre, amelyek ténylegesen meghatározzák Európa jövőjét, és amire elvárás is van az európai választópolgárok részéről, hogy mi lenne, ha a brüsszeli buborékban végre nem a Pride haváról beszélnének meg nem az orosz–ukrán háborúban a további fegyverszállítások koordinációja lenne a téma, hanem arról beszélnénk, ami a mindennapjainkat meghatározza és a túlélésünk meg a megerősödésünk szempontjából kulcsfontosságú.

A féléves soros elnökség végére Magyarország letesz egy versenyképességi, egy demográfiai meg egy élhetőségi paktumtervezetet, amit mi dolgozunk ki és utána azt el lehet kezdeni vitatni és talán, ha jól megy, akkor öt év múlva lesz belőle valami?

Ennél azért bonyolultabb a dolog abban az értelemben, hogy az egyes klaszterek vagy prioritási tengelyek mentén máshogy állunk. Például a versenyképességi paktumnak van egy előtörténete. Van egy német–francia kezdeményezés, van egy jelentés, amit az előző időszakokban meghatároztak. Szerintem arra van esély, hogy egy paktumot, egy új versenyképességi megállapodást a magyar elnökség ideje alatt fogadjanak el az európai uniós állam- és kormányfők. A védelem és a biztonságpolitika meg a hadiipar tekintetében nem nagyívű paktumok elfogadására van szükség, hanem azoknak a szabályoknak a megalkotására, amelyek előnyben részesítik, támogatják az európai védelmi ipar megerősödését. A kohéziós politika tekintetében pedig benne vagyunk egy hétéves pénzügyi időszakban, és ha a hétéves pénzügyi időszak 2027-ben lejár, akkor a következő hétéves időszakban hogyan nézzen ki a kohéziós politika. Nekünk kell a hólabdát először elgurítani, de ezt valakinek meg kell csinálnia, hogy meghatározzuk azokat az elveket, amelyek mentén majd a következő három-négy-öt éves időszakban az Európai Unió a maga döntéshozatali logikájával ezt a következő időszakra vonatkozó tervezést el tudja végezni.