Igaz az, hogy haladékot kapott Magyarország az uniós forrásokra szóló tárgyalások feltételeinek teljesítésére decemberig?

Hivatalosan a döntés csütörtökön születik meg, egyelőre sajtóhírek állnak rendelkezésre, ezeket mi pozitívumként értékeljük, ugyanis ezek valójában azt jelentik, hogy tartjuk az eredeti menetrendet. Szeptemberben az Európai Bizottság kommunikált egy több hónapig tartó menetrendet szeptembertől novemberig tartó időszakra, amely alatt a nyári időszakban kitárgyalt, úgynevezett 17 pontos vállalás teljesítését kell felmutatnia Magyarországnak, és akkor a bizottság az úgynevezett kondicionalitási eljárás lezárására tenne javaslatot. Ez az a menetrend, amelyben különböző technikai szakaszok vannak, és elvileg ez a hosszabbítás az egyik technikai mérföldkövet jelentené. Ha ezt a javaslatot tenné a bizottság és ezt a döntést hozná a tanács, akkor Magyarország ezt üdvözölné és megelégedéssel nyugtázná, hogy eszerint mindkét fél úgy látja, hogy a munkák a tárgyalásokon meghatározott menetrend szerint zajlanak.

Ha meghatározott menetrend szerint zajlanak, akkor ez a hosszabbítás eleve be volt tervezve a meghatározott menetrendbe?

Így van.

A vállalásokban vannak olyan elemek, intézményi kérdések, amelyek egy törvénnyel létrehozhatók, de vannak olyanok is, amelyek egy időszakra vonatkoznak, például az egyfordulós, egyszereplős közbeszerzések arányának meghatározása. Ezeket menet közben fogják nézni, vagy ha erről is szabály születik, akkor az egy elfogadott, a megállapodás teljesítését jelentő aktus lesz?

A legtöbb vállalás szabályalkotással teljesíthető. A szabályalkotás azonban nem zárja le a folyamatot, hiszen például az úgynevezett Integritási Hatóság, amely az uniós források szabályszerű elköltését vizsgáló újabb hatóság, létrejött ugyan a jogszabályokkal, a működése megkezdésének a jogszabályi keretei adottak, de a 17 pontos megállapodás része az is, hogy a feltöltést, a hatóság elnökének meghatározását hogyan kell elvégezni, sőt az is része, hogy például az Alkotmánybíróságon egyes elfogadott törvények előzetes normakontrolljának le kell záródnia. Ezek mind jogalkotáson kívüli eszközök, ezért a magyar parlament a jogalkotási feladat legfontosabb és legnagyobb részét elvégezte ugyan, de a novemberig tartó időszakban a megállapodás végrehajtása a meghatározott ügymenetben jogalkotási eszközökön kívül az intézményrendszer felállításával és a különböző egyéb hatóságok által szükséges döntések meghozatalával zajlik.

Mennyi eszköz van ebben a folyamatban a kormány meg a parlament kezében? Az Alkotmánybíróságot nemigen lehet sürgetni, hogy mikor hozzon döntést az előterjesztett kérdésekben.

Vannak ott is azért eljárási határidők, a kormányzati tisztviselők minden szcenáriót végiggondoltak, és a menetrend úgy van meghatározva, ha minden a jogszabályoknak megfelelően alakul, minden hatóság és minden alkotmányos szerv megfelelően látja el a feladatát, akkor az előzetesen meghatározottak szerinti határnapok tarthatók. Pontosan ezért van szükség a hosszabbításra, ami reményeink szerint az ezzel kapcsolatos döntés meg is fog születni.

Ha megszületik a döntés és mindenki tartja a rá vonatkozó határidőt, akkor az első pénz mikor érkezhet?

Erről igazából Navracsics Tibor miniszter úr tud valamit mondani, de talán még nem tartunk ott, hogy konkrét napot tudna ő is mondani. A legfontosabb a kondicionalitási eljárás lezárása és az RRF tárgyalások, illetőleg az MFF, az általános hétéves költségvetésre vonatkozó tárgyalások és partnerségi megállapodásoknak az aláírása, jóváhagyása, és azt követően érkezhetnek a források. Év végéről, jövő év elejéről beszélünk.

Ez három különböző dolog. Össze vannak kötve valamilyen módon? Ha a mostani hosszabbításban minden rendben megy, akkor a másik kettőben is minden rendben fog menni?

Mi ezt reméljük, de a mostani eljárás lezárulta a másik két eljárásban a megállapodás megkötésének az előfeltétele. Ez így pontos jogilag.

Összességében ez mekkora forrást jelent?

Ezt sem könnyű meghatározni. az RRF-forrásoknál két kalap van, van egy úgynevezett vissza nem térítendő támogatás, van tárgyalás az RRF-megállapodás Magyarországra jutó hitelarányáról is és van a hétéves költségvetésről is, ami minden évben meghatározott forrásokat jelent Magyarországnak. Összességében a következő hétéves költségvetési időszak végéig a GDP egy és három százaléka közötti összeget elosztva várhatna évenként az Európai Uniótól.

Ebben az energiaválságos helyzetben ez jelentős megkönnyebbülés lenne? Ezt éreznénk mindannyian?

Máshogy közelíteném meg a kérdést. Az energetikai függetlenségünk megteremtése és az energiabiztonsági intézkedések meghozatala szempontjából ezek fontos források lennének, és azt gondoljuk, hogy ezzel Brüsszellel meg az Európai Unióval egy csónakban evezünk. Pontosan ezért nem értjük, hogy egészen eddig, politikai okokból, bizonyos tagállamok, amelyek egyébként az orosz–ukrán háború humanitárius helyzetének kezelésében, meg energiabiztonsági helyzetének kezelésében a fronton vannak, miért nem jutottak hozzá ezekhez a forrásokhoz. Fontos stratégiai célokat tudnánk Magyarország számára megvalósítani belőle. Ezeket a célokat mindenképpen meg kell valósítani és a legjobb az lenne, ha ehhez uniós források állnának rendelkezésre. Ezek olyan uniós források, amelyek közös hitelfelvétel eredményei és 2021-ben azért született meg a közös hitelfelvételről a döntés Brüsszelben, mert a koronavírus gazdasági hatásait ellensúlyozó pénzügyi eszközként gondolt erre az unió. Az volt ennek a forrásnak a feladata, hogy segítse az európai uniós tagállamokat abban, hogy a koronavírus okozta válságból minél gyorsabban és minél flottabbul fel tudjanak állni. Ehhez képest egyes országok már hozzájutottak ezekhez a forrásokhoz vagy legalábbis ezeknek egy részéhez, más országok pedig nem. Ez szerintem, morális értelemben, Brüsszel irányából nem egy tartható álláspont. Ezeket a forrásokat oda kell adni. És akkor most elindul egy újabb vita, hogy nagyon jó, hogy a koronavírusra ezt a dolgot kitaláltuk, de itt egy újabb válság, az orosz–ukrán háború és az abból eredő energiaválság, és ennek kezelésére kellene a forrásokat átalakítani. De ez egy következő vita, ami nem egy Magyarország versus Brüsszel vita, hanem sok ország veti föl azt, hogy a mostani megváltozott helyzetben valahogy rugalmasabban, az energiaválság hatásainak enyhítésére minél gyorsabban és minél flottabbul kellene ezeket a forrásokat a tagállamok rendelkezésére bocsátani. De ez a mostani, Magyarország és a bizottság között zajló tárgyalásoknak nem része, csak azért mondom, hogy ez az egész egy nagy európai közös gondolkodásba illeszkedő kérdés.

Az eredetileg a koronavírus utáni helyreállítás eszközeire dedikált RRF-es pénzt most nem lehet az energiaválság kezelésére felhasználni?

Ezeknek a pénzeknek a felhasználásával kapcsolatban szintén folyamatosan zajlanak a tárgyalások a bizottsággal. Amikor kiderült, hogy az energiaválság és az energiafüggetlenség biztosítása akutabb nemzetstratégiai cél bizonyos országok számára, mint a gazdasági helyreállítás, akkor a tárgyalások során valamennyi tagállam, így Magyarország is, megpróbálta a bizottsággal való egyeztetés keretében úgy módosítani az elfogadott terveket, hogy az minél inkább ennek az új célnak feleljen meg. A Fidesz európai parlamenti képviselői beadtak egy kezdeményezést, hogy ehhez képest is lazítsunk a szabályokon, merthogy valójában direkt módon energiaár-támogatásra, nem feltétlenül egyes projektek finanszírozására vagy egyes más, egyébként hasznos közpolitikai célok finanszírozására kellene fordítani ezeket a forrásokat, hanem egyben oda kellene adni a tagállamoknak azért, hogy az energiaárak elszállása miatti gazdasági nehézségekben kompenzációt tudjanak a lakosságnak, a vállalatoknak, cégeknek biztosítani. Ez egy értelmes javaslat, de nem része a most Magyarországgal zajló tárgyalásoknak, noha egyébként a következő hónapokban ez a kérdés a brüsszeli politikai napirendnek egy meghatározó pontja lesz.

Prágában volt egy energiaminiszteri uniós csúcs is, amiről Szijjártó Péter miniszter azt mondta, hogy nem született konkrét megállapodás, ami talán jobb is, mert szerinte az unió hozzáállása ebben nem jó. De közben megvan a nyolcadik szankciós csomag. Mi Magyarország álláspontja az unió energiapolitikájáról meg a nyolcadik szankciós csomagról?

Ez egy hosszú történet. Alapvetően, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát február 24-én, mi teljesen egyértelműen felzárkóztunk az európai uniós közös állásponthoz. Nemzetközi jogi értelemben teljesen egyértelmű, hogy mi a helyzet, nemzetközi jogsértést követ el Oroszország, amikor Ukrajna területi szuverenitását megsérti, és azt is elfogadtuk, hogy erre valamilyen módon választ kell adni. A nyugati javaslat az volt, hogy azt a szankciós választ adjuk, amit 2014-ben a Krím elcsatolásakor adott az Európai Unió. Csak ezt hatékonyabban, nagyobb intenzitással kell megtenni. Erre mi azt mondtuk, hogy jó. Természetesen elfogadjuk, hogy ez a nyugati elképzelés, vannak úgynevezett vörös vonalak. Ezek a vörös vonalak leginkább az energetika területén találhatóak, illetőleg azokon a területeken, ahol az esetlegesen meghozott szankciók jobban fájnának Magyarországnak, mint Oroszországnak, merthogy a szankcióknak a célja az az, hogy Oroszországot visszavonulásra és békekötésre kényszerítsék. Azoknak a szankcióknak, amelyek jobban fájnak az egyébként támogató nyugatiaknak, nincs értelmük a háború lezárása és a béke helyreállítása ellenében. Ezen a tulajdonképpen magyar pozíció mentén született meg mind a nyolc szankciós csomag. Mi azt látjuk, hogy nekünk volt igazunk, a szankciók nem hozták el a békét, hiszen a háború nem záródott le, nem léptünk el a békekötés irányába, sőt, most mindenki arról beszél, hogy a háború el fog húzódni. A szankciók az eredeti célt nem érték el. A dolognak a másik része, hogy ennek ellenére a Nyugat úgy gondolja, hogy a szankciókat fenn kell tartani, sőt újabbakat kell meghozni és erősíteni kell. Itt pedig van egy választóvonal, ez továbbra is az, hogy ami Magyarország nemzeti érdeke szempontjából nem elfogadható, azokat mi nem tudjuk támogatni, azok alól mentesítést kérünk. A nyolcadik szankciós csomag elfogadása kapcsán is ez volt a helyzet, egyrészt a nukleáris energetika területére nem engedtük kiterjeszteni a szankciós mechanizmust és egyébként a korábban az olajvezetékes, Oroszországból történő vezetékes beszállítások tekintetében pedig azt a mentességet, amit Magyarország kiharcolt magának és megkapott és egyébként kiharcolt más közép-európai országoknak is, azt megvédtük és fenntartottuk. Ez a döntés formálisan nem Prágában született, azért nem volt hivatalos tanácsi következtetés, hanem ez még korábban, egy másik tanácsi formációban meghozott uniós döntés volt. Mi azt gondoljuk, hogy ennek ellenére el kell kezdeni európai szinten is beszélni arról, hogy melyek az értelmes szankciók és melyek a nem értelmes szankciók. Miniszterelnök úr is erről beszélt Berlinben a nyilvános fórumon, újra kell gondolni a szankciós politikát. Azokat a szankciókat, amelyek nem működnek, amelyek többet ártanak Európának, mint Oroszországnak, nem érdemes fenntartani. A többi szankciót fenn lehet tartani, arról lehet egyfajta diskurzust tartani. De mi úgy gondoljuk, hogy ebben a döntésben, mivelhogy érinti az európai országokat, európai gazdaságot, európai munkahelyeket, be kell vonni az európai embereket. Mi ezt Magyarországon a nemzeti konzultáción keresztül próbáljuk megtenni.

A mentességek kiküzdését a magyar kormány európai partnerei egy természetes folyamatnak tekintik Magyarország részéről, az adottságoktól függő folyamatnak, vagy van valamilyen politikai kockázata?

Gyáva népnek nincs hazája, vagy néma gyereknek senki nem érti a szavát. Ezek a magyar mondások jutnak igazából az eszembe. Rövid-, közép- és részben hosszú távon Magyarország energiabiztonsága nem képzelhető el az orosz olaj és az orosz földgáz nélkül. Ez a helyzet.

Ezt az álláspontot megértették?

Ezt megértették, és ezt az álláspontot egy kompromisszum kialakításával tulajdonképpen tolerálták is. Ez tulajdonképpen azt mutatja, szerintem, minden európai vezető számára, hogy ha nem oktrojálni akarnak megoldásokat, ha nem leseperni akarják az asztalról a kis országok véleményét, akkor meg lehet velük állapodni. Attól függetlenül, hogy Magyarország mentesítést kapott az olajszankciók alól és egyébként a gázszankciók elfogadását nem engedtük meg, azt eddig is megakadályoztuk és a továbbiakban is meg fogjuk akadályozni, a helyzet az az, hogy a bevezetett szankciók, mivel azok összeurópai szankciók, ugyanúgy árfelhajtó hatással rendelkeznek. Ez viszont már nemcsak Magyarország problémája, meg ez nem az ellátásbiztonság problémája, hiszen Magyarországon lesz a téli időszakban kellő mennyiségű villamos energia és gáz. Más nyugat-európai országokról ez nem feltétlenül mondható el. A probléma, amivel egyébként ettől függetlenül minden európai ország küzd, hogy hogyan alakul az energia ára, és ha a költségek továbbra is olyan magasan vannak a brüsszeli elhibázott szankciós politikának tulajdoníthatóan, mint amilyen magasra az elmúlt hónapokban felkúsztak, akkor az európai gazdaság súlyos problémába kerül. Mindenki arról beszél, hogy Németországban és Olaszországban jövőre recesszió várható, amiből következik a munkanélküliség, amiből következnek a gyáraknak a bezárása, amiből a középosztály lecsúszása következik Nyugat-Európában, amiből szociális elégedetlenség, amiből politikai válság következik.

Számít arra, hogy ezekben az országokban egész egyszerűen szólva kormányok buknak a hideg miatt?

Azt, hogy egy országban a kormány hogyan fog teljesíteni, rendkívül sok tényező befolyásolja. Például Olaszországban most éppen új kormány alakul, lehet, hogy az azzal szembeni bizalom sokkal magasabb szintű lesz, mint a korábbi kormány esetében volt. Németország azért mégiscsak a leggazdagabb uniós ország, de azt, hogy a következő időszakban ez szerte Európában politikai instabilitást fog okozni, aminek következtében földrengésszerű politikai változások várhatóak, azt én minden körülmények között aláírom. Az eddigi választási eredmények, amik az elmúlt időszakban akár Svédországban, akár Olaszországban megszülettek, mind ebbe az irányba mutatnak.

Ez a földrengésszerű változás az orosz agresszióval szembeni állami álláspontokat is befolyásolhatja, vagy az egy fix dolog?

Azt remélem, hogy az európai álláspontot a háborúval és a háborúra adott válaszokkal kapcsolatban az európai kormányok határozzák meg.

De ebben minden európai kormányban egyetértés van eddig, nem? Ez egy orosz agresszió.

Igen, de nem ebben van a vita, hanem hogy mi a válasz rá. Nem az a kérdés, hogy azt, ami történik, hogyan minősítsük, abban teljes egyetértés van. Abban a magyar álláspont egy jottányit sem tér el a közös európai állásponttól. Mi csak azt mondjuk, hogy a gazdasági természetű szankciós válaszok nem mindegy, hogy hogyan néznek ki és hogy azok rosszul vannak kitalálva, rosszul vannak elfogadva és rosszul vannak menedzselve. Ebből következik az, hogy ami történik, jobban fáj Európának, mint Oroszországnak. Én nem állítom, hogy Oroszországnak ezek a szankciók nem fájnak, sőt, ennek az ellenkezőjét gondolom, de nekünk, magyar politikusoknak és európai politikusoknak elsősorban nem ebben a kérdésben kell állást foglalnunk, hanem abban, hogy mi Magyarország érdeke, mi Európa érdeke. Ebben a konfliktusban, egyre inkább úgy néz ki, hogy Európa érdekét senki sem képviseli. A háborúnak sok nyertese lehet. Lehet még Ukrajna, lehet Oroszország, lehet Kína, lehet az Amerikai Egyesült Államok. Ezért aztán a mi álláspontunk az az, hogy a szankciós politikát úgy kell meghatározni, hogy az ne fájjon jobban Európának, mint annak, akire kivetnénk a szankciókat. Ez a magyar politika lényege. Ezt a típusú intellektuális diskurzust szeretnénk katalizálni a nemzeti konzultációval és szeretnénk a következő időszak brüsszeli találkozóit felhasználni arra, a berlini találkozót is a kancellárral, illetőleg az összes nemzetközi érintkezést, hogy egyrészt a béketábort erősítsük, hogy ne a háborúpárti gondolkodás legyen domináns Európában, a másik, hogy ezt az elhibázott szankciós politikát, ami térdre kényszeríti Európát és egy nagyon nehéz tél előtt áll az európai kontinens, gondolják át értelmes, intelligens módon.

Mit jelent az, hogy jól jár, aki velünk együttműködik? Ezt mondta a miniszterelnök Berlinben. Kinek szól ez?

Ez azon az előadáson hangzott el, amelyen a német–magyar gazdasági kamara által szervezett német és magyar üzleti körök vettek részt, ez alapvetően egy gazdasági természetű megjegyzés volt. Magyarországon hatezer német vállalat működik és több mint háromszázezer magyar ember dolgozik német vállalatoknál. Ráadásul, ha az elmúlt éveknek a fejlesztéseit nézzük, akkor egyre több olyan a német ipar által létrehozott munkahely van Magyarországon, ami nemcsak vagy egyáltalán nem a gyártásról szól, hanem kutatásról, fejlesztésről. Ez az a fajta technológiai, versenyképességi ugrás, a közepes jövedelmű országok fejlődési csapdájából való kitörés az, amire Magyarországnak szükség van. A miniszterelnök úrnak az volt az üzenete, hogy azokkal a gazdasági körökkel, azokkal a befektetőkkel, amelyek eljönnek Magyarországra és együttműködnek a magyar kormánnyal, lehet egy olyan modus vivendit kialakítani, amelyben ők is jól járnak és Magyarország is jól jár.

Az mit jelent? Stabil jogi környezet, belátható adózás, ilyesmi?

Tulajdonképpen három dologról van szó. Magyarországon politikai stabilitás van, ez kulcsfontosságú, minden befektetésnek alapja a kiszámítható környezet. Van egy fizikai biztonság, ami azért egyre fontosabb. Magyarország a civilizációs, meg a háborús helyzeteknek kitett ország, másfél millióan lépték át az ukrán-magyar határt február 24. óta, több mint kétszázezer illegális bevándorlót tartóztattunk föl a déli határainkon, de Magyarország jelen pillanatban fizikai értelemben Európa és a világ egyik legbiztonságosabb országa. A harmadik az energiabiztonság. Magyarországon lesz energia ahhoz, hogy a cégek működjenek, a gyárak termelni tudjanak, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az áremelkedések hatásában is segítsük a cégeket, amennyire tudjuk. Természetesen nekünk a legfontosabb a magyaroknak a védelme, ezért van az, hogy a rezsicsökkentés és az árstopok politikája révén több százezer forintos támogatást kap ebben a helyzetben minden magyar család. Mi ezt szeretnénk fenntartani, szeretnénk megőrizni, mert ez a középosztályosodásnak a legfontosabb katalizátora. Pontosan ezért indítjuk el azokat a programokat, amelyek az energiaintenzív ágazatokban dolgozó és működő kis- és közepes vállalkozásoknak nyújtanak támogatást és indítjuk el azt a gyármentő programot, amely pedig a nagy, szintén energiaintenzív ágazatokban dolgozó gyáraknak ad extra támogatást ennek a nehéz helyzetnek a kivédésére. Minden ország ezekbe az irányokba lép, folyamatosan figyeljük a lépéseiket. Olyan helyzetben szeretnénk maradni, amelyben Magyarország a lakosságot mindig az európai élmezőnyben támogatja, ott mást nem szeretnénk hagyni, hogy elénk kerüljön. Nyilván jövedelemarányosan.

A német meg a külföldi befektetőknek kell politikai biztonság, fizikai stabilitás, meg energia. Azt hogy lehet biztosítani, hogy legyen energia, amikor most mindenki az energiáért küzd és az energiaintenzív ágazatok, mint egy akkumulátorgyár, falja az energiát és nincs Paks 2.

Ez így van, de azért Magyarország nem az orosz–ukrán háború kirobbanását követően kezdett el gondolkodni az elmúlt évtized tapasztalatairól és az elkövetkezendő évtizednek a szükségleteiről, hanem Palkovics miniszter úr minisztériumában zajlik már hosszú idő óta egy tervezés, amit egyébként pont az uniós források felhasználásával összefüggésben egyébként is meg kellett csinálni, meg nemzetstratégiai szempontból is meg kellett csinálni. Ennek alapján az látszik, hogy az energiabiztonsági lába Magyarországnak villamos energia tekintetében a nukleáris energia lesz, az ezzel kapcsolatos csatákat megharcoltuk, meg is született az a döntés, hogy Paks 1 üzemidőhosszabbítását is el kell kezdeni, a Paks 2 építését fel kell gyorsítani. Helyre kell állítani azt a konszenzust, ami a magyar baloldallal 2010 előtt megvolt, hogy atomenergiára Magyarország energiabiztonságához szükség van. A magyar baloldal ezt a konszenzust felmondta 2010 után. Erről a politikáról le kell jönnie a magyar baloldalnak, mert ez Magyarország érdekével ellentétes politika.

Három kétharmados győzelem után számít, hogy a politikai ellenfél mit mond?

Hogyne számítana! Egyrészt nukleáris energia kapcsán, hogy egy országban a mértékadó politikai erők mit gondolnak erről a kérdésről, politikai vita tárgyává teszik-e, ez már önmagában kérdés, mert befolyásolja a választópolgárok véleményét ezzel kapcsolatban. Ráadásul az Európai Unión belül egy nukleáris létesítménynek a tervezése, megépítése, engedélyezése nemcsak nemzeti hatáskör. Az európai uniós és a nemzetközi szervek jóváhagyását, engedélyét, támogatását is meg kell kapni, és mindent megtettek annak érdekében az elmúlt években, hogy ez ne sikerüljön. jó lenne, ha ez a konszenzus helyreállna. Ez az egyik. Ez Magyarország villamosenergia-szükségleteinek, ha mindkét blokk párhuzamosan működik, akkor több mint 50 százalékát jelenti és e mellé nagyon szépen épülnek ki a megújuló energiaforrások, elsősorban a napelem-kapacitások. Ezek most már kétszeresei a paksi teljesítménynek, amelyek lekötöttek és meg fognak épülni. Ebben Magyarország felzárkózik az európai élmezőnybe.

A szél az döcögősebben megy valamiért.

Igen, erről a parlamentben egy komoly vita zajlott az elmúlt időszakban. A geotermikus és a napenergia kevésbé konfliktusos, mint a szélenergia a megújuló energiaforrások közül. Elsősorban nem az üzleti megtérülés tekintetében, bár ott is felvethetők olyan érvek, amelyek azt mondják, hogy a napenergia tekintetében Magyarország adottságai jobbak és a geotermikus energia tekintetében, mint szélenergia tekintetében. De vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ezenkívül is környezeti terhelés, a lokális környezetre gyakorolt hatás tekintetében az kevésbé ideális álláspont, mint más megújuló energiaforrások. Ez a vita még nem került nyugvópontra, ennek köszönhető az, hogy a többi iparágban van felfutás, szélenergiában pedig egyelőre nincsen.

Gáz?

A gáz esetében két irányban kell gondolkodni. Volt egy vita kormányzaton belül is a múlt év végén, hogy szükség van-e az oroszokkal hosszú távú gázszerződés-megkötésre, mert az árak olyan alacsonyak voltak, olyan mértékben lehetett a piacról könnyedén beszerezni egyébként olcsó energiát, hogy többen felvetették, hogy erre nincs szükség. Szerintem Szijjártó Péternek és azoknak a kormányzati szereplőknek, akik ez ügyben eljártak, stratégiai fontosságú és kiváló döntésük volt az, hogy megkötötték ezt a hosszú távú gázszerződést. Mi azt szeretnénk, hogy függetlenedjünk az orosz energiától a gáz tekintetében, de az nem azt jelenti, hogy egy másik függőségi viszonyrendszert szeretnénk felállítani. Mi az alternatíváinkat szeretnénk növelni és versenyeztetni szeretnénk a szereplőket, és azoktól szeretnénk vásárolni, akiktől a legolcsóbb áron ezt meg tudjuk tenni. A hazai kitermelés is nagyon jelentős ezzel a most megemelt 2 milliárd köbméterrel. Csökkenni fog a gázfogyasztás valószínűsíthetően, átlagosan 11 milliárd köbméter szokott lenni, szerintem arra is van esély, hogy akár 10 alá is megy az éves fogyasztás. Ehhez képest a kétmilliárd hazai kitermelés nagyon jelentős. Nagyon komoly tárolókapacitásaink vannak, fogyasztásarányosan az egyik legmagasabb tárolókapacitásokkal rendelkezünk Európában. Ez is a függetlenséget és az energiabiztonságot erősíti. Kettő helyett most már hat interkonnektorunk van, több irányból is érkezhet gáz. Van egy hosszú távú szerződésünk, és folyamatosan dolgozunk azon, hogy más forrásból, LNG-terminálokból, az arab világból és a nyugati világból is versenyképes áron, ha van gáz, akkor beszerezzük. Ez a gázstratégiának a lényege. De összességében hosszú távon a gázfogyasztás nagyrészt importból valósul meg. Az import mindig kitettség, a gáz arányát az energiamixben meg kell próbálni csökkenteni és ezáltal is a függetlenséget erősíteni.

Maradva még mindig Berlinnél. Mit tartalmaz az az úgynevezett toleranciaajánlat, amiről a miniszterelnök beszélt és miért mondta egy másik találkozón, hogy danke, Angela?

A német–magyar kapcsolatok rendkívül erősek, hagyományosan azt lehet mondani, hogy kiváló, ugyanakkor van egy politikai probléma, a német kormány és a német politika Európa jövőjével, Európán belül a nemzetállamok szerepével és egyébként a legfontosabb civilizációs kérdésekkel, például, mi a család, mit gondoljunk a migrációról, mit gondoljunk a genderkérdésről, homlokegyenest ellenkezőképpen gondolkodik, mint Magyarország. Azt látjuk, hogy a mostani szociáldemokrata kormányfőt ez ugyanúgy jellemzi, mint korábban a kereszténydemokrata kormányfőt, Angela Merkelt. másképpen gondolkodunk, mi nem gondoljuk azt, hogy a nagyon masszív bevándorlás a demográfiai problémák megoldása, mi azt gondoljuk, hogy ez egy újabb probléma. Viszont úgy látjuk, hogy a hagyományos családok támogatása meg kormányzati prioritás. Azt gondoljuk, hogy az LMBTQ-érzékenyítés az iskolában nem szükséges, szülői engedély nélkül pedig tilos megtenni. A német kormány ezzel ellentétesen gondolkodik. A probléma az, hogy ez a politikai konfliktus a bilaterális kapcsolat szintjén, meg az európai uniós kapcsolatok szintjén is nehezíti az együttműködést. A toleranciaajánlat arra vonatkozik, hogy mi nem szeretnék megmondani a németeknek, hogy ők hogyan gondolkodjanak erről a kérdésről, de azt fogadják el, hogy a magyar választópolgárok egyrészt népszavazásokon, másrészt szabad és fair választásokon kinyilvánított egyértelmű akarata szerint ezekben a kérdésekben Magyarország ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, amit ezekben a vitákban az elmúlt években elfoglalt.

Üzleteljünk, ne ideologizáljunk?

Ezek olyan kérdések, amikben nem szükséges meggyőznünk egymást, hanem tolerálnunk kell egymás eltérő álláspontját, és ettől teljesen függetlenül, geopolitikai alapon, üzleti alapon tudunk egymással kiválóan együttműködni. Ezt az ajánlatot mi mindig megtesszük, valamikor erre erős elutasítást kapunk. Most a látogatáskor a kancellár meghallgatta ezt az ajánlatot és dodonai homályban hagyta a válaszát.

És a danke Angela kinek szólt?

Angela Merkel volt kancellár asszonynak szolt, akivel Orbán Viktor miniszterelnöknek például a migráció kérdésében szintén komoly vitái voltak. De például az orosz–ukrán konfliktusnak a korábbi szakaszát, a krími háború szakaszát 2014-ben, a mi megítélésük szerint, Angela Merkel kancellár asszony kiválóan kezelte. Pontosan azért, mert ő is tudta, hogy a nemzetközi jog mit mond erről a kérdésről, de azt is, hogy mi Európa érdeke, és Európa érdekét képviselte a béketárgyalásokon, aminek van egy jogi leképeződése is, ez a minszki mechanizmus. Orbán Viktor miniszterelnök úr erről beszélt arról hosszabban újságírói kérdésre Berlinben, ha lett volna februárban az Európai Uniónak egy olyan erős vezetője, aki európai érdekből határozza meg a tárgyalási és a kommunikációs pozíciót, akkor egyrészt nem törtek volna ki a harcok, nem indult volna meg a támadás, másrészt már a békekötésről és nem a háború elhúzódásáról beszélnénk. Erről egyébként Angela Merkel nyilvánosan is beszélt, hogy ő másképp látja az orosz–ukrán háború jelenlegi helyzetét és aggódik Európa jövője miatt.

Emmanuel Macron meg Orbán Viktor akkor együtt is kisebb kaliber, mint annak idején Angela Merkel volt? Mindketten ott voltak Vlagyimir Putyinnál a hosszú asztalnál a háború előtt.

Igen, Emannuel Macron, a francia elnök mindig komoly szerepet játszik az európai politikában. Nagyon megtisztelő, hogy a magyar miniszterelnököt a német kancellár és a francia elnök mellé helyezi ebben a kérdésben…

Szemmel látható volt mindkettőjük küzdelme.

Egyetértek önnel, nem sikerült megakadályozni. Lehet, hogy Magyarország, ha Franciaország vagy Németország méretű lenne, akkor sikeresebben járt volna el. Az a helyzet, hogy a nagy országoknak kitüntetett felelősségük van nemcsak azért, mert ők Európa vezetői, különösen a britek kilépése óta, hanem azért is, mert a korábbi megállapodás az ő politikai eredményük vagy termékük. De nem jártak sikerrel, ez jól látható. Nem gondoljuk azt, hogy egy magyar tárgyalási pozíció tudja megoldani ezt a konfliktust. Pont arról beszél a miniszterelnök, hogy egy amerikai–orosz tárgyalás az, ami le tudja zárni ezt a konfliktust. A mi szerepünk ebben, hogy az összes rendelkezésre álló diplomáciai eszközzel minden helyzetben és mindenhol, hogy a béke nyelvén beszéljünk és ne a háború nyelvén. Európa gazdasági értelemben vett túlélése szempontjából tegyünk meg mindent az európai uniós fórumokon, és ha ott sem járunk sikerrel, akkor az a minimum cél, az a szükséges, de nem elégséges elvárás, hogy Magyarországot védjük meg és biztosítsuk Magyarország békéjét, biztonságát és energiaellátását ebben a nehéz helyzetben. Ez a magyar politika prioritási rendszere.

Hogyan kíván a kormány együttműködni az önkormányzatokkal, amelyek már megkezdték a takarékoskodást, közvetlen kapcsolatban vannak a polgáraikkal, nap mint nap el tudják magyarázni, hogy mit miért csinálnak és két év, jönnek az önkormányzati választások?

A magyar kormány nagyon nyitott az együttműködésre, ez korábban is így volt a koronavírus-járvány esetében. Valóban, minden intézménynek, állami intézménynek, egyházi intézménynek, önkormányzati intézménynek nehéz időszaka következik. Újra kell gondolni az energiafelhasználást, újra kell gondolni azokat a terveket, amelyeket megfogalmaztak az elmúlt években. Ezt a kormány a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása miatt nem szeretné átvállalni, minden intézménynek, minden önkormányzatnak, minden egyháznak saját magának kell a feladatot ellátni. A kormány biztosít egy ablakot, egy tárgyalópartnert, ha ezek az újragondolt tervek megszületnek az önkormányzatok és a más intézmények szintjén, akkor ez a tárgyalópartner rendelkezésre áll és a kormány egyedileg el fogja tudni dönteni, hogy kinek hogyan, mert mindenkinek más a problémája, tud segíteni, és hogy kinek hogyan, milyen módon segít.

Pénze van a kormánynak arra, hogy egy megszoruló önkormányzatot tudjon segíteni? Vagy az oldja meg a szubszidiaritás elvének megfelelően?

A legfontosabb az, hogy a lakosságot meg kell védeni, amennyire csak lehet. Ennek eredménye az, hogy csak a rezsicsökkentésen keresztül 181 ezer forint támogatást kap ebben a helyzetben minden család. Ez körülbelül az átlagjövedelem 40 százalékát teszik ki. Más országokban ez a támogatás sehol nem több, mint 20 százalék. Ez nagyon fontos. A következő, amit ezután elkezdtünk, a kis- és közepes vállalkozások segítése, utána hogyan segítsünk a gyáraknak, amelyek szintén ebben a helyzetben vannak, és ezzel párhuzamosan elkezdődik az azzal kapcsolatos előkészítő munka, hogy hogyan segítsünk a megnövekedett rezsiszámlák kifizetésében és a megváltozott helyzet kezelésében valamennyi intézménynek. A kormány ebben elkötelezett. Azt, hogy mennyi költségvetési forrás fog rendelkezésre állni, nagyban befolyásolja az energiaár, hogy mennyit kell a betervezettekhez képest az energiaár növekedése miatt betenni a költségvetésbe és kompenzálni lakossági oldalon. De azt szeretnénk, hogy mindenki számíthasson támogatásra és hogy ne legyen olyan, akit Magyarország kormánya magára hagy.

A pedagógusok bérének rendezésében elkötelezett a kormány?

Abszolút elkötelezettek vagyunk, szerintünk a pedagógusok bérének emelése kulcsfontosságú kérdés. Nem véletlen, hogy 2010 után a legelső társadalmi csoport között voltak a pedagógusok, akiknek a bérét a kormány akkor ötven százalékkal megemelte. Sajnos kisebb mértékű emelésekre volt lehetőség 2020-2022-ben. Jövő évben is van egy 10 százalékos emelés betervezve, és az az elképzelésünk, hogy az uniós forrásokon keresztül akár jelentősebb béremelést is tudjunk a tanároknak biztosítani. Ehhez viszont arra van szükség, hogy Brüsszelben odaadják számunkra azokat a forrásokat, amelyek járnak Magyarországnak.

Az uniós forrás tartós forrás? Miért nem saját költségvetésből, ezek a mi tanáraink, nem az unió tanárai?

Bocsánat, ez egy félreértés, az uniós forrás, az a mi forrásunk.

De ez tartós forrás? ha egyszer megjön és beépítik a pedagógus bérébe, akkor ez onnan kezdve mindig lesz?

Bizonyos hányadában könnyíti a magyar költségvetést és bizonyos időszak után a magyar költségvetésnek azokat a terheket át kell vennie. De azért az nem mindegy, hogy egy ilyen helyzetben azonnal minden költségvetési tételt a magyar büdzséből kell finanszírozni vagy az uniós forrásból, ami elvileg jár nekünk és ugyanúgy a mi gyerekeink meg az unokáink fogják visszafizetni, tudnánk finanszírozni. Ahelyett, hogy egyébként sok esetben a brüsszeli szabályok miatt talán nem annyira fontos projekteket kellene finanszírozni, ilyen nemzetstratégiai dolgokat tudnánk belőle támogatni. Óriási könnyebbség lenne. Én azért mondom, hogy igazából a magyar baloldalnak és a nemzetközi politikai ellenfeleknek kellene ezekkel a gáncsoskodásokkal leállni, Magyarország egyértelműen bizonyítja azt, hogy kompromisszumkész és hogy szeretne megállapodni a forrásokról. Minél előbb megállapodunk, annál előbb tudunk vállalásokat tenni.

És ez a pedagógusokra is vonatkozik?

Ez a pedagógusokra is vonatkozik, és addig is köszönjük szépen a pedagógusok elkötelezett munkáját.

A technikája a minimálbérhez kötés, mert ilyenek is elhangzottak, hogy hosszú távon számítható legyen, amivel egy pedagógus életpályamodellbe valaki belép?

Mindenképpen hosszú évekre szóló elköteleződésről lehet szó ebben az esetben, de az ezzel kapcsolatos részleteknek a meghatározása a tárgyalások sikerének függvénye. Éppen ezért arra bátorítanék meg abban kérnék segítséget mindenkitől, hogy helyezzen nyomást Brüsszelre, hogy ő is olyan konstruktívan álljon a dologhoz, mint ahogy a magyar kormány és hogy minél előbb szülessen meg a megállapodás.

Ebben az ügyben vállalásokat kellett a kormánynak tennie? Például a pedagógus-béremelés ügyében?

Folyamatban vannak a tárgyalások. Mi szeretnénk, ha a források erre is kiterjednének, és azt reméljük, hogy egyrészt ezen kérésünk vonatkozásában számíthatunk az Európai Unió támogatására, másrészt számíthatunk arra, hogy a források odaadásával kapcsolatos politikai gáncsoskodások megszűnnek. Azt senki nem állíthatja, hogy a források megfelelő és átlátható elköltésével kapcsolatos bármilyen probléma felvetődik akkor, ha abból a pedagógus-béremelést finanszírozzuk. Hiszen akkor az nem olyan célra megy, aminél kérdéses, hogy ki a kedvezményezettje, a magyar pedagógusok a kedvezményezettjei. Azok az egyébként politikai természetű viták, amelyek zajlanak, azok ebben az esetben, hogyha ilyen célokban tudunk megállapodni, azok fel sem vetődnek, úgyhogy mi azt reméljük, hogy hamarosan ebben is megállapodásra jutunk. Különben szegény pedagógusoknak a magyar baloldal és a nemzetközi baloldal ellen kell a tüntetéseket újraszervezni.

A kormány és pedagógusok tárgyalása folyamatos?

Természetesen ettől független nagyon fontos a párbeszéd fenntartása, és Pintér Sándor miniszter úr, illetőleg az oktatási kormányzat folyamatosan végzi a tárgyalásokat.