„Ha még egy lombkoronasétányt meglátok a pályázatokban, tettlegesség lesz!” – fogalmazott a Telexnek Budapest főtájépítésze azzal kapcsolatban, hogy mi a véleménye a manapság a hazai erdőkben elszaporodó építményekről.

Mint mondta, valahogy bekerült a tájépítészeti eszközkészletbe, szinte kötelező elem lett egy modern közpark terveiben, pedig nem kellene teleszórni velük a parkokat. Bardóczi Sándor szerint a Normafára tervezett lombkoronasétány sem lesz a legjobb példa, bár „ott sikerült lenyesegetni a vadhajtásokat”, hogy például öreg tölgyfák törzsei között vezessék el az ösvényt.

Azt is sérelmezte, hogy már nincs minőség-ellenőrzés, mert 2008-ban a kormány kivette a tájépítészeti közparki tervezést az építési engedélyeztetés alól. „Ma egy közparki létesítményt saját szakállra meg lehet tervezni, akár egy polgármester Móricka-rajza alapján is” – tette hozzá.

Az elhíresült nyírmártonfalvi lombkoronasétánnyal kapcsolatban azt mondta, ott már a látszatra sem adtak. Egy nyárfaültetvény mellé építették a szerkezetet, ahol természetnek nyoma sincs, nincs turisztikai érték, nincs mit megmutatni, ezért nehéz ezt máshogy értelmezni, minthogy kellett a pénz – közölte a főtájépítész.

Bardóczi Sándor szerint a lombkoronasétányokkal két alapvető baj van:

• Az egyik, hogy az építkezés közben komoly beavatkozás történik: fákat kell kivágni vagy gyökér védőzónája sérülhet, ráadásul az építkezéssel járó egyéb mozgások is károsak lehetnek.
• A másik, hogy a megépült szerkezeten a látogatók használat közben olyan területet zavarnak, amit addig nem tudtak. Ahova például eddig el tudtak menekülni a madarak, de később már nem tudnak elbújni, ezért inkább befejezik a költést és elköltöznek.

A főtájépítész legfeljebb gyűjteményes kertekben, arborétumokban tartja elfogadhatónak a lombkoronasétányokat, lásd Pannonhalma. Egy erdőterületen, természetvédelmi területen több a kára egy ilyen turisztikai látványosságnak, mint a haszna – emelte ki.